8.rész

Sziasztok!

Először is sajnálom, hogy ilyen későn raktam fel a részt, de sajnos délutánonként programjaim voltak, és utána meg tanulnom kellett, azután meg általában fél órát tudtam csak géphez jönni. Úgy érzem, hogy ennek a résznek a végét egy picit összecsaptam, de majd eldöntitek. ^^ Kommenteljetek! :D És bocsánat ha unalmas a rész. :/ A következő rész kirakásának időpontja még kilátástalan sajnos, mert jövőhéten is ugyanilyenek lesznek a délutánjaim szóval, nehéz lesz megírnom. :/ De már elkezdtem szóval semmi gond! ;)

Jó szórakozást, és kellemes olvasást a részhez! :)

8.rész Shopping Királynők

Szandi szemszöge:

Mindig is jó alvónak mondtam magam, mert szinte semmi zaj nem ébresztett fel. Most viszont kipattantak a szemeim mikor hallottam egy ajtócsukódást. Egész halk volt, de én mégis észrevettem. Azt hittem először, hogy valaki besurrant a szobába, de hamar rájöttem, hogy tévednem kellett, mikor átfordultam a másik oldalamra, hogy adjak Louisnak egy puszit. Nem volt ott. Biztos, hogy ő ment ki az ajtón. Az óra 9:49-et mutat. Hirtelen azt hittem, hogy 10-re beszéltük meg a találkozót, így gyorsan berohantam a fürdőbe. Ott megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy csak 11-re kell mennem. Ha már a fürdőben voltam, úgy döntöttem, hogy megfésülködök. Miután kész lettem visszamentem a szobába keresni valami ruhát. Valamin megakadt a szemem. Az éjjeli szekrényen volt egy papír. Louis írt nekem: „Szia, édesem! Remélem jól aludtál! Sajnálom, hogy nem tudtam elköszönni csak Dolly nagyon hamar berendeltetett. Érezzétek jól magatokat! Puszi: Lou. <3”

Nagyon aranyos volt tőle, hogy írt és ez már most fel is vidított. Kinyitottam a szekrényt és kerestem magamnak ruhát. Végül a fehér, mintás topomat vettem fel a fehér, neon narancssárga foltos nadrágommal. Jaj, imádom ezt a nadrágot! Egy kevés sminket is tettem magamra. Szájfény, púder és szempillaspirál, kész is volt a „remekmű”. A napsütés miatt vettem fel még egy napszemüveget is. Az elkészülésem időpontja 10:28 volt. Rendben akkor van fél órám kajálni, az nekem éppen elég is! Elindultam a shoppingtúránkra. Lusta voltam megvárni a liftet, így lépcsőn mentem.

***

Leültem egy szépen megterített asztalhoz – reggelihez túl szépen – és elkezdtem falatozni a finomságokból, amiket hoztam magamnak. Örülök, hogy ez a szálloda a későn kelőknek is jól van megcsinálva, mivel 11-ig van reggeli. Délben ebéd és még büfézni is lehet közöttük. Igaz én nem eszek annyit, hogy ezekre szükségem legyen, habár most jól jött, hogy nem mondjuk, 9-ig van kaja. Kelhettem volna 8-kor a 11 órai programomhoz. 

***

A bejárat előtt kissé megtorpantam, mert láttam Flórát beszélgetni egy másik lánnyal, aki ismerős volt, de nem tudtam honnan. Kimentem az ajtón.

- Khm, Flóra… - szólítottam meg.

A lány, aki előtte állt megfordult.

Hiszen ő Danielle Peazer volt, Liam barátnője! Úristen!

- Szia! – nyújtotta felém a kezét.

Én csak vigyorogni tudtam, de megráztam a kezét.

- Tegnap Harry mondta, hogy megérkezett, így gondoltam jöhetne velünk, ha nem baj. – lépett oda Flóra.

- Jajj, nem! Dehogyis! – ráztam meg a fejem.

- Rendben akkor mehetünk! – mondta Danielle, majd Flórába és belém karolt.

