:( Im really sorry...

Sziasztok!

Gondolom most sokan megköveznétek, amiért nem résszel jöttem, hanem mondjuk úgy, hogy egy rossz hírrel. Egy kicsit be kell szüneteltetnem a blogot, mert nagyon nincs energiám ezt írni. Sajnos egyre több a házi,  meg a délutáni elfoglaltságaim, amiket a suli rám rótt, és nem is nagyon tudok rajta gondolkodni. 

Nagyon sajnálom! :( Nekem is rossz ez, mert ez az első fanfictionom és nagyon szeretném írni, de nem megy... :'( 

magyarázat vagymi xD

Sziasztok! ^^

Sajnálom, hogy most nem jöttem résszel, de egyrészt nincs ihletem... másrészről meg se időm, se kedvem írni. De ez tudom miért volt és remélem el fog múlni, szóval majd jelentkezni fogok :)) A novellák is készülőfélben vannak, de azt meg nem tudom, hogy hogy írjam le... :/ Sajnálom... most egy kicsit szét vagyok esve... ><

Megértéseteket köszönöm!:)

13.rész + egy vicces kis sztori az életemből

Sziasztok!

Tudom-tudom későn hoztam a részt, de tudjátok miért, habár volt még néhány dolog ami közbejött. Úgyhogy sajnálom. :/

A vicces történet pedig arról szól, hogy én és a családom, hogyan jutottunk fel Budapestre a szemészetre. xD ( szemüveges vagyok azért mentünk ) Hát elég érdekesen... Először is olyan dugóba keveredtünk, hogy jó ha 5 percenként mentünk 4 métert. Utána nagy nehezen ( az én és a GPS segítségével ) megtaláltuk az utcán, ahol lenne a klinika. A parkolóhely természetesen fizetős volt, és alig akarta elfogadni a pénzérméket. Mi anyával elindultunk, és később apa is utolért. A Mária utca 9-et kellett volna megtalálnunk. Már majdnem megvolt, mikor megállított minket egy emberke, hogy itt nem lehet átmenni, miszerint filmforgatás folyik. Mondom mivan!? xDD Már itt teljesen elegem volt a napból... Azután kiderült, hogy egy KOREAI fimet forgattak. Ott álltunk egy 10 percet, mire elkezdték. Úgy volt, hogy az utcába ment egy kocsi a járdán meg quad-dal mentek a kamerások. Na és azok szépen nekimentek egy oszlopnak. :D Mi meguntuk a várakozást és megkerültük az egész épületet, hátha onnan átengednek, de onnan se sikerült. Megjavították a kamerát, és leforgott a jelenet. Mi elindultunk megkeresni a Mária utca 9-et ismét, de aztán két nőtől megtudtuk, hogy nem is ott van a szemklinika. -.- Nagy nehezen azt is megtaláltuk, és kiderült, hogy anya rosszul hallotta a címet a telefonba, mert itthon amikor időpontot kért, akkor mondták neki a címet.

Nos ennyi lett volna a kicsi történetem. :D Jah és ez minden szerdán történt. Igaz ez nem annyira lényeges xD

Nem húzom tovább az időt :) Tatararaaa :D Itt az új rész, remélem tetszeni fog, és jó olvasást hozzá! ^^

13.rész London

Körülöttem sötétség volt, de hangos nevetés hallatszott. Pislogtam egyet-kettőt, mire csak azt vettem észre, hogy a saját magasságomtól magasabban vagyok a földtől és ez szokatlan volt. Gondolom valaki vitt a hátán. Kicsit balra fordítottam a fejem, hogy megnézzem a szállítóm arcát. Egy kicsit csalódott voltam, mikor Niall vigyorgó arcával találtam szembe magam, mert azt hittem, hogy Louis visz, de nem bántam, mert kicsit haragszok Louis-ra, amiért elhagyott. Ha csak néhány órára is, de azt éreztette velem, hogy nincs mellettem, és örökké elment. Niall előre fordította a fejét, és kiáltott egyet.

