2014

Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:) Remélem ebben az évben is velem lesztek, és olvassátok, majd a történéteim.:D <3

7.rész

Sziasztok!

Háát részt is rég raktam már fel. :D Most elérkezettnek láttam rá az időt szóval el is hoztam. :) Egyébként láttam, hogy tetszett nektek ez a novellás dolog, ezért gondoltam, hogy majd csinálok... egyszer... valamikor. xD A részhez pedig jó olvasást, és komizzatok pls! :))

7.rész A szomorú hír

Ránéztem az órára: 17:32. Louis még mindig nem jött. Dolly kihajtja szegényekből az életet is! És még miattunk lesz bajuk, mi? Éreztem, hogy korog a hasam. Úgy döntöttem rendelek valami kaját, de előtte még áthívtam Flórát. Pizsamában jött át, így én is magamra kaptam a ruhadarabot. Beszélgettünk. Kb. 17 perc után meg is hozták az ételt. Leültünk az ágyra és bekapcsoltuk a TV-t. Nem nagyon néztük, mert helyette inkább beszélgettünk, és persze ettünk.  Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk egy csajos napot tartani. Reggel 11:00-re beszéltük meg a találkozót a hotel előtt. Ennyi nálunk az ébredést, felöltözést, elkészülést és a reggelizést jelenti. Vásárolgatunk, megyünk megnézni valami csöpögős filmet, meg hasonlók. Csak egy pillanatban kaptuk fel a fejünket a Tv-re. A fiúk voltak benne. „ A One Direction sikeresen veszi az akadályokat és tör a csúcsra a világhírnév felé. Az öt fiú: Harry, Liam, Niall, Louis és Zayn megbirkóznak a néha nehéznek tűnő feladatokkal. A legújabb albumuk a Take Me Home a toplisták élén van. Országszerte milliókat adnak el a lemezekből. Louis Tomlinson így nyilatkozott az albumról:

- Kétség kívül nagyon sokat dolgoztunk ezen a lemezen is, de megérte! A rajongókért bármit!

Flórával itt összenéztünk. Olyan aranyos volt! Vége volt a hírnek és átkapcsoltunk egy zenecsatornára, hátha azon is ők lesznek. És milyen jól tettük! A Kiss You ment.

Nagyon sokat nevettem régen is a klippen, de most különösen. Tudtam milyen a fiúkkal lenni, velük dolgozni, látni őket, érezni. Remek dolog volt. Hirtelen Louis rontott be az ajtón, mint egy őrült. Mérgesnek látszott.

- Az az átkozott Dolly! Képtelen felfogni, hogy együtt akarunk lenni? – ordítozott.

Mikor beért a szobába és ránézett az ágyra hirtelen megszeppent. Nem tudta, hogy Flóra is itt lesz. Barátnőm Louis láttán sietősen távozott át a mellettünk lévő szobába, ahol már kétség kívül Harry várta. Louis-szal egy darabig csak néztük egymást, majd megszólalt:

- Elmegyek letusolni, aztán aludhatunk. Rendben? – mosolygott, de én láttam a dühöt a szemében.

Csak bólintottam egyet, majd Louis beviharzott a fürdőbe. Én addig betelepedtem az ágyba. Magamra húztam a takarót és rátettem a laptopot. A TV-t kikapcsoltam, mert zavart. Elkezdtem böngészni a gépen. Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, mikor Louis kijött a fürdőből. Az alsó részét csak egy törölközővel takarta el, miközben egy másikkal a haját törölgette.

- Mi jót csinálsz? – huppant le mellém.

- Nem nézünk meg egy filmet? – mosolyogtam.

- De, persze! Mit szeretnél?

Ráböktem a képernyőre, amin már előre megkerestem a filmet. Magyar felirattal kerestem meg, mert még sajnos annyira nem tudok angolul, hogy lefordítsam magamnak az egész filmet.

- 50 első randi? Nekem jó! – mondta, majd elment a szekrényhez és felvett egy bokszert.

Én csak bámultam rá. Figyeltem mit csinál.

- Általában boxerben alszok… - kezdett bele. – De gondolom neked is jobb lesz, ha felveszek egy pólót. – vigyorgott.

Én csak megszeppenve bólogattam és vártam, hogy visszafeküdjön, mellém én pedig kényelmesen elhelyezkedhessek mellette. Beindítottam a filmet és néztük.

- Flórával megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk csajos napot tartani. – szólaltam meg a film közben.

- Jól teszitek! – adott egy puszit a fejemre.

- Majd szólok Dollynak, hogy adjon egy kis zsebpénzt!

- Ühümm… - morogtam a vállába.

A film végén annyira elérzékenyültem, hogy nem tudtam visszafogni a könnyeimet és sírtam, habár nagyon sokszor láttam már. Louis átkarolt, én pedig nevettem. Fogtam egy zsepit, kifújtam az orrom, majd megtöröltem. Nyugodtan feküdtem Louis mellett, amíg el nem aludtam. Arról álmodtam, hogy gyönyörű tengerparton vagyunk Louis-szal, egy teliholdas éjszakán. Ő gitározik és énekel nekem. Annyira szép volt.

Flóra szemszöge:                   

Amikor megláttam Louist, nagy meglepetésemben kiszaladtam az ajtón. Tudtam, hogy már Harry is megérkezett, ha Louis itt volt. Gyorsan kaptam a kilincsért, hogy minél előbb bent lehessek a szobában. Mikor beértem Harry pont akkor jött ki a fürdőből. Én gyorsan a nyakába ugrottam és megöleltem.

- Szia, szépségem! – motyogta a vállamba.

Én csak hümmögtem egyet és megpusziltam a nyakát.

- Felöltözhetek? – nevetett, mire én rájöttem, hogy csak egy szál törülközőben áll és elpirultam.

Elengedtem és kimentem az erkélyre. Lenéztem, mikor láttam, hogy egy csomó sátor van a Hotel előtt. Biztos a rajongók táboroztak le. Kicsit hunyorítottam, hogy lássam, hogy az egyikből éppen akkor jött ki két lány egy nagy táblával. „I love One Direction” meg „Vas Happening” és ilyen egyéb feliratok voltak rajta. Láttam, hogy engem néznek, majd elkezdenek sikítozni. Hirtelen két nagy kezet éreztem a derekamon, majd egy puszit a vállamon. Harry integetett a lent lévő rajongóknak, mire ők visszaintettek neki.

- Te is! – bátorított.

Félénken felemeltem a kezem és egy aprót intettem. A két lány szintén elkezdett sikítani és integetni. Ezen meglepődtem. Nekem miért örülnek ennyire, mikor lehet, hogy most a kedvencükkel járok vagy éppen Szandi. Harry még egyet intett nekik, majd bevezetett a szobába. Bekapcsolta a TV-t, és befeküdt az ágyba. Én csak mozdulatlanul és mereven bámultam a képernyőt, miközben Harry váltogatta a csatornákat. Megállt, mikor meglátta Demi Lovatót a képernyőn. A Disney Csatornán voltunk és a Rock tábor 2 ment. Felugrottam és egy halkan sikoltottam örömömben, mert imádom ezt a filmet. Harry intett, hogy menjek mellé, de nem tettem. Leültem az ágy közepére törökülésben. A kezemet hátra raktam, hogy megtámasszam magam és, hogy kényelmesebb legyen. Csak bámultam a képernyőre. Harry hirtelen ötlettől vezérelve megfogta a csuklómat és megrántotta, minek hatására hátradőltem az ágyon. Harry fölém magasodott, miközben én belenéztem smaragdzöld szemeibe. Egy kicsit lejjebb hajolt és egy csókot lopott az ajkaimról. Egy pillanatra odanéztem a képernyőre, hogy mi is történik most a filmben, mire hirtelen felkaptam a fejem. Harry épp, hogy elkapta a fejét, különben lefejeltem volna. Gyorsan az ágy szélére ültem, mert Nick énekelt Diananak és ide-oda hajoltam, közben motyogtam a szöveget. Harry az előbbi megmozdulásomtól feküdt az ágyon. Sóhajtott egyet, mert nem tudta magára vonni a figyelmemet. Hátra néztem rá és mosolyogtam. Úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább, így mellé feküdtem. Szorosan magához ölelt és megpuszilta a fejem búbját.

- Mikor lesz ennek vége? – bökött a fejével a Tv-re.

- Hamarosan – mosolyogtam.

Egy kicsit füllentettem Harrynek, de ha nem így teszem, akkor biztos kikapcsolná. Még 1 órán keresztül a filmet néztük, közben Harry néhányszor megcsikizett, mert rájött a hazugságomra. A film a vége felé közeledett. Idegesen néztem végig, hogyan csókolja meg egymást a két főszereplő, Demi és Joe Jonas, alias Mitchie és Shane. Néztem, hogyan éneklik az utolsó dalt is a filmben és, hogy megmenekül a Rock tábor. Kifejezetten örültem, hogy megnéztem ezt a filmet. Harry kissé ingerülten kikapcsolta a Tv-t, majd felém fordult az ágyban. Lehelete szinte égette az arcomon a bőrt. Az ajkunk már majdnem összeért, olyan közel voltunk.

- Mi jót csináltatok Szandival? Ugye onnan szaladtál át az előbb? – érdeklődött viccesen.

- Néztük a Tv-t, ettünk és beszélgettünk. – mosolyogtam. – Képzeld benne voltatok, miközben a Take Me Home-os interjútok volt. És a Kiss You is ment. – vigyorodtam el még jobban.

- Abba az interjúba csak Louis beszélt nem?

- Igen csak ő volt.  Ja és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk csajos napot tartani. – mosolyogtam újra.

- Értem… Ó, még mielőtt elfelejtem, vigyétek Daniellet is! – vigyorgott a tipikus gödröcskés mosolyával.

- Ő is itt van? – lepődtem meg.

- Igen, ma érkezett. A próba közben jött meg.

- Liam biztos nagyon boldog volt. – mosolyogtam.