Elindultunk az egyik legközelebb álló taxihoz. Dolly már előre rendelt nekünk egyet, csak ugye meg kellett keresnünk. Mivel mi nem akartuk Flórával megkérdezni a taxistól, hogy hozzánk jött-e, ezért Danielle hősiesen bekopogott az ablakon és megkérdezte. És milyen jól tette! Pont az volt a mi taxink, így már ugrottunk is bele és egyenest a római plázába indultunk – ami mellesleg hatalmas volt. A kocsi út közben én is megtudtam, hogy Danielle miért is van itt, habár gondolhattam volna, hogy Liamhez jött, de túl nagy sokkban voltam. Elég hamar odaértünk, csak 6 perc volt az egész. Mikor kiszálltam a kocsiból, tettem pár lépést, és megláttam a hatalmas épületet, kissé megtorpantam. Flóra mellém állt és mosolygott, miközben én a számat tátottam.

- Csukd be a szád, különben bele száll a légy! – ment el mellettünk Danielle nevetve. – Gyertek már! – intett a kezével, majd mindketten nekiiramodtunk.

A bevásárlóközpont ajtaja forgóajtó volt. Körbenéztem hátha látok olyan boltot, amit otthon is nagyon szerettem. És igen megláttam: New Yorker. Kedvenc boltom, mert olyan cuccok vannak, amik az ízlésemnek megfelelőek.

- Gyertek már! – kiáltottam utánuk, mikor én már a bolt bejáratánál voltam.

Nevettek majd gyorsan utánam jöttek. Köszöntem az eladónak, és elindultam a bolt közepe felé, de útközben volt egy ilyen elvágyódás a szememben egy nagyon cuki póló után. Gyors léptekkel a ruhanemű előtt teremtem, és leemeltem a fogasról, azután a karomra helyeztem. Még legalább két kört mentem a boltban mire megtaláltam egy egész szettet, de útközben még a lányoknak is szettem össze ruhákat. Remélem tetszeni fog nekik. Gyorsan megkerestem őket, hogy kezdjünk már el próbálni. Az ő kezükben is volt néhány ruha, de persze kevesebb, mint az enyémben. Izgatottan ugráltam előttük, mire beadták a derekukat. Együtt odamentünk a próbafülkékhez és próbálni kezdtünk. Az első ruha szerencsére jó volt rám. A másodikkal már egy kicsit bajban voltam.

 - Ez nem jó rám! – dobtam át Flórának az egyik pólót.

- Ááá!! Rádobtad a fejemre! – kiáltott Flóra.

Dani jót nevetett rajta.

- Tessék, itt van egy neked is, Szandi! – Dani nyújtott nekem egy nadrágot a fülke alatt.

Imádom! Danielle már most kiismerte a stílusomat. Fél óra ruhapróbálgatás után kész lettünk. Sokat cserélgettünk a szettek között és végül mind megtaláltuk a nekünk valót. Mentünk a pénztárhoz fizetni, majd mikor a nő felénk fordult egy hatalmas „o”-t formált a szája. Meglepődött, mivel ilyen boltban nem szokott híresség ( Danielle ) vásárolni. Fél perc nyugtatás után a nő képes volt normálisan ránk nézni, majd fizethettünk is. Kimenetelkor elköszöntünk, és kiérve én már rohantam is volna a legközelebbi bolthoz, de Dani megállított.

- Ott isteni koktélt adnak!

- Oké akkor menjünk… -kullogtam oda.

Dani egy távolabbi helyre mutatott és közte volt egy könyvesbolt. Tudniillik én ott mindig megállok. Igazából nem nagyon szeretek olvasni, de mégis imádom a könyveket. Elég érdekes felfogásom van… Ez alapján megint megbámultam a kirakatot, és indultam volna be a boltba, de apró dübörgésekre lettem figyelmes. Oldalra fordítottam a fejem, és két őrülten rohanó lányra lettem figyelmes, akik a hármunk nevét kiabálják. Kissé furcsálltam ezt a viselkedést. Mielőtt még elém értek volna a kezemmel megállj-t parancsoltam, szerencséjükre sikeresen megálltak. Rám néztek, majd apró, izgatott ugrálásokba kezdtek. Közben Danielle és Flóra is mellém jöttek.