- Héé srácok! Csipkerózsika felébredt! – nevetett.

Én is a többiek irányába néztem, de még egy kicsit homályos volt a tekintetem, így pislogtam kettőt, mire megláttam egy kisbuszt, amiből Louis éppen mászott ki. Vigyorgott és intett nekem egy aprót köszönésképpen, amit én viszonoztam. Louis mögé nézve megláttam Harry vigyorgó arcát, majd mögüle Flórát. Hirtelen a csomagtartó csapódását hallottam, azután Liam és Zayn jött a kocsi mögül. Mindkettejük arca felderült, mikor megláttak. Liam mosolygott és biccentett a fejével felém, én pedig intettem neki. Zayn odajött mellénk, majd felém fordult.

- Segíthetek? – nyújtotta a kezét.

Megfogtam a kezét, mire ő szorosan magához húzott, és úgy tett le a földre. A lábaim még gyengék voltak, így ébredés után, ezért kicsit megszorítottam Zayn kezét, mert meginogtam.

- Óvatosan… - Zayn kissé megijedt.

- Gyakorlatilag azt sem tudom, hogy hol vagyok, de azért álljak a lábamra, igaz? –nevettem.

- Hát hol lennél? Megérkeztünk Londonba! – jött oda Louis is.

Nem tudom, hogy féltékenységből-e vagy miért, de mérgesen nézett Zayn-re, majd a kezét lelökte az enyémről, s megfogta a másik kezemet. Hűvösen rám mosolygott, majd a kocsihoz kezdett húzni. Csalódottan visszanéztem a mögöttem tátott szájjal álló Zayn-re és Niall-ra, majd megrántottam a vállam. Liam a kocsi nyitott ajtaja mellett állt. Louis megállt előtte, és engem előrerántott, hogy beüljek a kocsiba. Harry és Flóra rémülten nézték Louis cselekvéseit. Behúzódtam az ablak mellé, majd a fejemet nekitámasztottam. Behunytam a szemem, mert nem akartam Louis-t így látni.

- Louis... nyugi… - szólt neki Liam, mire beült mellém a kocsiba.

- Hé… - rázta meg a vállam.

Morogtam egyet, és jobban összeszorítottam a szemem. Sóhajtott egyet, majd a fejét a kezébe temette. Louis mellé Niall ült, Harry mellé pedig Zayn. Liam vezetett. Az út csöndesen telt. Sajnos ez nem olyan barátságos és megnyugtató csönd volt, hanem nyomasztó és kínos. Szinte semmit sem láttam a városból, mert nem mertem kinyitni a szemem, Louis miatt. Furcsálltam ezt a viselkedését… nem tudom miért lehetett. Mindenkit megöleltem, mikor kiszálltak, és ezt Louis nem vette valami jó szemmel. Harryék nem laktak tőlünk messze szerencsére. Max. 2 utcányira, míg a többiek legalább 4-re . Louis mondta, hogy Harry ezt a távolságot mindig lekocogja, ha át kell mennie hozzá. Liam minket is kitett a nagy ház előtt. Gyorsan megöleltem őt is, majd mentem Louis után. Mikor mellé értem megfogta a kilincset, de még nem nyitotta ki.

- Mehet? – vigyorgott rám.

Nyeltem egy nagyon, majd bólintottam egy aprót. Louis kitátotta előttem a nagy faajtót, mire gyönyörű látvány tárult elém. A falak barnás árnyalatúak voltak, talán márványburkolat. Balra nézve a konyhát láttam. A konyha asztalához tartozott három fekete bárszék. Azok mögött volt az étkezőasztal, amin egy szál rózsa díszelgett, körülötte zöld gyertyákkal.