- Az biztos!

- De akkor szólni kéne neki nem? Hátha holnap együtt akarnának lenni, mi meg megzavarjuk itt. – sütöttem le a szemem.

- Nem dehogy is! Reggel szóltok neki és kész! Ők utána is tudnak, majd együtt eleget együtt lenni, mert most Dani 2 hétig itthon lesz, mi pedig ugye megyünk haza. – ennél a mondatánál kicsit lesütötte a szemét.

- Mi a baj? – emeltem meg a fejét.

Harry szemszög:

Hoppá! Elszóltam magam. Ez így nem lesz jó! Most muszáj lesz elmondanom neki, mert nem tudok ellenállni azoknak a gyönyörű barna szemeinek. Lehajtom a fejem, hátha nem kérdez rá, de tévednem kellett.

- Mi a baj? – emeli meg a fejem.

Belenézek sötét szemeibe és aggódást fedezek fel bennük. Kissé bűntudatom volt, hogy nem szólaltam meg. Nem szabad megtudnia! Nem láthatom sírni! Túlságosan fájna.

- Nem… semmi… ne is törődj vele! – dadogtam idegesen.

Féltem… Féltem attól, hogy megbántom. Louis sem teszi meg Szandival. De én hülye voltam, mert elszóltam magam.

- Kérlek, mondd el!

- Rendben… - adtam meg magam. – De egy valamit meg kell ígérned!

Bólintott, hogy folytassam. Idegesen babráltam az ujjaival, amit időközben a kezembe vettem. Nem tudtam, hogyan közöljem vele.

- Szandinak semmiképp nem mondhatod el! Oké?

- Miért nem?

- Mert ő érzékenyebb ilyenekre…

- Azt mondod, hogy érzéketlen vagyok? – kérdezte idegesen.

- Nem, dehogy! – szabadkoztam. – Csak őt jobban feldúlják ezek a dolgok.

- Értem. Folytasd! – hangja szinte parancsoló volt.

- Van egy szerződés… - Flóra kíváncsian felfigyelt. – Dolly kötötte a szüleitekkel, hogy ha eljöttök, velünk turnézni utána haza kell vinnünk. – az utolsó három szót nagyon kihangsúlyoztam.

- Mi? És még Angliába sem mehetünk veletek? – ajkai elé tette a kezét, de gyorsan átvitte szemeire, sírt. – És nem is találkozhatunk veletek többet… - szinte suttogott.

Ezt nem akartam! Sír… de most nem az örömtől. Mikor először találkoztunk ezek még örömkönnyek voltak, most viszont már a bánattól folytak. Nekem is nagyon szörnyű volt látni, hiszen tudtam, én okoztam ezt!

- Kérlek, nyugodj meg! Megoldjuk! – mosolyogtam erőtlenül, majd átöleltem, hogy könnyítsek fájdalmán.

Sokáig zokogott a karjaimban, de végül csak elnyomta az álom. Adtam egy puszit a fejére egy bocsánatkérésképp, mire ő mocorogni kezdett és jobban hozzám bújt. Nem tudom jó ötlet volt-e elmondani neki.

Liam-es novella

Mint, ahogy említettem nekem ez jobban tetszik, mint a másik. :)) De olvassátok el ezt is és megtudjátok, hogy nektek melyik a jobb. :D

Jó olvasást ehhez is! ^^

Timea Pohli Liam-es novellája: ( beletettem neked egy kicsit Louis-t is, mert ugye eleve őt szeretted volna kérni. :) )

Veletek is történt már olyan, hogy két srác udvarolt egyszerre? Velem pont ez történik! Szörnyű érzés. Igazából az egyiket előbb ismertem meg, mint a másikat, így vele járok. Ez a másik tolakodó – ám nagyon helyes – alak pár hete lépett be a kapcsolatunkba Louis-val. Igen, ez a barátom neve. Vele már fél éve együtt vagyunk, de most valami megváltozott. Itt van ez az új srác Liam. Nemrég költöztek a házunk közelébe – pontosabban velünk szemben laknak – és átjött hozzánk bemutatkozni. Anyukám – jótét lélek módjára – meghívta az egész családját vacsorára. Itt kezdődött el az egész! A vacsora alatt végig engem bámult. Én már kezdtem egy kicsit kényelmetlenül érezni magam, így felmentem a szobámba. Elterültem az ágyon, és vártam, hogy menjenek el. Nagyon megharagudtam a srácra. Idegesített, hogy nem is tudja, hogy van-e pasim mégis, le se száll rólam. Gondolkozásomat kopogás zaja zavarta meg. Azt hittem anya az, hogy szóljon, elmentek a vendégek, én pedig segítsek mosogatni. Sajnos tévednem kellett, és a szomszéd fiúcska lépett be az ajtón. Idegességtől fűtve ültem fel az ágyon, és már kiabáltam volna rá, hogy húzzon ki a szobámból, de ő a kezével betapasztotta a számat és visszadöntött az ágyra. Sikítani akartam, de hatalmas keze eltakarta a számat, így nem sikerült.

- Meg foglak magamnak szerezni! – súgta a fülembe, majd elengedett.

Leszállt rólam, és elindult az ajtó felé. Mérgesen felálltam, mert még senki sem viselkedett így velem. Azt hittem behúzok neki egyet. Nem értettem, hogy képzeli ezt magáról, hogy csak így eldönti, hogy az övé leszek. Liam még mielőtt kilépett az ajtón mosolygott egyet rám. Meglepett, mert nagyon aranyos mosolya van. Nem, nem! Nem szabad ilyen hülyeségeken gondolkoznom, hiszen itt van nekem Louis. Néhány perc múlva hallottam, hogy elköszönnek a szüleimtől a vendégek, és a bejárati ajtó csapódását. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és leültem az ágyra. Anya feljött, majd jól leszidott, amiért így otthagytam a vacsorát. Nem mondtam neki semmit a fiúról, aki bejött a szobámba, letepert az ágyra, és gyakorlatilag magának titulált. Senkinek sem említettem. Még Louisnak sem. El sem merem képzelni mit csinálna ha megtudná. Tuti megverné. Nem lehetett ezt már sokáig bírni. Nem egy iskolába járunk szerencsére, de ő mindig megvárt a suli előtt. Nagyon furcsán éreztem magam a közelébe, mert sokszor hozott nekem kis apróságokat: rózsát, csokit… és ma nyakláncot. Te jó ég! Van ennek esze? Csodálom, hogy Louis még nem vette észre. Vagy valamelyik ép eszű osztálytársam be nem árult neki. Nagyon szép nyaklánc volt. Furcsa… amikor hozta ezeket az ajándékokat olyan kedves volt. Nem is hasonlított arra a srácra, akit azon az estén ismertem meg. Liam megkért, hogy tegyem fel a láncot. Először tiltakoztam, de végül beleegyeztem, mert nagyon nem hagyott békén. Elindultunk hazafelé. Egész úton kérdezősködött a napomról, én pedig válaszoltam rá. Néha én is kíváncsiskodtam. Amikor az utcánkba értünk kissé szorongni kezdtem. Mi van, ha be akar jönni a házba? Túl közel engedtem magamhoz, ezt nem szabadott volna. A házak elé érve elköszöntünk egymástól. Láttam rajta, hogy kicsit szomorú lett. Lehetséges, hogy azt várta, hogy megöleljem? Liam ne csináld ezt velem! Mikor nyitottam a kapunkat anya lépett ki a ház ajtaján.

Szia, kicsim! – kiáltott nekem.

- Szia, anya! – csuktam be a kaput.

- Mi van a barátoddal? – bökött Liam felé, aki a bejárati ajtójuk előtt állt, és a táskájában kereste a kulcsait.

- Fogalmam sincs…

Láttam, hogy anyának felcsillan a szeme egy újabb remek ötlettől. Gondolom ez is olyan lesz, mint a múltkori.

- Menj csak oda, és hívd át hozzánk ebédre!

- De anyaaaa – nyavajogtam.

- Úgyis gondod van a matekkal, úgyhogy nyomás.

Idegesen átmentem a túloldalra, és megálltam a kapu előtt. Liam még mindig a kulcsait kereste.

- Héjj – kiáltottam neki bunkón – anya mondta, hogy hívjalak meg ebédre. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

- Rendben. – vigyorgott a szokásos, elbűvölő mosolyával.

Mikor kiért mellém a kapuba, összekulcsolta a kezünket. A szemem erre kikerekedett, és kiszedtem a kezem az övéből. Szúrós szemmel néztem rá, de ő csak nevetett. Idegesen rohantam át a házunkba. Na, jó lehet egy kicsit túllőttem a célon, mert rácsaptam véletlenül – de tényleg – a bejárati ajtót. Az ebédnél még nem tett semmi olyat, amiért mérgesnek kellett volna lennem, habár lehetséges, hogy anya miatt volt. Ebéd után anya felparancsolt minket a szobámba tanulni. Nee… A szobámba érve Liam csak nekidőlt a falnak, és várt.

- Hol szeretnél tanulni? – fordultam felé. – Az ágyon, vagy az asztalnál.

- Normál esetben az ágyat választanám, de mivel nem akarlak ma nagyon felidegesíteni, ezért az asztalt választom.

Dühöngtem egy ideig, majd utasítottam, hogy hozzon a mellettünk lévő szobából egy széket. Áthozta és elkezdtünk tanulni. A matekot hagytam utoljára, hogy Liam segítsen nekem. Ő is kész lett a saját házijaival, de még mielőtt nekikezdtünk volna a mateknak, csörgött a telefonom. Ajajajjj… itt nagy baj lesz. Felvettem.

- Szia, édesem! – köszöntem Louisnak a telefonba, és próbáltam kislisszolni a szobából, nehogy Liam valami olyat csináljon, amiből Lou-nak kiderülne az ittléte.

A tervem nem sikerült, mert Liam az ajtóhoz állt, és bezárta azt.

- Szia, hogy vagy? – kérdezte Louis.