- Nyugalom! – tettem a vállukra a kezem, majd lenyomtam őket a föld felé. – Szóval… Mi lelt titeket? – vigyorogtam.

- Te… - mutatott rám a szőke vigyorogva.

- Te… - mutatott Flórára a barna hajú lány.

- És te… - mutattak egyszerre Daniellre, aki kicsit sem volt meglepődve, velünk ellentétben.

Én csak kikerekedett szemmel bámultam a vigyorgó lányokra. Ránéztem Flórára, majd Danira, utána vissza a lányokra. Ezt megcsináltam még kétszer.

- Na, jó Szandi! Elég már! – fogott le Danielle. – Hogy hívnak titeket? – fordult a lányok felé.

- Ashley Morney. – mondta a szőke lány.

- Coraline Reed. – válaszolt a barna.

- Okéé! – csaptam össze a kezem, majd megragadtam Ashley karját és elindultam a lépcső felé. – Két óra múlva ugyanitt! – kiáltottam még a többiek után.

Karját fogva mentünk fel a 2. emeletre, és ott találtam egy elég színes boltot, hogy vásároljak. Bementünk, de még mindig húztam magam után Ashley-t. Az eladók kikerekedett szemekkel néztek ránk, de én csak köszöntem, majd odamentem a ruhákhoz. Ott elengedtem Ashley karját. Találtam magamnak egy megfelelő pólót és elkezdtem nézegetni, ügyet sem vetve a mellettem álló, meglepődött lányra. Levettem a ruhadarabot, és a kezemre fektettem. Indultam is volna, mert megláttam egy nadrágot is.

- Öhmm… - szólalt meg Ashley.

- Jah igen! – fordulok felé. – Ashley ugye?

- Igen… de szólíthatsz Ash-nek is. – mosolygott.

- Oksi! Szóval melyik városban laksz?

- Igazából Londonban lakok – Coraline-val egyetemben – csak itt nyaralunk.

- Óóó – vigyorodtam el. – Vagy úgy. Akkor… másik kérdés: Ki a kedvenced az 1D-ből?

- Louis… - mondta kissé félve, majd lesütötte a szemét.

- Jajj… nagyon sajnálom… - közben már odaértünk a szeretett nadrágomhoz is.

- Ne is törődj vele! Szerintem nagyon összeilletek… habár nem sokat tud még rólatok a világ, de szép sorjában kiderül minden. – egy szép mosolyt villantottam rá, majd megkerestem a nadrág között a méretemet, és a karomra helyeztem.

- Köszi! – fordultam felé. – Egyébként… hány éves vagy?

- 16. Te is ugye?

- Igen. Amúgy eddig mik vannak fent rólunk a neten?

- Hát… néhány koncertkép, de nem nagyon látszódtok, mert hátul voltatok. – akaratlanul is elmosolyodtam az emléken. – Aztán még van egy olyan, ahol egy fan fényképezkedett Zayn-el és azon már te látszódsz. – nevetett.

- Miért nevetsz?

- Mert éppen valamit magyaráztál Louis-nak és fura fejet vágtál.

Nevettem. Intettem neki, hogy menjünk már egy kicsit vásárolni is, mert már vagy 5 perce csak álltunk a nadrágoknál. Ash is vett belőle egy darabot, ugyanaz a méretünk. Habár, hogyha jobban megnézem Ash-t észrevehető a kettőnk közötti hasonlóság. Szőke haj, vékony, aránylag magas – tiszta én! Na jó, igaz, neki kék szeme van amit irigylek is, mert imádom a kék szemű embereket. Egyszerűen vonzzanak, mint ahogy Lou is. A nagy gondolkozásomban Ash kiabálása zavart meg, mert ő már rég odarohant egy pulcsihoz ami megtetszett neki. Odamentem hozzá, ő pedig felvette a ruhadarabot. Eszméletlenül jól állt neki, ahhoz képest, hogy a férfiosztályon találta. Gyorsan előkaptam a telefonom, és Ash vette az adást, beállt szépen én pedig lefotóztam. Nagyon jól sikerült kép lett, olyan volt rajta, mint egy modell.