Jobbra fordulva megpillantom a fekete lépcsőt, de még nem mentem fel rajta, hanem utamat a nappaliba vettem. A szememet majd’ kiütötte a hatalmas TV, és az ablakokon beszűrődő fény csikizte az arcom. Tudtommal Londonban mindig rossz idő van, így jól esett a meleg fogadtatás. A TV alatti polcrészen lejátszók voltak. Ha felnéztem a szoba sarkaiba megláttam a hatalmas hangfalakat is, amik a lejátszóhoz tartoztak. A kedvenc színem a kék, így a tekintetemet a kéken megvilágított polcokra vittem.

Mikor körbenéztem már csak tátott szájjal álltam. Hirtelen Louis átkarolta a derekamat, mire én összerezzentem, majd a fülembe súgta:

- Menjünk fel! – hangja lágy volt, és édes.

Louis mindig olyan érzéseket kelt bennem, amiket eddig senki. Most egy kicsit haragudtam rá a repülőtéren és a kocsiban tanúsított viselkedéséért, de képtelen vagyok haragudni rá, mert mindig meg tudja mutatni az aranyos, odaadó, törődő énjét. Nem tudom, hogy képes erre, de talán ezt hívják szerelemnek. Megfogta a kezemet, és a már nem rég említett lépcső felé vezetett.  A lépcső fokai is különböző színűek voltak: fekete-fehérek. Miközben lépegettem fel egyfolytában csak mosolyogtam. Fogalmam sem volt, hogy miért… ez csak belülről jött. Az emeletre érve megláttam három ajtót. Egyet jobboldalt, egyet baloldalt, és egyet velem szemben. Louis felért mellém, majd megfogta a vállamat.

- Na? Melyiket választod? – nevetett.

Kuncogtam egyet, majd körbenéztem.

- Hát… menjünk sorba! – hátranéztem Louis-ra. – Kezdjük ezzel! – indultam el a jobboldali ajtó felé.

Belépve egy fürdőszoba tárult elém. Nekem nagyon tetszettek a földön a kövek, olyanok voltak, mintha valahova vezetnének.

Körbenéztem, és elég furcsa volt nekem, hogy nem láttam a fürdőkádat. Szerintem Louis látta a meglepődöttségemet, így a kis köveket követve megmutatta azt. Gyönyörű látvány fogadott, mikor megláttam a kádat. Hatalmas volt!

- Úristen… - mentem oda a kád mellé, tátott szájjal, amin Louis csak kuncogni tudott.

Végigsimítottam a szélén. Mosolyogtam egyet, azután kisétáltam az ajtón. Barátom jött utánam, és bementünk a következő szobába. A hálószoba. Amint

beléptem egy olyan inger fogott el, hogy nekem bele kell vetnem magam az ágyba. Meg is tettem, majd onnan néztem körül. Oldalról még nem láttam rendesen a TV-t, de így az ágyból tökéletes volt a hatalmas plazmára a kilátás.

Balra nézve volt egy nagy ablak, ahonnan látni lehetett az utcát. Legurultam az ágyról, és odamentem az ablakhoz, majd kinéztem. Látni lehetett a Big Ben-t. Mosolyogtam egyet, ez után éreztem, hogy Louis hátulról átölel. Maga felé fordított, és egyre közelebb hajolt hozzám. Először csak lágyan csókolt, de utána már szenvedélyesebb volt. Hozzátolt az üveghez, és úgy folytatta.

- Állj! – toltam el magamtól hirtelen.

Elhúzódott, és kérdői tekintettel nézett rám.

- Mi volt veled a reptéren? – húztam fel a szemöldököm. – Ne hidd, hogy elfelejtkezek róla. A fiúkat is biztos zavarta a viselkedésed… nem csak engem.

Louis lesütötte a szemét, majd a homlokához emelte a kezét. Sóhajtott egyet, és megszólalt.

- Sajnálom… csak nehéz volt feldolgozni, hogy újra itt vagy. És nem akarlak elengedni… vagy másnak odaadni.