- Remekül! – mondtam, és idegesen rúgásra emeltem a lábam, mert ki akartam menni, mindenáron!

Nem tettem meg. Sóhajtottam, és az ágyhoz kóvályogtam, majd leültem.

 - És te? – kérdeztem vissza Louis-t.

- Én is jól vagyok. De beszélnünk kéne este, ráérsz?

- Öhmm… - felnéztem Liamre – de minek is? – és láttam, hogy mérges. Biztos kihallatszik, amit beszélünk. Na, pont ezért akartan kimenni a szobából! – Hát oké… De hova is megyünk?

- Az legyen titok!

- Rendben, de most sajna mennem kell, mert tanulok. Szia!

- Szia!

Letettem a telefont, és Liam felé fordultam, majd az asztalhoz ültem. Hatalmas nagy megkönnyebbülés volt, hogy Louis nem árulta el, hova megyünk, mert Liam biztos követett volna. Ismerem már őt, vannak piszkos trükkjei. Például itt van a nyaklánc, és a gyönyörű barna szeme. Állj! Miket beszélek? Liam odaült mellém. Ó, és ez az illat. Nem! Gondolkozz! Ma mész Louis-val randizni, és ezt semmi sem ronthatja el! Liam elmagyarázott mindent, amit eddig nem értettem. Anya még marasztalni akarta volna vacsorára, de Liam inkább nemet mondott, és hazament. Éreztem, hogy ezt értem csinálta. Louis küldött nekem egy üzenetet miszerint fél óra múlva legyek kész, mert jön értem. A beígért idő alatt elvégeztem a ruhaválasztást, és a sminket, ráadásul még én vártam Louisra a ház előtt. Egy pillantást vetettem Liam-ék házára, és valami furcsát láttam: valaki elhúzta a függönyt. Gondolom Liam volt az. Basszus! Louis az út alatt beszélt hozzám, de én szinte nem is figyeltem, mert folyamatosan hátrafelé néztem, hogy nem jön-e valaki utánunk. De nem láttam senkit. Miért lepte el szomorúság a szívemet? Nem is értem… Odaértünk egy gyönyörű étteremhez. Bementünk, és egy szépen megterített asztal várt minket. Rendeltünk, és mikor megettük Louis a tárgyra tért.

- Szeretsz még engem? – nézett fel a tányérjáról, és próbált nem a szememre koncentrálni.

Kissé megszeppentem erre a kérdésre, mert nem tudtam teljesen mire vélni. Na, jó itt van Liam, de nem hiszem, hogy Louis tud róla.

- H-hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze!

- Teljesen biztos vagy benne? - most már a szemembe nézett.

- Nem! Nem biztos magában! – hallottam meg egy ismerős hangot.

Az ajtó felé néztem, ahonnan Liam jött felénk. Csak három kérdés: Mikor? Hogy? És miéért? De most komolyan… egész úton nem is láttam, honnan tudta hova jövünk? Felálltam, és értetlenül meredtem rá. Liam megállt előttem, és át akart ölelni, de Louis félrelökte.

- Hogy kerülsz ide te szemét? – nézett mérgesen Louis a földön elterülő Liamre.

- Hát… - közben felállt – ez a szüleim étterme. – vigyorgott rám.

Mi? És én nem vettem észre mikor bejöttünk? Gyorsan az étlapra pillantottam, amin megláttam a nevet: Payne’s Haus. Értelmes név egy ilyen puccos étteremnek.

- Mit vigyorogsz te barom? – szólalt fel ismét Louis.

Louis hirtelen mozdulatot tett. Meg akarta ütni Liam-et, de ő kitért előle. Louis ezután három folyamatos ütést mért Liam-re, de mindet kivédte. Megkönnyebbültem felsóhajtottam, mikor Louis hirtelen hátrafordult, és felém vette az irányt. Nagyon féltem, ezért összehúztam magam.

- Tényleg őt szereted? – nézett rám már-már könnyes szemmel.

- Nem tudom… - felnéztem Liam-re, aki már felállt a földről, és szomorúan nézett rám az előbbi válaszomért. – vagyis… igen! – Liam arca felderült. – Szeretem őt bármennyire is idióta, makacs és kitartó!

- Értem… - mondta Louis, és hátat fordított nekem.

Láttam, hogy a kezét a szeméhez emeli, majd megtörli. Nem hiszem el! Louis sírt, és miattam! Még sosem csinált ilyet…

- Szia, Louis… - mondtam neki, ő pedig elment.

Mikor körbenéztem láttam, hogy az emberek mind minket néztek. Kissé frusztráló volt ez az érzés, mert nem szeretem, ha mindenki bámul. Liam elém jött mosolygott, és megölelt. Eltávolodásunk pillanatában lábujjhegyre álltam, és egy szájra puszit adtam neki. Meglepődött, viszont az arcára kiült az a szokásos cuki mosolya. Megcsókolt, majd mindenki hangos éljenzésben tört ki. Liam a szüleire nézett, akik időközben kijöttek a konyhából. Én is hátrapillantottam, és láttam a boldogságot, és a büszkeséget a szemükben. Addig maradtunk, amíg minden vendég el nem távozott az étteremből, és mi segítettünk Liam szüleinek kitakarítani, és mosogatni. Később mikor hazamentünk az én szüleimnek is elújságoltuk a hírt. Nagyon örültek neki, mert Louis-t túl erőszakosnak találták. Ezen a napon Liamnél aludtam.

Az estét a fantáziátokra bízom. :3 :D

Remélem tetszett nektek, hogy ilyen kis novellákat írtam. :) Szerintem fogok még ilyeneket csinálni, mert még én is élveztem mikor írtam. xd

Louis-os novella

Szép estét mindenkinek! :D

Elhoztam a beígért novellákat. :) Remélem mindkettő tetszeni fog nektek. ^^ Nekem személy szerint a Liam-es jobb lett. xd De persze olvassátok el mindkettőt és döntsétek el ti! Ja, és még annyit, hogy egy picit rosszul esett, hogy senki nem kommentelt az előző részhez... Talán nem tetszett? :/ Akkor azt is odaírhatjátok nyugodtan, nem haragszok meg érte. Csak még ezt közölni akartam veletek. :)

Kellemes olvasást mindenkinek! ^^

dóra csák Louis-os novellája:

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy Louis Tomlinsonnal járt egy osztályba a középiskolában. Én egy vagyok közülük. Igen azzal a Louis Tomlinsonnal, aki 19 évesen elment az X-factorba és 4 másik sráccal összetették, hogy megalakuljon a One Direction. Louis egy nagyon kedves barátom is. Egy időben túl kedves is. Ebben az időszakban jártam is vele. Sajnos egy vita miatt szétmentünk, és sokáig nem beszéltünk egymással. Még a suliban is kerültük egymást. Nagyon bántott az egész, de viszont haragudtam egy kicsit, ezért nem léptem a békülés felé. Ez az X-factor idején volt. Nagyon örülök, hogy közelebbről is megismerkedhettem a fiúkkal. Különösen Harryvel, mert ő hozott újra össze minket Lou-val. Mármint csak barátoknak. Azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk. A média nagyon sokszor azt hitte már, hogy együtt vagyunk, de Louis mindig megcáfolta. Igaz hosszú kapcsolatra soha nem jött össze senkivel. Mindig csak ilyen 3-4 hét volt az egész. Simon Cowell, miután kiestek szerződtette őket. Boldog voltam, hogy a One Direction-nek sikere van. Mikor a fiúk híressebbek lettek, és már látszott, hogy meghódítják a világot kicsit kezdtem összetörni. Örültem Louis sikereinek, de nagyon féltem, hogy el fog menni. Nagyon sok dolguk volt. Utazhattak bárhová Louis mindenhova elhívott, és én vele mentem. Donchasterből már elköltöztünk Londonba. Egy lakásban vagyunk hárman. Harry, ő és én. Rengeteg koncerten voltak, meg mindenféle dedikáláson. Én mindenen részt vettem, habár volt, amelyik unalmas volt, de Louis mindenhova elrángatott. Örültem, mert már az egész világ kezdte megismerni, és megszeretni őket. Néha már attól féltem, hogy beleszeret egy rajongóba, és engem örökre elfelejt. Na, igen… ebből is látszik, hogy féltékeny lennék. Féltékenység… a szerelem egyik jele. Úgy tűnik 1 év alatt nem sikerült elfelejtenem őt. Egyik nap, mikor a fiúknak nem volt se fellépése, se fotózása, se dedikálása – ami nagy csodának számított – Louis kitalálta, hogy menjünk el kirándulni. Nem mondta el, hogy hova akar vinni, de azért beleegyeztem, hátha valami vicceset talált ki – mint általában. Mielőtt beültem volna a kocsiba az anyósülésre Lou gondosan bekötötte a szememet valami kendővel. Nem értettem mit akar vele, de muszáj volt engednem neki, mert akkor jön elő a hisztis gyerek énje. Igen erre már rájöttem középiskola óta. Volt egy érdekes eset mikor még ezt nem tudtam róla. Éppen egy boltban voltunk és vásároltunk, mikor meglátott valamit – már nem emlékszek mi volt az – és ő azt mindenképp meg akarta venni. Azt hiszem én hülyeségnek tartottam, és ezért nem akartam megvenni. Előjött ez a hisztis énje, én meg csak bámultam rá, hogy mi baja lett hirtelen. Az emberek is kezdtek már megbámulni, mikor beleegyeztem, hogy megvegyük azt a valamit. Néha – sokszor – olyan, mint egy gyerek. Louis a kocsiban bekapcsolta a rádiót. Ha nem ment a What Makes You Beautiful 10-szer a rádióban, akkor egyszer sem! De nem lehet megunni. Egyszerűen csodálatos a szövege, a klipje, minden. Igen Lou még Californiába is elvitt a forgatásra. Még a klipbe is bele akart rakni, de én nagyon ellenkeztem. Már kezdtem egy kicsit kíváncsi lenni, hogy hova visz, mert már érzékeltem az idő múlását.