Erre muszáj volt rákérdeznem.

- Ash… - kezdtem, mire felnézett rám. – Nem vagy véletlenül modell? – vigyorogtam.

- De! – virult fel az arca.

- Komolyan?

- Igen. De szerintem – mivel hasonlítunk – te is lehetnél modell. Egyébként is Londonban van a cég, és az 1D-vel jössz oda, én pedig majd beajánllak. Rendben?

- Úristen! Az szuper lenne, de nem hiszem, hogy én olyan modellalkat lennénk. – szontyolodtam el.

- Dehogyisnem! Na, gyere! – ráncigált magával az öltöző felé, de én közben még kapkodtam fel ruhákat.

Egy pár perc alatt fel is öltöztem, és mikor kiértem a fekete függöny mögül, épp Ash dobott le egy csomó ruhát még az ott lévő fotelszerűségre. Én csak csodálkozva néztem rá, mire ő nevetett, és megnyugtatott, hogy ezek neki is lesznek, de azért én is kapok még. Látom gyorsan kiismerte az ízlésemet! Ash a kezéből képkeretet formált és próbált belehelyezni. Közben furcsa arcot vágott, de felcsillant a szeme mikor kiderült számára mit is akar. Válogatott a ledobott ruhákból és mikor végzett a kezembe nyomta. Hát… oké. Átöltöztem – megint – és kimentem, hogy Ash szemügyre vehessen. Végignéztem magamon, majd félénken az előttem álló lányra pillantottam. Ő szakértői szemmel végigmért és bólogatásokkal jelezte, hogy jó munkát végzett.

- Várj egy picit! – mondta, majd ő is berohant a fülkébe a magának kiválasztott ruhákkal.

Leültem és nézegettem miket szedett nekem össze. Még galaxis mintájú nadrágot is talált. Nagyon tetszenek az ilyen nadrágok! Mikor Ash kész lett kijött, és feltett a szemére egy napszemüvegszerűséget. Nagyon jót nevettem az öltözékén. Az egész szett szerintem jó volt, csak az a szemüveg…

Szegény mérgesen bement az öltözőbe, azt hitte nem tetszett az öltözéke. Odamentem a függöny elé.

- Ash… ne haragudj! Nem azon nevettem. Csak a szemüveg kicsit furcsán állt.

Kijött az öltözőből, majd átölelt, és mosolygott. Megbocsátott… huhh. Elengedett, és még egy mosolyt villantott rám és bement öltözködni, mondván, hogy már ő unja ezt a boltot. Okééé… Én még úgy döntöttem, hogy felpróbálok egy szettet. Nézegettem a ruhákat és néhányat a kezemre tettem, hogy, majd azokat húzom magamra. Indultam volna be a fülkébe, mikor meghallottam a telefonom csengőhangját. Abban a pillanatban a ruhák a földön kötöttek ki. Elővettem a készüléket, majd leültem a székre. Melegség öntötte el a szívemet, mikor megpillantottam a képernyőt. Felvettem.

- Szia, szépségem!

- Szia, Louis! – mosolyogtam.

- Hogy érzitek magatokat? Vettél már sok ruhát? – hallani lehetett a telefonba, ahogy mosolyra görbül a szája.

- Szuperül vagyunk, habár most éppen nem Flórával vagyok. – épp ekkor jött ki Ash az öltözőből.

- Akkor kivel? – hangja komolyra fordult.

- Egy rajongóval, akivel úgy érzem, nagy barátságban leszek. – Ash neki dőlt a fülke falának és mosolygott.

Én is mosolyogtam, és intettem, hogy üljön mellém.

- Beszélj vele! Lécci! – könyörögtem Louisnak a telefonba.

- Persze, add csak! – mondta Louis, majd odanyújtottam Ashnek a telefont, de ő csak rázta a fejét és hátrált.