Nevetni kezdtem.

- Kire lehetnél féltékeny? Zayn-re? Liam-re?

Tett egy pár lépést hátra, és lehuppant az ágyra. Arcát a kezébe temette. Mosolyogni kezdett.

- Olyan hülye vagyok…

- Tudom. – nevettem, majd leültem mellé.

Vállára hajtottam a fejem, és onnan néztem a város felett a lemenő napot. A nap arany színűre festett mindent. Gyönyörű volt. Jó érzés volt azzal átélni ezt a pillanatot, akit szeretek. Ezt a nyugalmat, és csöndet Louis telefonjának a csörgése zavarta meg.

- Bocsi! – állt fel mellőlem, majd elővette a telefonját, és felvette.

A telefon másik oldalán Dolly volt, mivel kihallatszott a hangja, így tudtam, hogy ő az. Louis részéről nem volt nagy beszélgetés, mert ő csak annyit mondogatott végig, hogy „Oké”. Végül letette és felém fordult.

- El kell mennem… - mondta szomorúan. – Dolly megbeszélésre hívott. Sajnálom.

- Jól van már! Ne sajnálj semmit! Ez a munkád… ezt el kellett fogadnom, mikor idejöttem.

- Rendben. Köszönöm, kicsim. – mosolygott, adott egy puszit a fejemre, majd elment.

Egyedül maradtam a hatalmas házban. Eszembe jutott, hogy még egy ajtó zárva maradt előttem, így úgy döntöttem, hogy megnézem. Már furdalt a kíváncsiság, mikor az ajtó elé értem. Rányúltam a kilincsre, de nem mertem kinyitni. Mi lesz, ha Louis megharagszik, amiért bementem nélküle? Áh csak nem! De ha mégis? Ott álltam az ajtó előtt lehajtott fejjel. Nagyon furcsán éreztem magam, mikor nem mertem bemenni. Még egyszer körbementem a házon, hogy jobban megnézzek mindent. Nekem a nappali tetszett a legjobban, így lefeküdtem a kanapéra, és elővettem a telefonom. Unatkoztam kicsit, szóval amilyen program volt a telefonomban azon minden végigmentem. Az Albumtól a Zenékig. Már vagy egy órája a telefont bújtam, mire elérkeztem a Névjegyzékhez. Az „m” betűnél tartottam, mikor meglepődötten vettem észre Ashley nevét. Hogy kerül ez ide? Nem is kértem el a telefonszámát…

Hát… próba szerencse! Rámentem a telefonszámra, majd hallottam a telefon kicsöngését. Hirtelen valaki felvette.

- Látom megnézted a névjegyzékeidet! – nevetett bele.

- Igen. – nevettem én is. – Hogy vagy? Találkozhatnánk valamikor?

- Egész jól! Éppen a hasamat süttetem Hawaii-on.

- Micsoda? Hogy kerültél oda? – kérdeztem meglepetten.

- A stúdió hozott ide fotózásra. Egyébként ne aggódj, holnap megyünk haza, így találkozhatunk.

- Ilyen jó helyekre jártok fotózni? Remélem engem is felvesznek! – nevettem. – A tali, hol és mikor?

- Majd írok SMS-t ha hazaértünk, és majd megírom az időt meg a helyet oksi?

- Persze, rendben! Azért majd nekem is lesz egy kevéske mondanivalóm.

- Már kíváncsian várom! Egyébként holnap meg is nézhetnéd a stúdiót, ha van kedved! Oké?

- Az nagyon jó lenne!  - mosolyogtam.

- Ohh, bocsi mennem kell. Mindjárt kezdődik a jógaóránk.

- Úristen… Akkor szia! – nevettem.

- Sziaaa! – köszönt el Ash is.

