10. rész

Sziasztok!

Annyira rossz érzés, hogy mindig kések, és bocsánatot kell kérnem. :( Az a baj, hogy nagyoon sok dolgom van, és alig van időm írni. Igaz ezt már elmondtam az előző résznél. Úgyhogy őszinte sajnálatom a késésekért. :) Remélem megértitek és a résszel ki tudok egyenlíteni! ;)

Jó olvasást hozzá! :D

10. rész Szenvedés felsőfokon

Louis szemszöge:

Nem tudom, hogy voltam képes ott hagyni őt. Az az átkozott szerződés! Mi értelme volt megkötni? Semmi… Igaz egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen érzéseink lesznek. Két egyszerű lány a semmiből, most pedig a mindenünk. Leültem egy székre a buszon, mikor az nagy morajlással elindult. Nem néztem ki az ablakon, mert ha meglátom sírni, akkor én is elgyengülök. Habár nekem sem kell sok. A lábaimat felhúztam a széken, és a kezemmel átöleltem, majd lehajtottam a fejem. Elborított a sötétség. Legbelül hatalmas fájdalmat, és csalódottságot érzetem. Gyenge voltam. Nem tudtam azt mondani, hogy nem köthetik meg a szerződést. De most már mindegy. Minden elveszett. Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon. Nem akartam felnézni, de megtettem, és Zayn állt fölöttem.

- Nyugi haver!

Éreztem, hogy nyugtatni akart, de a szemében láttam azt az érzést, amit legfőképpen a fiúktól nem akartam kapni. De most megláttam. Haragudott, amiért otthagytam Szandit.

- Zayn… ne nézz így rám… Én is utálom magam miatta! – temettem be újra az arcomat a lábamhoz.

Csalódottan elvette a kezét a vállamról, és visszament a többiekhez. Hallottam a busz fékezését. Harry is biztos ugyanúgy érezhet, ahogyan én. Igaz neki könnyebb volt, mert már Flóra tudta. Az ajtó nyitódott, majd megláttam Harryt, aki lehajtott fejjel jött fel a buszra.

- Harry! – kiáltottam, és már előtte is teremtem, majd átöleltem.

Tudtam, milyen érzések kavaroghatnak benne. Megértettem őt. Ráhajtotta a fejét a vállamra, és elkezdett sírni. Eddig próbáltam magam némileg türtőztetni, de most már nekem is kicsordult néhány könnycsepp. Harry kicsit eltávolodott tőlem, megtörölte a szemét, majd a vállamra tette a kezét, és bátorítóan megrázogatta. Ezután bement a többiekhez. Ott maradtam egyedül. Megint. Csak álltam, és meg sem bírtam mozdulni. Harryben boldogságot fedeztem fel.

Harry szemszöge:

Éppen Flóra szobájában ültünk, mikor meghallottunk, hogy itt van értem a

busz. Szomorúan álltam fel az ágyáról, de még egyszer körbenéztem. Meg kellett jegyeznem a szobája hangulatát, illatát, az érzéseket. Ránéztem az ágya fölötti barackszínű falára, amin tömérdek poszter volt rólunk, és már kezdtem könnyezni. Az ajtó felé indultam, amin rajzok voltak, de a legtöbbről én néztem vissza magamra. Érdekes volt így látni magam. Kiléptem az előtérbe, ahonnan megláttam szemben a bejárati ajtót. Nagy levegőt vettem, és megfordultam, hogy szemben lehessek Flórával. Megöleltem.

- Köszönök mindent… - súgtam a fülébe.

Elkezdett sírni, én pedig szorosabban magamhoz húztam. Nem akartam előtte sírni.

- Szia… - adtam egy puszit a fejére, és elindultam az ajtóhoz.

Nem akartam csókot adni neki, mert akkor nehezebb lett volna elbúcsúznom. Megragadtam a kilincset, de nem tudtam lenyomni. A kezembe temettem az arcom, és próbáltam nem sírni. Flóra odajött mögém, megfogta a vállamat, és megfordított. Próbált a szemembe nézni, de én folyamatosan elnéztem. Haragosan megfogta a fejem, maga felé fordított, és megcsókolt. Na, pont ezt nem akartam! A csók után kiviharoztam a házból, egyenesen a buszba. A sofőr kinyitotta, én pedig felmentem rá, majd megálltam. Láttam Louis-t közeledni felém, majd éreztem, hogy átölelt. Nem bírtam tovább, és sírni kezdtem. Gondolom Louis-nak is eddig sikerült türtőztetnie magát, mivel neki is kicsordultak a könnyei. Néhány szipogás után eltoltam magamtól, a vállára tettem a kezem, és egy aprót ráztam rajta. Louis ledöbbenten állt, mikor én indultam a többiekhez. A fejem üres volt, képtelen voltam gondolkodni, de valamiért mégis boldog voltam. A szép emlékek, az ölelések, az érintések, a csókok megmaradtak az elmémben örökké. Louis-nak is meg kell ezt értenie. Ezek az apró örömök is sokat jelentettek a számomra, mivel már rég nem volt komolyabb kapcsolatom. Taylorral már fél éve szakítottam, és már hiányzott a női társaság. Ezt nem úgy kell érteni, hogy az első adandó nőre rávetem magam, mert ez nem igaz. Flóra iránt igazi érzéseket tápláltam. És még táplálok sokáig, mert ezek egyhamar nem fognak elmúlni. A szemeimet törölgettem, miközben beléptem a busz hátsó részébe, ahol a fiúk az ágyon ülve beszélgettek. Mikor megláttak meglepődött arcot vágtak, és Niall hirtelen leugrott az ágyról, majd megölelt. Én azt hittem, hogy lefordult az ágyról annyira meglepődött. Zayn, és Liam is megöleltek, majd Lou is csatlakozott hozzánk. Felültünk az ágyunkra, és beszélgettünk.