- Hallod… hova viszel már? Unatkozok…

- Nyugalom mindjárt megtudod. – érződött a hangjában, hogy mosolyog, így én is azt tettem.

Ha ő mosolygott nekem is mindig vigyorra görbült a szám. Érdekes tulajdonsága van a mosolyának.

- Legalább a kendőt levehetem? – már szinte könyörögtem.

- Nem lehet… akkor rájössz, hova megyünk.

Kezdtem morcos lenni. Az út alatt végig kíváncsiskodtam, de választ sosem kaptam. Végül megkönnyebbülten hallottam meg a motor elfolyó hangját, mikor megálltunk. Én gyorsan a szememhez kaptam, hogy lehúzzam végre ezt az átkozott kendőt, de Louis megállított.

- Várj… - hangja komoly volt.

A hangokból ítélve átfutott a kocsi másik oldalára, vagyis, hogy kinyissa nekem az ajtót. Gyorsan kiléptem a járműből, mire Lou megfogta a kezemet. Maga mellé vezetett, bezárta a kocsit és elindultunk. Még mindig nem tudtam, hova megyünk. Ajtónyitódást hallottam. Kissé vízhangos volt, pont olyan, mint mikor valami üres iskolába mész be. A cipőnk kopogását lehetett hallani, ezért arra következtettem, hogy csempézve van a padló. Louis egyszer csak megállt. A megkönnyebbülés járta át a testem, mikor lassan lehúzta rólam a vakságot okozó szemfedőt. Mikor megláttam a látványt, könny szökött a szemembe. A régi középiskolában voltunk, ahova együtt jártunk. Elkezdtem a sírást. Ez alatt 3 év alatt szinte semmit nem sírtam, mert nem volt okom rá. Most megvolt. Előjött az összes emlék. Louis nekidőlt a porta melletti falnak és onnan nézett. Csillogó szemekkel néztem körbe.

- Miért csináltad? – fordultam felé komolyan, miközben felemeltem egy rég nem látott vázát.

- Nemsokára ezt is megtudod.

- Miket titkolsz még előlem? – kérdeztem gúnyosan, nevetve.

Louis csak mosolygott, és ellökte magát a faltól, majd odajött elém. Megfogta mindkét kezemet, és lóbálni kezdte ide-oda. Egy darabig nézte, majd szemében komolysággal felnézett, bele a szemembe.

- Gyere…

Már csak az egyik kezemet fogta, és húzott fel a lépcsőn. Még néhány dolog dereng, hogy mi merre van, de nem sok, így megintcsak nem tudtam, hogy hova visz. Már a második emeleten jártunk, ott pedig befordult egy folyosón, aminek a végén volt egy terem. Pontosan tudtam melyik tanterem van ott. Ez mindig benne marad az emlékeimben. Az ajtó előtt megálltunk, és én könnyes szemmel olvastam a feliratot: Zeneterem. Gyorsan a kilincsért nyúltam, és gyakorlatilag berontottam a terembe. Csodálattal néztem végig az összes hangszeren. A zongorán végigsimítottam, közben mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy Louis mennyit szenvedett, hogy megtanítson.

- Na, eszedbe jutott valami? – lépett oda mögém.

Erre a kérdésre nem számítottam. Igen… sosem fogom elfelejteni. Ebben a teremben vallott nekem szerelmet Louis, és én is neki. Ez a zongora az emlékeink őrzője. Egy kicsit meglepett, hogy eszébe jutott ennyi minden után, ami ebben a szobában történt.

- Rengeteg dolog. – mosolyogtam.

Közelebb jött hozzám. Én egy kicsit hátráltam és nekiütköztem a zongorának. Nem bírtam hátrébb menni, de ő csak jött közelebb, mígnem teljesen előttem volt.

- Például? – suttogta.

Nyeltem egy nagyot mielőtt válaszoltam volna.

- Itt… mondtad először, hogy szeretsz. És itt kérted meg, hogy járjunk…

- Rendben… - vigyorgott. – Akkor megkérlek még egyszer! Légy újra a barátnőm!

Az arcomra tapasztottam a kezem, és sírtam. Ilyen messzire elment csak ezért.

- Olyan hülye vagy! – bújtam oda hozzá. – Hát persze, hogy igen!

- Akkor most ez jön… - vigyorgott, majd odaült a zongorához.

- Forgatókönyvet írtál, vagy mi? – nevettem és leültem mellé.

Ő csak oldalba bökött. Mélyen a szemébe néztem, és a billentyűkre tettem a kezem, vártam, hogy mondja, mit játszunk. Hirtelen megfogta az államat, és a fejemet maga felé fordította. Megcsókolt. Végigsimítottam alsó ajkamon, mert már rég volt, mikor utoljára történt velem ez. Odafordult a zongorához, és eljátszotta a One Thing refrénjét, közben énekelt is. Mikor abbahagyta elégedetten nézett rám, én pedig átöleltem. Lassan búcsúzkodtam el az iskola – néhol romos – falaitól. Végül a kocsiba beülve, és egy utolsó pillantást vetve rá otthagytuk magányosan, a sok emlékünkkel együtt. Az életünkben most egy új fejezet kezdődött. 

Karácsony és Szülinaap! :3

Sziasztok! :)

Utólag is minden olvasómnak szeretnék boldog karácsonyt kívánni. Sajnálom, hogy nem tegnap írtam csak sokáig voltak nálunk vendégek. :D Éss Louis 22 lett! :O *.* Olyaaan jóó! :DD

Egyébként... ki mit kapott Karácsonyra? Írjátok le komiba. :) Én nagyon kíváncsi vagyok. :3

6.rész

Sziasztok!

Mivel most kibírtam több, mint egy hetet, hogy ne rakjak föl részt ezért, most elhoztam. Bocsánat, hogy nem tagnap raktam fel csak írtam a novellákat, amiket ígértem. És még egyszer elnézést a rész rövidségéért. :/ Jah és remélem nem haragszotok, mert ebben a részben benne lesz a Big Time Rush. Egyik barátnőm ír egy fanficet, és úgy gondoltuk összehozzuk egy kicsit. :)

Nos... jó szórakozást a részhez, és komizzatok! ;)

6. rész Egy új barát

Kinyitom a szemem. Álmos fejjel nézek a plafonra. Mi? Nézelődök, mikor látom, hogy már megint a földön vagyok. Hát ezt nem hiszem el! Louis álmosan pillant le rám. Lenyújtotta nekem a kezét, hogy felhúzzon, de én megrántottam, így leesett. Nem volt nagy puffanás, mert felfogtam az ütést.

- Élsz még? – nevetett Lou.

- Fogyóznod kéne! – mondtam elfojtott nevetéssel, mire ő a hasára nézett. – Nyugi nem vagy nehéz! De én még úgyis szeretnélek! – majd megcsókoltam. Feküdtünk a földön még egy kicsit. Sajnos ez a kicsi túl sok volt nekünk, így elaludtunk.

Reggel, mikor felkeltünk mindenki kíváncsian kérdezgette Louist, hogy átvette-e a leesős szokásomat. Álmosan besétáltam a fürdőszobába és nagy örömmel nyugtáztam magamban, hogy borzasztóan nézek ki. Kócos haj, táskás szemek… Gyorsan megfésülködtem és a kinézetem olyan lett, amilyen egy igazi 1D barátnőhöz illik.

Dolly már a hotelnél várt minket. Hát persze, hogy ő luxus körülmények között repülővel utazik! Mikor leszálltunk Dolly egyből odajött üdvözölni és beszámolt, hogy mik lesznek a tegnap este és a koncertpróba következményei. Idézem: „Nem mehettek a fiúk közelébe a koncertig! Rossz hatással vagytok rájuk, emlékezzetek csak mi történt Párizsban! Na meg a tegnap este! Az botrány volt, drágáim, botrány!”

- Azért még egy szobában lehetünk ugye? – kérdezte Louis, közben kicsit megszorította a kezemet.

- Igen, azért ennyire nem leszek szigorú! Most még felmehettek kipakolni együtt, aztán irány a próba fiúk! – majd legyintett egyet a kezével.

Fölmenetelkor a szobába végig csak tomboltam! Nem bírtam elviselni, hogy 2 napig nem láthatom Louist! Habár mindenki nagyon ideges volt. Szerintem Louis volt a legjobban kiakadva.

- Mi az, hogy nem jöhettek a közelünkbe? Hát hülye ez a Dolly? Nem sok esélyünk marad már a találkozásra!

- Louis azért ne túlozz… - nyugtatta Niall.

Liam Niall vállára tette a kezét, egy „inkább hagyd” arckifejezéssel. Nem értettem az egészet. Miért ne látnánk egymást? Idegességtől fűtve rontottunk be a szobába, majd pakolni kezdtünk. Most próbáltunk minél közelebb menni egymáshoz.  Louis elővett egy nagy fekete laptoptáskát és az ágyra tette.

- Hogyha unatkozol, nyugodtan használhatod! – bökött a táska felé, majd rám mosolygott.