Miután letettem a telefont vigyorogni kezdtem, majd csak egyetlen gondolat cikázott a fejemben. Modell leszek. Modell leszek. Vagyis remélem. Ha már ennyire belegondolok a modellszakmában sok olyan embert láttam, akit valamilyen egzotikus helyen fényképeztek le. Szóval lehetséges, hogy még dzsungelbe is mennénk. Nevettem ezen a gondolaton, majd bementem a konyhába és nekiláttam egy nagy adag müzlinek.

Újabb novellák!?

Hellóó! :)

Már elég sok idő eltelt azóta mióta feltettem azt a két novellát. ( Remélem emlékeztek xD )

Nos arra gondoltam, hogy hamarosan csinálnék megint kettőt. Sajnos erre még nem ezen a héten kerülne sor, mert rengeteg dolgom van. :( Körülbelül jövőhéten kezdeném el írni és azutánra hozni. Vagy kitudja? :D Lehet, hogy már jövőhéten hozom ha jól megy! ;)

Megkérnék most két kedves olvasót, akit érdekel a dolog és írja meg nekem, hogy kivel szeretné a névre szóló novelláját! :) Igyekszem, majd hozni őket minél hamarabb! :*

Rossz hír

Sziasztok!

Nem tudom mennyien olvastátok el, amit a 12. rész elejére írtam, de a biztonság kedvéért leírom még egyszer. ( kicsit részletezem is, hogy megértsétek. ) Február 14-én bekövetkezett az az esemény, amit nem nagyon szerettem volna megélni az életemben. Mamám elhunyt. Én nagyon szerettem őt, olyan volt nekem, mint a második anyukám. Nagyon rosszul érintett a hír, így rossz lelki állapotban vagyok, akármilyen kis sérelem vagy bántás is ér elsírom magam. 20.-án volt a temetése, azt is végigsírtam. Ez lenne az az ok, amiért nem hozom a részt egy darabig. Esküszöm amint megírom fel is rakom, de kérlek értsétek meg.

Köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvassa. :)

12.rész

Sziasztok!

Elsősorban nagyon szépen köszönöm a kommenteket, nagyon jól estek. :) Örülnék ha erre a részre is összejönne a 2 komment. A következő rész lehet, hogy egy kicsit később fogom hozni, mert családi ok miatt rossz lelki állapotban vagyok. Így képtelen vagyok az írásra, de próbálkozom. :)

Jó olvasást! :D

 12.rész Kezdjük újra!

Szandi szemszög:

Mamámmal beszélgettem, és mindent elmondtam neki az elejétől a végéig. Közben kicsit megkönnyeztem a mondandómat, de hamar lenyeltem őket. Erős akartam maradni, mivel nem egy gyenge jellemként ismertek meg engem. Próbált vigasztalni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mielőtt koncertre mentem volna nagyon sokat áradoztam a fiúkról neki, így egy kicsit megismerte őket. Mondhatnánk, hogy Flóra vetélytársa lett, mert Harry vált a kedvencévé. Ha idézném őt: „Olyan kis bájos!” Pontosan mama… pontosan. Habár ha így jobban belegondolok, Harry az idősebb nőkre bukik. Na, jó ez kicsit erős volt. Néha, mikor hazajöttem suliból bejött a szobámba, és beszélgettünk a napomról. Általában zenecsatorna ment, és sokszor voltak a fiúk is. Különböző sztorikat meséltem neki a fiúkról közben. Nem tudom mennyire érdekelte őt, de az akkor nem számított. Louis-t elnevezte répás fiúnak. Gondolom, nem kell mondanom, hogy miért. Zayn volt a szépfiú, Niall a szőkeség, Liam-et csak úgy volt képes megjegyezni, hogy „fél a kanalaktól”.  Jah és Harry volt a göndörke. Nagyon sok minden eszembe jutott miközben beszélgettünk. Az eszmecserénket csöngetés zavarta meg. Fel akartam kelni, hogy megnézzem ki az, de mama megállított.