- Jól vagytok? – kérdezte tőlünk Liam.

- Aránylag… - nevettem. – De nem tiszta a fejem. Nem tudok, így haza menni.

- Mire gondolsz? – nézett rám Lou csillogó szemekkel.

- Nem maradnánk itt egy szállodában, hogy kiszellőztessük a fejünket? – kérdeztem a többiektől, félve a választól, de azért bíztam benne, hogy igent mondanak, mert megértenek, és segíteni próbálnak.

Jól gondoltam, mindenki belement a dologba, és felhívtuk Dolly-t, aki egy kisebb kiabálás után beleegyezett. Nem tetszett neki, hogy ellentmondunk neki, mert eddig csak ő dirigált, mivel nem nagyon voltunk benne ebben a „sztár” dologban, így segített nekünk. Most is szükségünk van rá, de nem annyira. Gondolom ezért is mérgelődött egészen eddig, mivel még sosem vittünk rajongót turnéra, meg sehova sem. Szóval egy szó: ellentmondás. Budapestre mentünk egy szállodába, amit Dolly felhívott, és elintézett mindent. Odaérve sietősen mentünk be, mert féltünk, hogy meglátnak a rajongók. Ha rájönnének, hogy még itt tartózkodunk, Magyarországon biztosan idesereglenének, és most csak nyugalmat szeretnénk. Felmentünk az emeletre, és az én szobámba vettük az irányt. Niall a fotelba, Liam és Zayn az ágyra telepedtek. Én és Lou pedig járkáltunk a szobában. Gondolkodóba estünk.

Szandi szemszöge:

Miután a busz elment meredten bámultam magam elé. Nem értettem az egészet. Megfogtam a bőröndömet, és elindultam a házba. Csak most kezdtem felfogni, hogy a kutyám már 10 perce csak ugat. Így szokott üdvözölni. Odamentem hozzá és megsimogattam. Szipogva álltam fel a földről, mert csak most jöttem rá mi is történt. Elment… Nem a sarki boltba ment el tejért! Nem! Eltávozott az életemből mindörökre. Most már csak távolról figyelhetem tetteit. Könnyeimmel küszködve rohantam be a házba. Az előszobában gyorsan lekaptam a cipőimet. Felnéztem, mikor hallottam a hálószoba ajtó nyitódását. Megláttam a szüleimet, akik meglepődve bámultak rám.

- Sziasztok! – szipogtam, és beviharoztam a szobámba.

Becsuktam az ajtót, és levágódtam a kanapémra. Sírni akartam, de még nem tettem, mert tudtam, hogy anyáék utánam jönnek. És milyen igazam volt! Csalódottan néztek rám, én pedig csak egyet tudtam mondani:

- Miért?

Apa átment az ő szobájukba – ami közvetlenül az enyém mellett van – és áthozott egy papírt, majd elém rakta. Szememmel gyorsan átfutottam, és megláttam az alján anya és apa aláírását. Könnyezni kezdtem, de a kezembe temettem az arcom, mielőtt még jobban sírtam volna. Anyáék megértették, hogy most nincs szükségem társaságra, ezért kimentek. A hátamra feküdtem a barna kanapén, és csak bámultam a plafont. Gondolkozni kezdtem. Miért kellett a szerződés? A suli miatt? De basszus még csak augusztus van! Legalább várhattak volna vele. „… gyermeküket időben, még az iskolakezdés előtt hazaszállíttatom. Leghamarabb a turné végén.”  Idéztem fel a szerződés egy sorát. És neki miért a leghamarabbat kellett választania? Nem értem… És a fiúk miért nem tettek ellene semmit? Túl sok a miért, csak sajnos kevés a mert, és a magyarázat. Kinyitottam a szemem, és körbenéztem a szobámban. Bármerre néztem csak őket láttam. Régebben sokszor csak bámultam a posztereimet. Belegondoltam milyen lenne velük találkozni. Most megtörtént… és fáj. Ismét sírni kezdtem, majd megfogtam a kedvenc plüssömet – ami egy elefánt pulcsival, és sapkával – és átöleltem. Annyi éjszakán át sírtam ebbe a plüssbe, hogy már kimosni se nagyon kellett. Úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a laptopomat. Az első utam a facebookra és a twitterre tévedt. Twitteren nem volt sok érdekes dolog, ezért visszatértem a facebookra. Görgettem lefelé a kezdőlapon, mikor valami érdekes dologra lettem figyelmes.