Azt, hogy értettem egy bólogatással jeleztem felé. Kb. fél óra múlva bejött Paul és kérte Louis, hogy menjen vele, mert – Dolly kérte – próba lesz. Lou nem nagyon akart elmenni, ezért kergetőztek egy darabig a szobában, míg végül Louis vesztett. Megkérte Pault, hogy még hadd köszönjön el tőlem. Adott egy hosszú, forró csókot a számra és szorosan megölelt. Úgy sétált ki az ajtón, mintha temetésre menne. Az ajtóban – mielőtt még Paul becsukta volna – visszafordult és még egyszer megölelt. Olyan gyengéd volt, mint mikor abban a sötét sikátorban voltunk. Ugyanaz az érzés fogott el, mint akkor. Fájt, hogy el kell mennie. Végül csak elment, én pedig egyedül maradtam az üres szobában a laptoppal. Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem böngészni. Valahogy végül a Twitter-en lyukadtam ki. Habár sejtem miért. Volt egy lány, akiről a fiúk meséltek, hogy szerepelni fog a Big Time Rush-ban. Vagyis ugye a sorozatban. Mondták, hogy ők bekövették és én is tegyem azt. Hát oké megpróbálom. De mi is volt a neve a csajnak? Ááá, fene nem jut eszembe… Valami Ariel… nem-nem…Aria? Igen Ariana! Áháá!!  Ariana Jackson! Végre csak eszembe jutott, majd beírtam a keresőbe. Wow… máris, hogy az egekbe szökött a követője 5millió. Bekövettem a lányt. Néhány perc böngészés után jelzett a Twitter, hogy történt valami. Visszajelölt. Egy hirtelen jött ötlettől, úgy gondoltam írok neki egy üzenetet. Gondolkoztam mit is írhatnék, majd ennél a szövegnél lyukadtam ki: „ Szia Aria! :D Köszi, hogy visszakövettél és őszintén gratulálok a szereplésedhez a BTR-ban! Üdv: Szandy J„ Elküldtem az üzenetet, vártam, hogy válaszoljon. Közben 1D-s klippeket néztem, mert hiányzott Louis. Igaz még csak fél órája ment el, de mégis, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. A gép megint jelzett. Aria üzent vissza: „ Szia Szandi! :D Köszönöm szépen! Én pedig örülök, hogy Louisnak végre normális barátnője van!” Ezen meglepődtem. Honnan tud róla? Hiszen még a sajtó nem tudhatja és a rajongókat is megkértük, hogy ne tegyék fel sehova. „ Ezt te honnan tudtad meg? Mi nem mondtuk el senkinek! :/ „ Írtam vissza neki kissé idegesen.  Ezt kaptam válaszul: „Hát akkor láttam meg mikor… Nincs véletlenül Skype-od? :D Ott könnyebb lenne elmesélni. J”  Leírtam neki a címemet, mert már nagyon ideges voltam és mindenáron meg kellett tudnom, hogy ki fecsegte ki! Felmentem Skype-ra és láttam, hogy bejelölt, én visszaigazoltam. Gyorsan hívást kezdeményeztem és ő elfogadta. Mikor megláttam, ő csak mosolygott, de valamiért hirtelen hátraugrott. Hamar rájöttem, hogy miért. Én voltam az oka. Túl közel ültem a kamerához. Gyorsan hátrébb helyezkedtem, Aria pedig visszaült.

- Jól vagy? – kérdeztem nevetve.

- Aha.

- Szóval honnan tudtad meg? Honaann? – erőteljesen elkezdtem rázni a laptop kameráját.

- Relax! Mindjárt belinkelem az oldalt! – mondta, majd elkezdett böngészni.

Pár perccel később elküldött egy oldalt. Végignéztem és próbáltam elemezni az elég homályos képeket. Aria csak várta a reakciómat.

Hirtelen bevillant.

- Ezt nem hiszem el! – suttogok. – Ez Párizsban van! – teszem szám elé a kezem meglepődöttségemben. – Azok az átkozott paparazzik! – szitkozódom.

- Ismerős… mi is így jártunk Kendall-el… pont az utcán sétáltunk, mikor lekapott egy. Kendall egyből kapcsolt és utána rohant, de sajnos nem sikerült elkapni. – biggyesztette le a száját Aria.

Hirtelen mindkettőnknél kinyílt az ajtó. Louis és Kendall rohant be rajta ezt kiáltozva:

- Megyünk Ausztráliába!

- Mi? – fordultunk hátra.

- Mondom A-uszt-rá-li-a! Megyünk! – kiáltja Kendall.

- Szupii! – csapom össze a kezem.

- Oh… szia Kendall! – vigyorgott a kamerába Louis.

- Csá haver!

- Ti ismeritek egymást? – nézett hitetlenkedve Aria.

Na, erre a kérdésére nagyon nem számítottam. Egy „ezt most komolyan kérdezed?”  fejet vágtam. Furcsálltam, hogy nem tudja, hogy ők milyen jóban is vannak egymással. Hiszen még egy kisebb turnén is voltak egymással.

- Persze! Mizu? – nézett Louis Kendallre.

- Semmi. Akkor ti is jöttök?

- Jepp!

- Ácsi! Mi is van ott? – néztem Louisra.

- Lesz ott egy nagy fesztivál, amire az egész világból meghívnak különféle bandákat, hogy bemutassák az embereknek a zenei kultúrákat vagymi. – nevetett.

- Akkor magyar együttesek is lesznek?

- Lehetséges!

- Jajj de jóó! – ugrok a nyakába.

Hirtelen valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Benyitott. Paul volt az. Louis egy „o-ó”-val nyugtázta azt a lappangó kérdésemet, hogy ő, hogyan is került ide. Ez most kiderült. Elszökött a próbáról. Paul és ő kergetőztek egy darabig a szobában. Aria és Kendall mindezt végignézték és hangosan nevettek.

- Szóval elszöktél mi? – vontam fel a szemöldököm.

- Igenn! – mondta lihegve.

10 perc kergetőzés után Paul sikeresen elkapta szegénykémet, majd egy laza mozdulattal a vállára tette. Louis elkezdett kapálózni, mint egy gyerek, mondván, hogy engedje el. Én is megkértem Paul-t, hogy tegye még le egy kicsit, hogy adjak neki egy búcsúcsókot. Letette, majd egy gyors, de szenvedélyes csók csattant el közöttünk. Nem zavartattuk magunkat, hogy többen is látták. Louis szomorúan kikullogott az ajtón – Paullal az élen -, de még kiáltott nekem egyet.

- Majd este, édes! – kacsintott.

Én erre elpirultam, majd visszaültem a géphez.

- Ez mi volt? – kérdezték egyszerre.

- Áh, csak a párizsi út hatása. – mosolyogtam.

-  Na, mesélj! – kérlelt Aria. – Kendall te meg menj ki, ezek női dolgok! - tessékelte ki az ajtón.

Kendall egy hatalmas „Mi van?” kiáltással ment ki. Aria nevetve ült vissza elém.

- Huhh, hát hol is kezdjem? Szóval úgy volt, hogy Párizsban koncerteztek a fiúk és utána mind elmentünk sétálni. Ott pedig Harry elrabolta a barátnőmet, Flórát és felvitte az Eiffel - toronyba. Mi addig elmentünk egy focipályára. Ott hülyéskedtünk, de ebből az lett, hogy egy labdával Louis büszkeségére rúgtam – ezen hatalmasat nevettünk. – Azután mikor visszamentünk a – már addigra lett – szerelmes párunkhoz, elidőztünk egy kicsit, majd jött Dolly, a fiúk menedzsere és elrángatott onnan. Ma pedig azt mondta, hogy nem mehetünk a fiúk közelébe, mert bajt hozunk rájuk. – sóhajtottam egy nagyot.

- Az kemény! És a koncerten volt valami?

- Honnan tudsz róla? – nevettem.

- Miért tényleg volt? – lepődött meg.

- Igenn! – mondtam széles vigyorral.

- Akkor mesélj csak!

- Úgy volt, hogy amikor a Little Things-t énekelték bemondták, hogy az nekünk fog szólni.

- Olyat Kendall nekem is csinált! – kiáltott fel. – Vagyis ki akart velem békülni és azt így oldotta meg. – mosolygott.

Ariával sok mindenről beszélgettünk. Ő is mesélt magáról, én is. Sokat nevettünk. Elmesélte az első találkozását a BTR-el. Carlos beszorult a szekrény alá. Na, ennél a mondatánál annyira nevettem, hogy leestem a székről. Én is meséltem neki, hogy, hogyan is jutottam el én idáig, hogy Louis barátnője vagyok, és az 1D-vel turnézok. 2 órát beszélgettünk. Eléggé fáradt volt már Aria – mert egész nap dolgozott, így elköszöntünk egymástól és megígértük, hogy, majd még mindenképpen beszélünk. 

Sikerült! :D

Szép estét kedves olvasók! :))

A mai nappal több mint 900 oldalmegjelenítés lett az oldalon - ezt nagyon köszönöm - és ezzel elkezdem írni, azokat a novellákat, amiket ígértem. :) Már a történet meg van, csak le kell írnom. :D Egy hét folyamán még hozni fogom.

Ui.: Kellemes Karácsonyt és Boldog Új évet nektek előre is! ^^ Remélem mindenki sok, szépséges ajándékot fog kapni! :D 

egy kis ajándék nektek ^^

Sziasztook! :D

Arra gondoltam, hogy ha meglesz az oldalon a 900 vagy 1000 - még nem tudom - oldalmegjelenítés ( nyugalom nemsokára meglesz ;) ), akkor csinálni fogok egy "játékot", amiben az első két kommentelőnek írni fogok egy rövidebb fanficet, azzal akivel szeretne. :) Persze, majd írja oda, hogy kivel. :D Ha reagáltok erre, csak akkor fogom meghirdetni. Ez nem olyan lesz, mint egy KE sztori, hanem rendes fanficszerű lesz. Hosszú, értelmes történettel. xD

Remélem örültök neki, és ez afféle ajándékként szolgál, amiért olvassátok a blogom és támogattok részről-részre. Csak a köszönetemet akartam ezzel kifejezni. :)

5.rész

Sziasztok! :)
Szeretném megköszönni a kommenteket, és azt is, hogy megnézitek az oldalt. Nagyon jól esik. Próbálnám betartani azt, hogy hetente hozom a részeket, de sosem bírom ki. Engem nagyon érdekel a véleményetek, úgyhogy jó szórakozást hozzá és komizzatok! ;)

5.rész A párizsi koncert

Hamar eljött a reggel. Mikor kinyitottam a szemem egy kávéscsészével találtam szembe magam, amit Lou nyújtott felém. Én elvettem, de mielőtt beleittam volna adtam Tommonak egy lágy csókot az ajkaira. Mire végeztem a kávémmal, Lou már útra készen állt. Először eszembe se jutott, hogy ma van a koncert. Én is gyorsan összekapkodtam magam, majd elindultunk a többiekért. Persze megint Zaynre kellett várni. Ahogy egyszer Harry is mondta: „ Zaynnek van a legrövidebb haja, mégis ő készül el a legkésőbb.” Ez az idézet megmosolyogtatott. Végre Zayn is elkészült és mehettünk a próbára. A hotel ajtaja előtt hatalmas tömeg állt. Persze mind rajongók. Mielőtt még kinyitottuk volna az ajtót, egy csapatnyi őr állt nekünk ilyen várfalszerűséget. Louis is megfogta a kezem, így nem ijedtem meg a nagy tömegtől.