- Te csak pihenj! – mosolygott. – Én majd kinyitom.

Vigyorogtam, és visszafeküdtem. Ránéztem a fejem fölött lévő poszterre, amin a fiúk voltak, és könnyek szöktek a szemembe. Hallottam, hogy mama kinyitja az ajtót, de nem szólalt meg senki. Ilyenkor általában üdvözli a vendéget, és behívja a szobájába, vagy az enyémbe. Gyors léptekkel jött vissza a szobámba, és mosolyogva szólalt meg.

- A répás fiú van itt! – nevetett.

- Mi? – keltem fel az ágyból, de kicsit féltem, hogy kimenjek.

Zavarodottan néztem ki a szobám ajtajából a bejárati ajtóra, ahol Louis kissé csapzottan állt.

- Esik kint. – vigyorgott rám egy fél mosollyal.

A számhoz emeltem a kezem meglepődöttségemben. Nem számítottam rá, hogy tényleg visszajön. Jó, Zsani üzenete meg a kiírás kis reményt adott, de nem ilyet. Hogy tényleg megteszik. Mintha visszaadták volna a másik felemet. A szívemből kitépett darabot. Éreztem, ahogy a könnycseppek végigfolynak az arcomon. Ránéztem mamára, aki csak mosolygott, és a fejével Louis felé bökött. Odarohantam hozzá, a nyakába ugrottam, és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Ő is megölelt.

- Soha többé nem engedlek el. – súgta a fülembe, és adott a hajamba egy puszit.

Hallottam, hogy a hátam mögött lévő szoba ajtaja nyílik, és a szüleim léptek ki rajta. Értetlen fejet vágtak, de végül apa megszólalt.

- Ő a Van Direksönből ( direkt írtam így xD ) tagja?

- Apa! Ne nevezd már így őket. És Louis Tomlinsonnak hívják! – kiabáltam, majd hozzábújtam Louishoz.

Louis nem értett semmit a beszélgetésünkből, így megkérdezte, hogy miről is van szó, mert zavarta, hogy kiabáltam. Elmondtam neki angolul is, majd kicsit eltolt magától, és emelt fővel apa elé sétált, aztán kezet nyújtott neki. Kíváncsi voltam mit akar. Apa egy darabig csak nézte, és Louis megszólalt.

- Tisztelt uram, szeretném elvinni a lányát Londonba!  - mondta halál komolyan, én pedig elkezdtem szakadni a röhögéstől.

- Milyen tisztelt uram? – nevettem, mire Louis rám nézett.

- Milyen szándékkal viszed el? – kérdezte apa, majd Louis visszapillantott.

- Mert szeretem. – hirtelen megálltam a nevetésbe, majd komoly fejjel néztem apa szemébe.

Apa mérlegelt, számlálgatott… Végül anya szólalt meg.

- Még túl fiatal vagy. London messze van.

Remek megállapítás anya! Lefordítottam Louis-nak, aki nevetésben tört ki. Apa csak hümmögött egyet.

- Lééécii! – fordultam feléjük. – Jó leszek! – vigyorogtam, mint egy kisangyal.

Most már minden mondatot automatikusan fordítottam Louis-nak, így az előbbi megjegyzésemen csak kuncogott egyet. Szüleim sóhajtottak egy hatalmasat.

- Te is szereted őt? – kérdezte anya.

- Már hogyne szeretném! – jöttem zavarba.

- És szerinted ez több mint rajongás?