Be akart volna menni az öltözőbe, hogy elbújjon előlem, de én mérgesen néztem rá. Belőle ez azt váltotta ki, hogy visszaüljön mellém és egy hatalmas sóhajjal elvegye a telefont. Beszélgettek egy darabig mindenféléről. Már egy kicsit unatkoztam, így felkaptam az előbb a földre ejtett ruháimat és bementem az öltözőbe. Felöltöztem és kifáradtam az öltöző melletti tükörhöz. Még mindig beszéltek. Kicsit illegettem magam a tükör előtt, majd hallottam egy „Szia-t”, és Ash már mellettem állt.

- Ez nagyon jól áll! – mosolygott. - Vedd meg!

- Én is úgy gondoltam. – vigyorogtam teljesen őszintén, mire ő elnevette magát.

- Tessék – nyomta oda a telefont a kezembe. – Te komolyan gondoltad, hogy a barátnőd vagyok? – nézett rám boci szemekkel.

- Persze! – öleltem meg.

Visszamentem átöltözni és Ash már készen is állt egy rakat ruhával a karján. Nekem is elég sok volt már.

 

Fizettünk és kimentünk a boltból. Ránéztem az órára, hogy mennyi időnk van még. Még fél óra… Cipőt akarok! Szememmel az emeletet pásztáztam, hogy találjak egy cipő boltot. Sikerült is.  Ash támogatta az ötletemet, és nagy iramban elindultunk a célunk felé. Remélem Danielle, Flóra és Caroline is jól érzik magukat. Köszönünk az eladónak, és Ash már neki is iramodott a boltnak. Én csak kullogtam utána. Gyorsan végiggondoltam, hogy milyen ruhákat vásároltam, mert ezek alapján szerettem volna cipőket is. Általánosságban meg is találtam a hozzájuk valót. Az egyik szettemhez még egy valami hiányzott. A fejhallgató. Régebben mindig is akartam egy „beats” márkájút. Most meg van a lehetőségem a megvásárlására. Csak meg kell találnom a megfelelő boltot. Szerintem azt a földszinten találjuk, majd meg. Egy szinttel lejjebb érve szétnéztem, de még nem láttam a boltot, így megfordultam és ismét megindultunk. Ash kissé fáradtan kullogott utánam, de nem akart panaszkodni, mert néhány cuccát én vittem. Mikor megtaláltam a boltot, mutogattam Ashnek, hogy üljön le az előtte lévő padra. Lerakosgattam a cuccokat, és már mentem is be. Nekem mindig is a fehér tetszett ebből a fejhallgatóból, de most megláttam egy brit zászló mintájút.

Na, ez kell nekem! Már csak ez az egy darab volt, így sietősen vettem le a polcról, majd magamhoz öleltem. Odavittem az eladóhoz, és kifizettem. A bolt elé érve nem csak Ash találtam ott, hanem még Carloline-t, Danielle-t és Flórát. A két lánynak el kellett köszönniük tőlünk, de megígérték, hogy Londonban mindenképp találkozunk. Flóra egy kicsit szomorú lett, és nem értettem, hogy miért. Talán nem akar jönni, vagy mi? Nem hiszem, mivel ez volt az álmunk, gyerekkorunk óta, hogy Londonban fogunk lakni és munkát találni. Először megöleltem Caroline-t, és csak aztán Asht. Őt egy kicsit meg is szorítottam, és megköszöntem neki ezt a két órát. Remélem itt még nem lesz vége a barátságunknak.