Kukucskáltam hátha meglátom Flóráékat, de csak egy pillanatra sikerült. Neki is fogta Harry a kezét. És nekem erről miért nem szólt?! Amikor átértünk a tömegen egy nagy fekete limuzin állt előttünk. Hát mit is várhatnánk? Én ültem az ablakhoz Louis mellém, Lou mellé pedig Liam. Velem szemben Harry ült, jobbján Flóra, mellette pedig Niall. Ahogy mentünk a stadion felé én nézelődtem. Louis is néha mutogatott dolgokat, mert ugye ők már voltak itt turnézni. Mikor odaértünk megláttuk Dollyt. Sokkal másabb volt, mint mikor először találkoztunk. Kiszálltunk a kocsiból és fiúkat elrángatta mondván, hogy elkésnek. Honnan késnek el mikor a koncert 8 (!) óra múlva kezdődik? Na, jó addig még volt egy csomó próba. Hangpróba,  ruhapróba és még egy csomóféle próba. A próbán mikor a fiúk a Live Were We Young-ot énekelték Harry leszaladt Flórért a színpadról és elkezdett vele „táncolni”. Mert amit ők csináltak azt nem nevezhetjük táncnak. Engem Niall hívott fel és táncoltatott meg. Persze később odapörgetetett Lounak. Ő pedig a karjában oldalra döntött és meg akart csókolni, mire meghallottuk a menedzser köhincselését, hogy inkább a próbára figyeljenek. Igen most már nekünk is menedzser, nem Dolly. Lou szomorúan elengedett, majd lekullogtam a színpadról. Harry nyomott még Flóra arcára egy puszit és útjára engedte. Leültem a székembe, Flóra mellém.

- Mi volt ez? – kérdezem, miközben szememmel Harryre bökdösök.

- Áh, semmi. – mondta Flóra mintha mi sem történt volna az előbb.

Én morcosan hátradőltem a székemben és figyeltem a fiúkat. Szegény Lou a Magic alatt annyira figyelt engem, hogy eltévesztette a szöveget. Harry meg majdnem leesett a színpadról, Liam rántotta vissza. Nagyon sokat hülyültek a fiúk, mi meg csak nevettünk rajtuk. Dolly – vagyis a menedzser - meg csak zsörtölődött, hogy miattunk a fiúknak valami baja lesz. Eljött a koncert is a sok rajongó már bent sikítozott fél órával a kezdés előtt. Mi is ezt csináltunk? Mielőtt kiszaladtak volna a fiúk Lou nyomott egy csókot a számra. Harry szorosan megölelte Flórát és egy szép mosolyt villantott. Ennyi? – kérdeztem volna hangosan, de nem tettem. Az első szám az I Wish volt. Nagyon jó hangulatot csináltak a fiúk. Habár mit is várunk? Harry mondott egy rövid beszédet a szám után, majd elénekelték a Na Na Na-t. A szám közben elkezdtem ugrálni. Mikor vége lett Louis beszélt:

- A most következő szám egy különleges lánynak szól. – mondja mosolyogva a közönségnek.

Na itt jöttek elő a könnyeim.

Az arcomra tapasztottam a kezem, hogy ne lássák, hogy sírok. Nem szeretem, ha így látnak az emberek.

- Nagyon szeretem őt! – nézett hátra rám Louis.

Flóra megbökdösött, hogy nézzek fel. Megtettem és Lou integetett nekem. Én is neki.

- Hogy egészen pontos legyek két különleges lány van itt! – mosolygott Harry, majd Flórára kacsintott.

Flóra csak nevetett. Én kértem tőle egy ölelést és meg is kaptam. Aztán a közönség éljenzett és elkezdődött a Little Things. A fiúk megpróbáltak nem folyamatosan nekünk énekelni, hogy nehogy elrontsák a koncertet. Ez aránylag sikerült is nekik azon kívül, hogy Harry miközben a szöveget énekelte elemelte egy kicsit a mikrofont, mintha csak beszélne Flórához. Szerintem ezt a közönség nem vette észre, de a fiúk igen. Liam megdorgálta Lou-t, hogy ő nehogy csináljon ilyet. Ezen mosolyogtam egyet és inkább egy kicsit beljebb mentem, hogy alig látszódjak. Féltem, hogy elvonom Louis figyelmét az éneklésről, mint a próbán. Mire vége lett a koncertnek, mind nagyon fáradtak voltak, de azért még Lounak volt annyi ereje, hogy egy csókot adjon nekem. Harrynek pedig annyira, hogy megölelje Flórát. Szerintem el is tudott volna aludni. A menedzser mondta, hogy menjenek átöltözni és még akkor lesz egy kis időnk megnézni a várost. Engem ez nagyon érdekelt, így gyorsan elbúcsúztam Lou-tól, gyakorlatilag elüldöztem, hogy menjen már öltözni. Harryt Zayn és Niall vitte be az öltözőbe, mert tényleg elaludt. Fél óra múlva a fiúk kész is lettek. Elmentünk várost nézni. A hosszú utcákon minden ki volt világítva, szinte nappal volt.

Louis és én fogtuk egymás kezét. Szorosan megszorítottam jelezve, hogy soha ne engedje el. Néha rajongók is odajöttek hozzánk és csináltak a fiúkkal képeket. Liam hozott magával egy sporttáskát, de, hogy minek azt nem árulta el. Elérkeztünk egy nagy focipályához. Louis kivett a táskából egy focilabdát. A többiek - velem együtt – figyelték, hogy mit akar.

- Állj ott meg! – parancsolt rám, majd elém rakta a labdát.

Én kérdői tekintettel figyeltem, hogy mit csinál. Csak álltam ott, mint a… inkább nem mondom, hogy mi… A srácok a pálya szélén lévő padra ültek. Flóráék meg hova tűntek? Ezt nem értettem, de nem kérdeztem rá. Ez az ő dolguk én nem avatkozok bele.  Louis szedett valahonnan a földről két követ és egymástól lerakta őket kb. 3m-re. Beállt a két kő közé, mint egy kapus.

- Ha berúgod, kapsz tőlem egy ölelést! – mondta dacosan.

- Így is – úgy is kapnék! – vágok vissza.

- Nem baj csak rúgd!

- Hát jó… - aztán hatalmas erővel belerúgtam a labdába. Az repült Louis felé és Louis ki is védte csak…khm… az érzékeny pontjával. A kis kapusom a fájdalomtól a földre zuhant és elkezdett jajgatni. A többiek csak röhögtek. Zayn még le is esett a padról. Így jár az, aki nem segít! Odarohantam - a még mindig a földön fekvő – Louishoz és kétségbeesetten letérdeltem mellé.

- Bocsi nagyon sajnálom! Fáj?

- Igen nagyon… - válaszolta fájdalmas hangon. – De ez majd segít rendbe hozni! – majd lerántott maga mellé a fűbe átölelt, majd adott egy csókot.

- Héj, de hát nem is lőttem át a kapun! – vágtam a morcos pofit, de persze nem haragudtam rá.

- Pedig pontosan betaláltál középre! – nevetett.

Én is elkezdtem nevetni, majd megint átölelt.

- Hahó, ti gerlepár, nem szeretnétek fölkelni? – kérdezte Liam.

- Jó. – ülök fel. – De hol vannak Harryék?

- Hát… Harry egy kis meglepetést szánt a barátnődnek. – mondta Zayn.

- Akkor siessünk! – ugrok fel a földről Lout is magammal rántva. – És pontosan hova is vitte Flórát?

- Fel az Eiffel toronyba! – mutatott az ég felé Niall.

Én elráncigáltam Lout egy darabon, mikor észrevettem, hogy senki sincs mögöttünk. Megálltunk, hogy bevárjuk őket. Louis ennek örült is, mert kettesben lehettünk. Nem mintha egész éjjel kettesben lettünk volna, áh! Az az utcarész is nagyon ki volt világítva, de Lou – nagyon ügyesen - talált egy sötét helyet ahol elbújhattunk. Ott megcsókolt egy párszor meg ölelgetett… de nagyon szorosan.

Egy kicsit fájt. Ezt meg is említettem neki, mire gyengédebbre vette az ölelését. Nem értettem miért csinálja ezt. Mintha nemsokára egyikünk meghalna valamiben, vagy nem tudom. Olyan volt, mintha soha nem akarna elengedni. Igaz ez nálam is így van, de ő kétségbeesettebben ölelt. Hirtelen meghallottuk a többieket: „ Hová tűntek ezek?” Előjöttünk.

- Ezek itt vannak. – fintorgok a többiek arcába.

- Na akkor menjünk az Eiffel torony alatti fagyizóba. Ott nagyon finomat adnak. – vetette fel az ötletet Niall.

- Rendben! – válaszoltuk szinte egyszerre.

Elsétáltunk a fagyizóhoz. Közben egy csomó rajongó megrohamozta őket. A legtöbben mindig ugyanazzal a kérdéssel jöttek oda: „Harry nincs itt? Hol van? Hogy-hogy nincs veletek?”  Liam halkan elmondta neki, hogy hol is van Harry és mind a torony alá gyűltek. Már kezdtek nagyon idegesíteni a sok kérdéssel. Mintha Harrynek nem lehetne magánélete. Mintha ő nem mehetne oda, ahova csak ő akar. Ő határozza meg a saját döntéseit és nem a rajongók. Na jó egy kicsit azért ők is, de amit ő akar az a legfontosabb.