- Igen… mivel most volt időm megismerni, és érzem, hogy vele boldog lehetek. Kérlek…

Anya és apa egymásra néztek. Anya mosolygott egyet, majd apa bólintott. Hangos sipítozásba kezdtem bele, majd a nyakukba ugrottam. Louis vigyorgott, én pedig a szobámba viharoztam, és előszedtem kb. az összes táskát, ami volt itthon, és a „szükséges” holmijaimat belepakoltam. Szerintem valamit biztos itthon hagyok… Louis az ajtóban állt, és engem várt. Apa segített kivinni a táskákat, mert a busz a ház előtt várt. Az eső még mindig szakadt. Anyától és mamától még a házban elbúcsúztam. Apától csak a busznál vettem búcsút, aki fájó szívvel engedett csak el. Louis a busz előtt a szemembe nézett átkarolta a derekamat, közelebb húzott magához, és egy szerelmes csókot kaptam tőle. Az esőcseppek végigfolytak az arcunkon. A ruhánk is csapzott volt már. Kézen fogva mentünk fel a buszra. Mikor megláttam Flórát örömömben a nyakába ugrottam.

- Hát te? – vigyorogtam.

- Már egy órája rád várok. – nevetett.

A többiek is kijöttek a függöny mögül, ami eltakarta az ágyakat, és üdvözöltek. Elmesélték az egész sztorit, hogy mi történt a szállodánál, amit én csendben, de vigyorogva hallgattam végig. A Little Things-es résznél kicsit bekönnyeztem, de Niall megölelt, így jobb volt. Adtam neki egy puszit is, mert ha ő nem találja ki ezt a tervet, akkor lehet, hogy nem ülnék most közöttük. Örültem, hogy újra itt lehetek, mert azt hittem örökre elveszítettem Louis-t. A reptérre mentünk – ismét – ahol egy londoni járatra ültünk fel. Én az út felénél bealudtam.

11.rész

Sziasztok! :)

Meghoztam az új részt. ^^ Bocsánat, hogy ilyen rövid lett. :(( Jah még annyi, hogy be szeretném vezetni azt, hogy 2 komment után hozom a részeket, mert enyhén szólva sz*rul esett, hogy én a lelkemet is kitettem az előző részért, és ti pedig még egy szerencsétlen kis kommentre sem méltatjátok. :( Ne értsétek félre, nem felszólítás... csak ha kell a rész akkor kommentre is szükségem van, mert ha nem írtok nem tudom, hogy tetszik-e, mert ha esetleg nem tetszene, akkor a kövit máshogy írnám vagy valami...

Na elég a rizsából. :D Jó szórakozást! ^^

11. Vissza az elejére

„ A 1D Budapesten van! Most láttam őket az egyik szállodánál. *ooo* OMG :3” Láttam meg az egyik oldal kiírását, amin meglepődtem. Mit keresnek még itt? Londonban kéne lenniük. Fellobbant bennem a remény legapróbb szikrája. Hirtelen egyik directioner barátnőm írt rám, Zsani.

- Áááá Szandi! Szandi! Pesten vagyunk és és itt az 1D! :33

- Akkor igaz?

- Igenigen!! <33

- Jólvan nyuggiii :D

- Amúgy milyen volt az út velüük? :D

- Hát… jó. :/

- Akkor miért ilyen a smiley? xD

- Azért mert most itthon vagyok és nem velük. :(

- Ohh… :/ Sajnálom…

- Mind1… túlélem.

- Na de megyeek. Hátha kijönnek :P Szia <3

- Szia és köszi, hogy írtál, sokat segítettél! :)

- Jajj nincsmit! <3

Kikapcsoltam a gépet, és ismét gondolkodóba estem. Lehetséges, hogy még nem bírnak itt hagyni? Elmosolyodtam, mert örültem ennek a hírnek. Most legszívesebben Pestig futottam volna utánuk. De ez persze nem lehetséges. Hirtelen ötlettől vezérelve a telefonért nyúltam és tárcsáztam Flóra számát.

- Szia… - szipogott a telefonba.

 - Mivel még ilyen szomorú vagy, gondolom nem láttad a kiírást. – vigyorodtam el, amit ő is hallhatott, mert gyorsan kapcsolt az agya.

- Miért? Még itt vannak a fiúk?