***

Sajnos Danielle is elköszönt tőlünk, mert egy kicsit Liam-el is akart lenni, és úgy gondolta, nem zavar tovább. Egyáltalán nem zavart. Próbáltuk győzködni, hogy legalább még egy kicsit maradjon, mert úgy is nemsokára megyünk vissza, de nem. Habár ő legalább megnézhette a fiúkat koncert közben is. Dolly minket még oda sem engedett. Azt hittük, hogy életünkben csak egyszer leszünk One Direction koncerten, de szerencsére ez megváltozott. Egy kihagyott koncertbe azért nem halunk bele. Végül is, ha megyünk a fiúkkal Londonba, annyi koncertet nézünk még meg amennyit akarunk. És még külön koncertet is tudnak nekünk adni. Nap végére Flórával egy mozit terveztünk. Szerencsére mindketten vettünk napszemüveget –akarva, akaratlanul is – és kicsit takartuk az arcunkat, ha már Caroline és Ash is könnyen felismert. A moziban nem akartunk ilyen felhajtást. Igaz, jó volt új barátokat szerezni. Felkaptuk az új napszemüvegünket a mozi bejárata előtt. Mielőtt beléptem mosolyogtam egyet, mert eszembe jutott, hogy a One Direction-nak szeptemberben fog kijönni a filmjük a This is Us. Nagyon vártuk már Flórával, és mikor megtudtuk, hogy lesz, eldöntöttük, hogy mindenképp megyünk rá. Kikértük a jegyeket, és vettünk popcornt is. A film 3D-s volt, így le kellett vennünk az álruhánkat. Addig minden simán ment, amíg egy kislány 1D-s sapkával fel nem ordította a nevünket, mire mindenki árgus szemekkel nézett ránk, majd odarohantak és körbevettek és kérdezősködtek. Bementünk a filmre, és az elég hamar el is kezdődött. Mindenki körbeült minket és nem a filmet figyelték, hanem végig csak minket. Szerintem még azt is hallották, ahogy rágtam a kukoricát. A film közepe felé Flóra hapcizott egyet, majd körbevette vagy 600 zsebkendő. Barátnőm nagyvonalúan elfogadta a hozzá legközelebb lévőd, de sajnos rosszul tette, mert a lányok civakodásba kezdtek. Én megoldottam szerencsére azzal, hogy megkínáltam a kukoricámból őket. Mire vége lett a filmnek úgy éreztem, klausztrofóbiás lettem. Kimentem a teremből és összehúztam magam egészen kicsire, mert jöttek közelebb a falak. Az egyik poszter már az arcomban volt. A rémálmomból Flóra ébresztett föl egy csettintéssel. Figyelmeztetett, hogy segítséget kellene kérnünk Paul-tól, a fiúk testőrétől, mert ha most egyenesen visszamegyünk a hotelba a rajongók követni fognak. Habár én 100%-ig biztos voltam abban, hogy tudják a fiúk tartózkodási helyét, de azért beleegyeztem a telefonhívásba. Paul 10 perc múlva, lihegve állt a mozi bejáratánál. Nem értettük miért rohant ennyire. Mi nem is mondtuk neki, hogy siessen. Később megmagyarázta nekünk.

- Harry és Louis kérték, hogy siessek. Igaz ezt két szám szünetében mondták nekem, mikor átöltöztek, így még lehet, hogy a koncert végére visszaérünk. – mosolygott ránk, már a kocsiban.

Sajnos nem volt igaza, és nem értünk vissza a koncertre, mert Dolly felhívott, hogy inkább a hotelba menjünk. A fiúk már az utolsó számot énekelték, ezért mondta. Megköszöntük Paul-nak, hogy eljött értünk, és felmentünk az emeletre a szobánkhoz. Egy öleléssel mi is elköszöntünk egymástól, és én gyakorlatilag beestem az ajtón a sok szatyor miatt. Mivel Louis nem jött ki a fürdőből, és nem is feküdt az ágyon feltételeztem azt, hogy még nem végeztek. A sok vásárlásba eléggé elfáradtam ezért úgy döntöttem, hogy lefürdök, és megyek aludni, és Louis majd jön valamikor. Lepakoltam mindent – csodálkozva láttam, hogy belefért a fotelba -, felkaptam az ágyon hagyott pizsamámat, és elmentem fürdeni. Most nem siettem nagyon. Olyan jó meleg volt a víz, hogy azt hittem elalszok.  Egy kisebb ajtócsapódást hallottam, mire egyből kipattant a szemem, és már siettem a törülközéssel. Először kikukucskáltam a fürdőből, és óvatosan kimentem, mire megláttam Louis, ahogy a szatyrok között kutakodott.

- Mit keresel? – mosolyogtam, mire ő megfordult.

- Téged. – vigyorgott és odajött elém.

- A szatyrok között? – nevettem.

Ő is nevetett, majd megölelt. Kissé eltolt magától, és megvárta, hogy a szemébe nézzek. Komolyságot, aggodalmat, és megbánást láttam a tengerkék szemeiben.

