11.rész

Sziasztok! :)

Meghoztam az új részt. ^^ Bocsánat, hogy ilyen rövid lett. :(( Jah még annyi, hogy be szeretném vezetni azt, hogy 2 komment után hozom a részeket, mert enyhén szólva sz*rul esett, hogy én a lelkemet is kitettem az előző részért, és ti pedig még egy szerencsétlen kis kommentre sem méltatjátok. :( Ne értsétek félre, nem felszólítás... csak ha kell a rész akkor kommentre is szükségem van, mert ha nem írtok nem tudom, hogy tetszik-e, mert ha esetleg nem tetszene, akkor a kövit máshogy írnám vagy valami...

Na elég a rizsából. :D Jó szórakozást! ^^

11. Vissza az elejére

„ A 1D Budapesten van! Most láttam őket az egyik szállodánál. *ooo* OMG :3” Láttam meg az egyik oldal kiírását, amin meglepődtem. Mit keresnek még itt? Londonban kéne lenniük. Fellobbant bennem a remény legapróbb szikrája. Hirtelen egyik directioner barátnőm írt rám, Zsani.

- Áááá Szandi! Szandi! Pesten vagyunk és és itt az 1D! :33

- Akkor igaz?

- Igenigen!! <33

- Jólvan nyuggiii :D

- Amúgy milyen volt az út velüük? :D

- Hát… jó. :/

- Akkor miért ilyen a smiley? xD

- Azért mert most itthon vagyok és nem velük. :(

- Ohh… :/ Sajnálom…

- Mind1… túlélem.

- Na de megyeek. Hátha kijönnek :P Szia <3

- Szia és köszi, hogy írtál, sokat segítettél! :)

- Jajj nincsmit! <3

Kikapcsoltam a gépet, és ismét gondolkodóba estem. Lehetséges, hogy még nem bírnak itt hagyni? Elmosolyodtam, mert örültem ennek a hírnek. Most legszívesebben Pestig futottam volna utánuk. De ez persze nem lehetséges. Hirtelen ötlettől vezérelve a telefonért nyúltam és tárcsáztam Flóra számát.

- Szia… - szipogott a telefonba.

 - Mivel még ilyen szomorú vagy, gondolom nem láttad a kiírást. – vigyorodtam el, amit ő is hallhatott, mert gyorsan kapcsolt az agya.

- Miért? Még itt vannak a fiúk?

- Igen, Pesten egy szállodánál látták őket. És ez tudod mit jelent ugye?

- Igen! – hangján boldogság hallatszott, de léteznek örömkönnyek is nem? Hallottam, hogy sírni készül.

- Ne sírj Flóra! – próbáltam nyugtatni. – Nyugi, oké?

- Ühüm… - szipogott. – Szia, és köszönöm, hogy szóltál!

- Szia! – köszöntem el én is.

A telefon letételével könnyek csordultak végig az arcomon. Hallottam, hogy nyílik az ajtóm, és mamám lépett be rajta. Értetlenül nézett rám. Ez kb. minden alkalomkor így van, mikor nem tudja, hogy hazajöttem. Ha például suliból jöttem, és nem szóltam neki, hogy itthon vagyok, mindig megkérdezte, hogy itthon vagyok-e. Leült a kanapé fejem felőli részére, és simogatni kezdte a fejem.

- Mi történt kislányom?

- Semmi mama… Hosszú. – ültem fel, és töröltem meg a szemem egy zsebkendővel.

- Az élet mindig ott talál el, ahol a legjobban fáj. Ezt tanuld meg! – nézett rám.

- Köszönöm. – mosolyogtam.

Louis szemszöge:

Fel, s alá járkáltunk a nagy hotelszobában Harry-vel. Egész végig a szerződés értelmét kerestük, de nem találtuk meg. Liam, Zayn és Niall aggódóan néztek ránk. Az elmélkedésünket hatalmas sikolyok zavarták meg. A rajongók. Igazából jól esett, hogy itt vannak és támogatnak minket ezekben a nehéz időkben is. Niall felállt a fotelból, és kirohant a folyósóra. Egy perc sem telt bele, de már a gitárjával tért vissza. Kiment az erkélyre, integetett a rajongóknak, majd leült egy székre, ami ott volt.

Amikor meghallottam a húrok pengetésétől kapott hangokat fájdalom járta át a testem.

„Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be”

Ahogy Zayn énekelni kezdte a sorokat a rajongók úgy sikítottak fel. Mikor Liam a szólója végére ért szorongani kezdtem. Én ilyen állapotban ezt a dalt nem vagyok képes elénekelni. Kimentem az erkélyre, és ránéztem Niall-ra, akitől egy bátorító mosolyt kaptam. Nagyot szippantottam az esti levegőből. Meglepődtem, mert egészen meleg levegő áramlott a testembe. A Londoni levegő más… hideg, fagyos. A rajongókra nézve sokuk arcán könnyeket fedeztem fel, de mindegyikük mosolygott. Hallottam, hogy az én szólóm következik, így behunytam a szemem, és egy hatalmas sóhaj kíséretében elkezdtem. Ahogy énekeltem csak az ég felé voltam képes nézni.

„You can't go to bed without a cup of tea
And maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me”

Eszembe jutott Szandi furcsa leesős szokása. Emlékszek mikor Olaszországba mentünk este leesett az ágyról… aztán magára rántott és úgy aludtunk el. Harry lépéseit hallottam meg a hátam mögül. Gyorsan mellém ért, és belekezdett szövegébe. A rajongók nem sikítoztak. Csöndben várták ki a dal végét. Szólója közben Harry arca egyre dühösebb lett. Az utolsó sort már csak halkan suttogta.

„But you're perfect to me”

Idegesen megfordult, és bement a szobába, én pedig követtem.

- Franba!  - kiáltott föl, majd kezével a szekrényre ütött. Niall is elénekelte az ő részét, majd bejött, és Harry vállára tette a kezét.

- Remélem segítettem! – vigyorgott.

Harry arca felderült, és elindult az ajtó felé.

- Gyere Louis! Visszahozzuk őket!

Zayn és Liam egyetértően bólogattak, én pedig boldogan megöleltem Niall-t egy köszönömmel, majd Harry után rohantam.