- Igen, Pesten egy szállodánál látták őket. És ez tudod mit jelent ugye?

- Igen! – hangján boldogság hallatszott, de léteznek örömkönnyek is nem? Hallottam, hogy sírni készül.

- Ne sírj Flóra! – próbáltam nyugtatni. – Nyugi, oké?

- Ühüm… - szipogott. – Szia, és köszönöm, hogy szóltál!

- Szia! – köszöntem el én is.

A telefon letételével könnyek csordultak végig az arcomon. Hallottam, hogy nyílik az ajtóm, és mamám lépett be rajta. Értetlenül nézett rám. Ez kb. minden alkalomkor így van, mikor nem tudja, hogy hazajöttem. Ha például suliból jöttem, és nem szóltam neki, hogy itthon vagyok, mindig megkérdezte, hogy itthon vagyok-e. Leült a kanapé fejem felőli részére, és simogatni kezdte a fejem.

- Mi történt kislányom?

- Semmi mama… Hosszú. – ültem fel, és töröltem meg a szemem egy zsebkendővel.

- Az élet mindig ott talál el, ahol a legjobban fáj. Ezt tanuld meg! – nézett rám.

- Köszönöm. – mosolyogtam.

Louis szemszöge:

Fel, s alá járkáltunk a nagy hotelszobában Harry-vel. Egész végig a szerződés értelmét kerestük, de nem találtuk meg. Liam, Zayn és Niall aggódóan néztek ránk. Az elmélkedésünket hatalmas sikolyok zavarták meg. A rajongók. Igazából jól esett, hogy itt vannak és támogatnak minket ezekben a nehéz időkben is. Niall felállt a fotelból, és kirohant a folyósóra. Egy perc sem telt bele, de már a gitárjával tért vissza. Kiment az erkélyre, integetett a rajongóknak, majd leült egy székre, ami ott volt.

Amikor meghallottam a húrok pengetésétől kapott hangokat fájdalom járta át a testem.

„Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be”

Ahogy Zayn énekelni kezdte a sorokat a rajongók úgy sikítottak fel. Mikor Liam a szólója végére ért szorongani kezdtem. Én ilyen állapotban ezt a dalt nem vagyok képes elénekelni. Kimentem az erkélyre, és ránéztem Niall-ra, akitől egy bátorító mosolyt kaptam. Nagyot szippantottam az esti levegőből. Meglepődtem, mert egészen meleg levegő áramlott a testembe. A Londoni levegő más… hideg, fagyos. A rajongókra nézve sokuk arcán könnyeket fedeztem fel, de mindegyikük mosolygott. Hallottam, hogy az én szólóm következik, így behunytam a szemem, és egy hatalmas sóhaj kíséretében elkezdtem. Ahogy énekeltem csak az ég felé voltam képes nézni.

„You can't go to bed without a cup of tea
And maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me”

Eszembe jutott Szandi furcsa leesős szokása. Emlékszek mikor Olaszországba mentünk este leesett az ágyról… aztán magára rántott és úgy aludtunk el. Harry lépéseit hallottam meg a hátam mögül. Gyorsan mellém ért, és belekezdett szövegébe. A rajongók nem sikítoztak. Csöndben várták ki a dal végét. Szólója közben Harry arca egyre dühösebb lett. Az utolsó sort már csak halkan suttogta.

„But you're perfect to me”

Idegesen megfordult, és bement a szobába, én pedig követtem.

- Franba!  - kiáltott föl, majd kezével a szekrényre ütött. Niall is elénekelte az ő részét, majd bejött, és Harry vállára tette a kezét.

- Remélem segítettem! – vigyorgott.

Harry arca felderült, és elindult az ajtó felé.

- Gyere Louis! Visszahozzuk őket!

Zayn és Liam egyetértően bólogattak, én pedig boldogan megöleltem Niall-t egy köszönömmel, majd Harry után rohantam.