Flóra szemszög:

Ez volt életem 2. legszuperebb 1D koncertje. Igaz ezt volt életem 2. 1D koncertje. Azt hittem sírok, mikor Harry megemlített a színpadon. Most Párizs utcáin sétálgatunk, Szandi szokás szerint túlságosan is fel van pörögve, de ezért is illik Louishoz. Harry egy kicsit megrántotta a kezem, jelezve, hogy maradjunk le. Lassítottam a tempómon, majd Harry gyorsan sarkon fordult és csak vonszolt maga után egy darabig. Most hova visz? Egy idő után ezt a sietséget felváltotta a séta. Én csak bámultam rá választ kérve az előbbi tettéért. Vette a lapot, de csak annyit mondott, hogy titok. Hát jó… ő tudja. Egyszer csak megállt és előhúzott a zsebéből valami rongydarabot. Rákötötte a szememre.

- Harry így nem látok semmit! – mordulok rá.

- Pont ez volt a cél, Édes! – majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Ezután már csak megfogta a kezem és vezetett.

- Most hosszú lépcső jön, vigyázz!

- Rendben.

Mentem fel. Harry nagyon vigyázott rám nehogy elessek, habár egyszer majdnem sikerült, de ő szerencsére elkapott. Azt hiszem 127 lépcsőfokot számoltam. Mikor felértünk Harry leültetett egy székre. Úristen, hova vitt ez engem?

- Tádáá! – hirtelen lehúzta szememről a kendőt.

Gyönyörű látvány tárult elém, amitől könny szökött a szemembe. Harry odaadta az előbbi kendőt. Az Eiffel toronyban voltunk. Az egész várost be lehetett látni. Az előttem lévő asztalon vacsorához volt megterítve. Harry leült velem szemben a székre, majd a pincért (?) utasította, hogy hozza a kaját. Francia különlegesség volt.

- Az első fogás Ratatouille. – mondta Harry francia – elég béna – akcentussal.

- Oh köszönöm mösziö! – vágtam vissza én is.

Ezen mindketten jót nevettünk. Nem sokat beszélgettünk. Csak élveztük egymás társaságát és a tájat. Na meg persze ettünk. Szerintem azért nem beszélt sokat, mert akart valamit mondani.

- A desszert hölgyem és uram csíkos croissant. – rakta elénk az ételt a pincér.

Na neki már természetesen jó akcentusa volt. Az étellel Harryvel elkezdtük dobálni a pincért. Vagyis inkább Harry dobálta én meg csak nevettem. Már szerintem unhatta egy kicsit magát. Amikor vége volt a dobálódzásának, nyugodtan leült a székre, arca komolyra fordult, egyenesen a szemembe nézett.

- Gondolom, tudod, hogy nem azért hoztalak ide föl vacsorázni, hogy megdobálhassam a pincért… - kezdett bele, én csak bólogattam. – Igazából valami fontosat szeretnék neked elmondani.

Hatásszünetet tartott, majd lehajolt egy croissant-ért.

- Ez a croissant túl száraz volt! – mondta teljes komolysággal, amin én elnevettem magam.

- Biztos, hogy nem ezt akartad elmondani!

- Hát persze, hogy nem! – mondta, majd felállt.

Megfogta a kezemet, felállított a székemből és kivitt a torony szélére. Felém fordult és a szemembe nézett.

- Szeretlek! Lennél a barátnőm? – mondta mosolyogva.

Én vártam egy kicsit.

- Ha nem válaszolsz gyorsan, akkor itt és most kiordítom egész Párizsnak, hogy téged szeretlek! – a „téged” szócskát direkt hangosabban mondta, hogy jelezze az embereknek hollétünket.

- Hé emberek! – ordított lefelé. – Ez a lány itt…

- Nagyon szeret téged! – kiáltottam, majd magam felé fordítottam.

Ő megcsókolt. A lenti emberektől hallottam a hangos éljenzést, amin csak kuncogni tudtam. Szorosan hozzábújtam újdonsült barátomhoz és megöleltem. Harry is megölelt, majd elkezdtünk ide-oda ringatózni.

- Éljen a másik gerlepár! – hallom meg Szandi hangját lentről.

Én boldogan oldalra fordultam és integettem neki. Ő is integetett nekem. Később láttam, hogy a fiúk is kijönnek a – szerintem – fagyizóból. Harryvel lementünk, majd megint mindenki hangos ujjongásba kezdett. Én csak nevettem és Szandit láttam kikászálódni a tömegből. Futottunk egymás felé, mint a filmekben. Olyan drámai volt. Gyorsan és szorosan megöleltük egymást, közben nevettünk. Louis is odament Harryhez és a vállára tette a kezét egy „Szép volt haver!” kijelentéssel. Szandival még ölelkeztünk egy darabig, majd láttunk valakit, aki próbál odajutni hozzánk a tömegben.

Szandi szemszög:

- Elnézést! Bocsánat! Vigyázzatok már! – kiabálta Dolly miközben átjött a tömegen. – Srácok már fél órája a hotelnél kéne lennetek! Mégis mit csináltatok eddig? – ordibált velünk.

Harry gyorsan megfogta Flóra karját és magához rántotta, majd megcsókolta. Mindenkinek kikerekedett a szeme és a szája.

- Ezt! – mondta Harry mikor befejezték.

- Jól van, engem nem érdekel a ti szerelmi életetek! Gyertek gyorsan, mert nem megyünk Olaszországba! – mondta szigorúan Dolly, majd megfogta a fiúkat és elviharzott.

A sok rajongó utat nyitott neki. Azt hittük mindjárt felrobban mérgében. Mi csak kullogtunk utánuk csendben, miközben mosolyogtunk. Mikor elhaladtunk a tömeg mellett az hatalmas sikítozásban és éljenzésben tört ki. A fiúk még intettek nekik a kocsiból. Egyikünk sem ült a szerelme mellé. Én Liam mellett, Flóra pedig Niall mellett ült. Dolly útközben végig csak szidott minket. Mire visszaértünk már éjjel 11 óra volt. A kocsiból gyorsan átfutottunk a buszba és az már indult is. Integettünk Dollynak, majd bementünk belülre.

- Kölcsönkérhetem megint a pólódat? – kérdeztem boci szemekkel Loutól.

- Hát hogyne, édes! – nyomott egy puszit a fejemre.

- Így most már gondolom, nem kell senkinek se kint aludnia a kényelmetlen székeken. – nevetett Niall.

- Pontosan! – ölelte meg Flórát Harry.

Mind átöltöztünk pizsibe és lefeküdtünk aludni. Én Louis mellett, Flóra Harry mellett. Annyira jó volt. Szóval elindultunk Olaszba.

A következő részből elárulok annyit, hogy lesz benne egy új szereplő, de nem lesz benne minden részben. A következőben, meg talán még egyben lesz csak benne. Majd megtudjátok, ki az, honnan szedtem stb. :)

4.rész

Sziasztok kedves olvasók! :))

Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok ezt a kis szerényke szösszenetet, és hogy kommenteltek. Ezeknek nagyon örültem így gondoltam és megajándékozlak titeket a 4. résszel. :)

Úgy érzem ez a rész nagyon fog nektek tetszeni! :3 :D

Jó olvasást hozzá! :)

4. rész Egy őrült éjszaka

Körbejártuk az egész emeletet mire Niall rájött, hogy lent várnak ránk. Lementünk. Harry ÖLTÖNYBEN volt. 

Zayn egy farmerdzsekiben, ami nagyon jól állt neki Liam pedig kockás ingben. Flóra a zöld csíkos fölsőjében volt. Mikor megláttam Harryt kitört belőlem a nevetés. Jó láttam már öltönyben, de olyan, mint aki esküvőre készül. Ugye nem most akarja megkérni Flóra kezét? Dehogyis ez hülyeség! Csóválom meg a fejem mire mindenki értetlenül mered rám. Niall, mikor leértünk a lépcsőn átengedett Louisnak, ő átkarolta a derekamat, én ránéztem és mosolyogtam. A hotel előtt sikítozó rajongók tolongtak egy kis látványért. Hatalmas táblákat nyomtak az ajtókhoz, de a fiúk csak egy gyors pillantást vetettek rájuk. Szedtük a lábunkat az étterem felé. A pincér elvezetett minket egy csöndes sarokba. Néhányan odajöttek a fiúkhoz, de ők nem bánták, csináltak képet, meg adtak autogramot. Az egyik lány még velem is beszélt, sőt nagyon is kedvesen beszélt velem, ahhoz képest, hogy ő is Lou-t szereti. Miután mindenki elment egy kis kajacsata után mind „normálisan” megvacsoráztunk. Már ha azt lehet normálisnak nevezni, hogy Lou és Harry nevettették Niall-t és már az orrán jött ki a leves. Az a kis sarok a mi nevetésünktől volt hangos. A desszert fagyi volt sült banánnal. Hmm… nagyon fincsi volt. Mikor én megettem a banánt akkor elszontyolodtam, mert nagyon ízletes volt. Louis erre adott az övéből.  Harry megjegyezte, hogy milyen jó étvágyam van. Én csak mosolyogtam. Amikor már mindenki végzett és eléggé kinevettük magunkat – szerintem ezzel a sok nevetéssel le is ment a vacsiból szerzett kalória - felmentünk a szobánkba. Louis átöltözött, én nem. Minek mikor csak a „szomszédba” megyünk. Átmentük. Mikor beléptünk már az egész csapat ott volt. Mindenki ült valahol. Harry, Flóra és Liam az ágyon, Zayn és Niall a földön Lou és én pedig a fotelen osztoztunk. Ő, úgy döntött, hogy üljek az ölébe, de én csak a karfára ültem.