A megbánást nem értettem, hiszen annyi mindent tett már értem. Engem most az sem érdekelne, ha szakítana velem, hiszen boldog voltam. Igaz szomorú lennék miatta, de valahogy csak túlvészelném. Lehet, hogy csak Eleanor hiánya miatt jár velem, hogy pótoljam. Akkor csak kihasznált… nem ilyenre nem is szabadna gondolnom, hiszen olyan őszinteségek is megbújtak abban a szempárban, amit még senkinél sem láttam. Biztos lehetek abban, hogy sosem bántana meg, és nem hazudna nekem. Hirtelen közel hajolt a számhoz, és egy csókot lehelt rá.

- Megyek fürdeni…

Mosolyogtam, és átengedtem a fürdőbe. Gyorsan odaszaladtam a szatyraimhoz, és kutakodni kezdtem. Lekapkodtam magamról a ruháimat, és felvettem azt, amit kiszedtem.

Vártam, hogy Louis kijöjjön a fürdőből. Pár perc után hallottam, hogy nyílik az ajtó. Felpattantam az ágyról, és odamentem Louis elé. Ő csak meglepődötten nézett rám, de én ennek ellenére is folytattam a tervemet. Megfogtam a kezét és vezettem a szobába. Perverz vigyorra húzódott a szája, mikor leültettem az ágyra. Ezt a vigyort hamar átváltotta nevetésre, mikor elkezdtem illegni előtte az új ruhámban. A pillantásaiból ítélve nagyon tetszett neki.

- Várj… várj ez jobb lesz! – megfordultam, majd gyorsan kaptam le magamról a pólómat, meg kb. az összes cuccomat, és átöltöztem.

Elkezdtem járkálni Louis előtt, mint egy modell. Vagyis csak próbáltam. Néha elég viccesre sikeredett, mert vagy leütöttem valamit a fordulásommal a polcról, vagy belerúgtam valamibe. Az általában az ágy, és a fotel volt. Ezt a kis divatbemutatómat fél órán keresztül csináltam, mert Louis megunta, és az egyik járkálásomkor behúzott magához az ágyba. Ott megcsókolt. Egy darabig még feküdtem a hasán, de utána lejöttem róla és visszavettem a pizsamámat. Mosolyogtam rá, majd visszafeküdtem mellé. Ahogy ott feküdtünk egy kisebb szomorúság járta át a szobát. Mindketten nyugodtnak látszottunk, de ez Louis-nál nem így volt. Nem értettem. Nem mertem rákérdezni, nehogy megbántsam vele. Behunytam a szemem és gondolkodtam. Megkérdezzem-e vagy sem? Folyton csak ez járt a fejemben. Kezdett elnyomni az álom, de hirtelen éreztem, hogy Louis felkel mellőlem, ezért résnyire nyitottam a szemem. Odasétált az erkélyhez, elhúzta a függönyt és kinézett rajta. Csak szuszogtam tovább, mintha még mindig aludnék, mert nem akartam megzavarni – bármit is csinált. Csak bámult ki a semmibe… vagyis nem a semmibe, hanem Róma utcáira. Próbáltam egy kicsit oldalra csusszanni, hogy lássam a szemét. Ez a művelet sikerült is szerencsére. Ránéztem, és üvegesen bámult az utcákra. Nem értettem. Mostanában semmit nem értek, hogy mit miért csinál. Hirtelen megfordult, és leült az ágyszélére. Én behunytam a szemem, hogy azt higgye, alszok. Hátranézett, és mosolygott, majd láttam, hogy a szeméhez emeli a kezét és megtörli. Sírt? Nem hiszem… esetleg csak megkönnyezett valamit… Bele akart dőlni az ágyba, de látta, hogy ott vagyok, így egy kicsit oldalra lökött, hogy elférjen. Még utoljára rám nézett, gondolom meg akart bizonyosodni róla, hogy alszok. Miután ezt megtette oldalra fordult, és elaludt. Kisebb gondolkozás után ez a művelet nekem is sikerült.