- Nos… - kezdett bele Harry – azért jöttünk most ide mind, hogy felavassuk a leányzókat – erre mindenki csak forgatta felénk a fejét.

 - És mégis, hogy kívántok minket felavatni? – kérdezem.

 - Egy jó kis felelsz vagy mersz-el!  - kiáltotta Niall, miközben a karját a plafon felé lóbálta.  

 - Nekem jó, én úgyis szeretek ilyet játszani – mondta Flóra.

Mindenki szeme csak rajtam volt, hogy mit válaszolok.

-  Chh, felőlem… - mondtam gúnyosan.

De igazából akartam játszani, hátha valami szaftos feladatot csinálhatok Lou-val.

- Na, akkor kezdjük is! – mondta Liam, nagy lelkesedéssel. – Kezdjen akkor Niall!

 - Niall! Menj oda Louishoz és puszild meg! – mondta nevetve Zayn.

Niall odament, de mikor közelített Louis arcához – miközben fintorgott- áttért hozzám és engem puszilt meg. Én meglepődtem.

- Nem ér! Nem ez volt a feladat! – kiáltott Liam.

- Mi az csak nem féltékeny vagy? – mondta gúnyos mosollyal Niall.

- Tudod, hogy én Danielle-t szeretem! – vágott vissza Liam.

Erre Niall elszégyellte magát, én meg csak mosolyogtam egyet. Éreztem, hogy Louis karja lassan körbefonja a derekamat. Már teljesen átölelt, mikor a szemébe néztem és ő is az enyémbe. Nagyon szép pillanat volt. Egy picit oldalra néztem, erre láttam, hogy mindenki kidülledt szemekkel néz ránk. Olyan volt, mintha azt mondták volna, hogy „Ti meg mi a fenét csináltok? Játszunk már!” Aztán abbahagytuk azt, amit az előbb csináltunk, vagyis csak Lou. De a karja még mindig a derekam köré volt fonódva, de az nekem nem volt baj.

- Következzen Harry! – mondta Lou. – Harry, menj oda az ablakhoz és ordítsd ki, hogy hülye vagyok és szerelmes!

- A vége minek kell? Nem elég annyi, hogy hülye vagyok? – kérdezte értetlen fejjel.

 - Ezt eddig is tudtuk csak a másikat nem! – vágott közbe Zayn.

 - Kösz ez kedves! – mondta Harry majd rámosolygott Flórára.

Mindenki nevetett. Odament az ablakhoz és ordított egy nagyot:

- Én egy hatalmas idióta vagyok és őrülten szerelmes! – kiáltotta.

- Hát egy kicsit átírtad a szöveget, de megelégszünk ezzel is ugye? – kérdeztem a többiektől.

Mindenki a helyeslést egy bólogatással jelezte.

- Kértek valamit inni? – kérdezte Niall.

- Én igen! Egy baracklevet! Köszi. – majd puszit intettem Niallnak.

Louis ugyanezt kérte. Zayn energiaitalt kért, Liam teát, Flóra és Harry pedig szinte egyszerre mondták a Colát. Nevettek. Ez jó jel! Niall hozott magának egy Sprite-ot. Amikor iszogattunk beszélgettünk is. Most egy kicsit abbahagytuk a játékot. Amikor már csak egy nagyon kicsi volt a poharamba Louis egy kicsit rántott a derekamon, hogy oldalra dőljek. A terve sikertelenül végződött, mert leöntöttem az italommal. Nagy bocsánatok áradatát zúdítottam a nyakába. Úristen, mit tettem? Louis csak mosolygott majd intett, hogy menjek vele átöltözni a szobába. Mindenki csak értetlenül nézett utánunk mikor kimentünk az ajtón. Flóra már majdnem leesett az ágyról, úgy nézett. Mikor elértünk az ajtónk elé – ami kb. 2 m-re volt a Harry-ékétől – neki szegeztem a kérdésemet.

- Én, minek kellek ahhoz, hogy te átöltözz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Majd meglátod! – mondta, majd kacsintott egyet.

Bementünk. Mondta, hogy üljek le az ágyra és várjam meg. Ott ültem egy pár másodpercig.

- És ezért kellett nekem felkelnem arról a kényelmesnek nem mondható karfáról… - mondtam miközben a fürdőszobát pásztázta tekintetem.

Louis kijött rajta és…és…és félmeztelen volt. Azt hittem menten elájulok!

- De ezért a látványért megérte! – fejeztem be az előző mondatomat, közben szememet le sem vettem Lou kidolgozott felsőtestéről.

- Haha, azt mindjárt gondoltam! – mondta nevetve, miközben egyre közelebb jött hozzám.

Én csak néztem, mint borjú azt új kapura, habár gondoltam mit akart. De még csak 16 vagyok! >.< Odaért elém, én lassan emeltem fel a fejem, hogy minden szegletét megfigyelhessem a tökéletes testének. Megfogta a csuklóm és a fejem fölé emelte, aztán hátradöntött az ágyon.

- Mássz följebb! – súgta érzékien a fülembe.

Én bólogattam és engedelmeskedtem, majd az előző testhelyzetbe kerültünk. Egyre közelebb került hozzám. Ajkai már szinte érintették az enyémet, mire én beleharaptam alsó ajkamba. Erre Louis csak morgott egyet majd, lassan de gyengéden hozzáért a számhoz. Éreztem, hogy a nyelve bejutást kér, amit én meg is adtam neki.

- Az első csókunk! – nevettem bele a csókba.

Ő csak mosolygott és folytatta tovább.  Csak csókolt, de már egyre vadabban és szenvedélyesebben. Mikor már elkezdett egy kicsit gyengédebben csókolni éreztem, hogy a pólóm alá készül benyúlni. Na ekkor nagy dörömbölést hallottam és Liam rohant be egy vizipisztollyal a kezében.

- Bármit csináltok, állj! –kiáltotta, miközben felénk tartotta a pisztolyt.

Louis még mindig rajtam volt, de csak bámult a társa felé. Azután szép sorjában bejöttek a többiek is. Niall hozott magával egy dinnyét. Nem tudom honnan szedte azt. 

- Szóval nálad ezt jelenti, hogy átveszek egy pólót, Louis! – mondta Harry kaján vigyorral az arcán.

Közben már Louis is lemászott rólam.

- És még nem is vettél fel! – mondta Zayn.

Én erre csak elpirultam, felültem az ágyon és igazgattam magam. Flóra odaült mellém, kicsit oldalba bökött és mosolygott. Tudta mit érzek most. Legszívesebben nevettem volna, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy pont a legjobb pillanatban zavarnak meg minket, de egyben rossz is volt. Louis közben felvett egy pólót, majd kijött, de nem tudott a szemembe nézni.

- Most akkor mi is van köztetek? – kérdezte Harry miközben Louis vállára tette a kezét. – Ő szeret, te nem tudom, de ez, amit csináltál elég árulkodó volt.

Louis csak lesütött fejjel állt, én meg ugyanezt tettem csak ülve.

- Louis, mondj már neki valamit! – kiáltotta Liam.

Egyikünk sem tudott megszólalni. Elhiszem mit érezhetett Lou. Nemrég szakított Eleanorral, de máris itt van egy új csaj, vagyis én. Mit gondolhatnak majd róla a sajtóban.

- Na jó, nem érdekel mit mondd a sajtó, de én akkor is szeretlek! – álltam fel az ágyból.

Habár ezt nem biztos, hogy ki kellett volna mondanom hangosan, de Louis csak mosolygott. A többiek mind döbbenten néztek rám, miket nem merek vágni az arcába. Aztán mindenki kérdői tekintettel nézett Loura. Nem tudta mit válaszoljon. Végül egy határozott bólogatással jelezte, hogy szeret. Odamentem elé, majd megöleltem. Kissé eltolt magától, mosolygott és megcsókolt. Niall egy hangos  „úúú-val” jelezte, hogy számára milyen aranyosak vagyunk.

Életem legjobb napja volt! Mindenki nagyon örült nekünk. Én is! Flóra pedig kioktatta Lou-t, hogy ha bármi rosszat tesz velem, akkor vele gyűlik meg a baja. A végére már mindenki NEKEM osztogatott tanácsokat. Lou már az ágyban fetrengve nevetett rajtam. Én gúnyosan kinyújtottam rá a nyelvem. Ő egy puszit nyomott a levegőbe, amit nekem küldött. Végre eljött az este. A többiek visszamentek a szobájukba mi pedig lefeküdtünk az ágyba. Lou felém, én felé fordulva.

- Akarod? – kérdezte, valamire utalva.

- Nem, sajnálom. Még nem.

- Rendben, megértem. – majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Átkarolt és így aludtunk el. Nagyon jó volt a karjaiban lenni. Huhh, holnap koncert. Vajon a rajongók mit fognak szólni? Na, ebbe még bele se gondoltam. Elaludtam. Valami csodálatos álmom volt. Louis-val már évek óta házasok voltunk és volt egy gyerekünk Kevin. Szerintem az álom e részén a valóságban mosolyogtam. Egy gyönyörű házban laktunk, közel a tengerparthoz. Kimentem az erkélyre, majd megláttam egy színpadot. A the Gazette( japán rock együttes ) játszott rajta. Ők, hogy a fenébe kerülnek ide? Visszaszaladtam a szobába, majd Lou helyén csak egy cetlit találtam: „Szakítok veled.” Na ezen a ponton elsírtam magam. Erős kéz fogta meg a karomat, majd erőteljesen elkezdett rázni. Felébredtem és Louis volt előttem.

- Csak álmodtad… - mondta megnyugtatásképpen, miközben a könnyeimet törölgette.

Én hirtelen megöleltem, mert azt hittem, hogy el is veszíteném, ha nem tenném. Ő is átkarolt, majd így bújtunk vissza az ágyba. Most nem álmodtam semmi rosszat. 

Bocsánat, hogy most ilyen kevés kép van, csak nem találtam megfelelőeket... :)