5.rész

Sziasztok! :)
Szeretném megköszönni a kommenteket, és azt is, hogy megnézitek az oldalt. Nagyon jól esik. Próbálnám betartani azt, hogy hetente hozom a részeket, de sosem bírom ki. Engem nagyon érdekel a véleményetek, úgyhogy jó szórakozást hozzá és komizzatok! ;)

5.rész A párizsi koncert

Hamar eljött a reggel. Mikor kinyitottam a szemem egy kávéscsészével találtam szembe magam, amit Lou nyújtott felém. Én elvettem, de mielőtt beleittam volna adtam Tommonak egy lágy csókot az ajkaira. Mire végeztem a kávémmal, Lou már útra készen állt. Először eszembe se jutott, hogy ma van a koncert. Én is gyorsan összekapkodtam magam, majd elindultunk a többiekért. Persze megint Zaynre kellett várni. Ahogy egyszer Harry is mondta: „ Zaynnek van a legrövidebb haja, mégis ő készül el a legkésőbb.” Ez az idézet megmosolyogtatott. Végre Zayn is elkészült és mehettünk a próbára. A hotel ajtaja előtt hatalmas tömeg állt. Persze mind rajongók. Mielőtt még kinyitottuk volna az ajtót, egy csapatnyi őr állt nekünk ilyen várfalszerűséget. Louis is megfogta a kezem, így nem ijedtem meg a nagy tömegtől.

Kukucskáltam hátha meglátom Flóráékat, de csak egy pillanatra sikerült. Neki is fogta Harry a kezét. És nekem erről miért nem szólt?! Amikor átértünk a tömegen egy nagy fekete limuzin állt előttünk. Hát mit is várhatnánk? Én ültem az ablakhoz Louis mellém, Lou mellé pedig Liam. Velem szemben Harry ült, jobbján Flóra, mellette pedig Niall. Ahogy mentünk a stadion felé én nézelődtem. Louis is néha mutogatott dolgokat, mert ugye ők már voltak itt turnézni. Mikor odaértünk megláttuk Dollyt. Sokkal másabb volt, mint mikor először találkoztunk. Kiszálltunk a kocsiból és fiúkat elrángatta mondván, hogy elkésnek. Honnan késnek el mikor a koncert 8 (!) óra múlva kezdődik? Na, jó addig még volt egy csomó próba. Hangpróba,  ruhapróba és még egy csomóféle próba. A próbán mikor a fiúk a Live Were We Young-ot énekelték Harry leszaladt Flórért a színpadról és elkezdett vele „táncolni”. Mert amit ők csináltak azt nem nevezhetjük táncnak. Engem Niall hívott fel és táncoltatott meg. Persze később odapörgetetett Lounak. Ő pedig a karjában oldalra döntött és meg akart csókolni, mire meghallottuk a menedzser köhincselését, hogy inkább a próbára figyeljenek. Igen most már nekünk is menedzser, nem Dolly. Lou szomorúan elengedett, majd lekullogtam a színpadról. Harry nyomott még Flóra arcára egy puszit és útjára engedte. Leültem a székembe, Flóra mellém.

- Mi volt ez? – kérdezem, miközben szememmel Harryre bökdösök.

- Áh, semmi. – mondta Flóra mintha mi sem történt volna az előbb.

Én morcosan hátradőltem a székemben és figyeltem a fiúkat. Szegény Lou a Magic alatt annyira figyelt engem, hogy eltévesztette a szöveget. Harry meg majdnem leesett a színpadról, Liam rántotta vissza. Nagyon sokat hülyültek a fiúk, mi meg csak nevettünk rajtuk. Dolly – vagyis a menedzser - meg csak zsörtölődött, hogy miattunk a fiúknak valami baja lesz. Eljött a koncert is a sok rajongó már bent sikítozott fél órával a kezdés előtt. Mi is ezt csináltunk? Mielőtt kiszaladtak volna a fiúk Lou nyomott egy csókot a számra. Harry szorosan megölelte Flórát és egy szép mosolyt villantott. Ennyi? – kérdeztem volna hangosan, de nem tettem. Az első szám az I Wish volt. Nagyon jó hangulatot csináltak a fiúk. Habár mit is várunk? Harry mondott egy rövid beszédet a szám után, majd elénekelték a Na Na Na-t. A szám közben elkezdtem ugrálni. Mikor vége lett Louis beszélt:

- A most következő szám egy különleges lánynak szól. – mondja mosolyogva a közönségnek.

Na itt jöttek elő a könnyeim.

Az arcomra tapasztottam a kezem, hogy ne lássák, hogy sírok. Nem szeretem, ha így látnak az emberek.

- Nagyon szeretem őt! – nézett hátra rám Louis.

Flóra megbökdösött, hogy nézzek fel. Megtettem és Lou integetett nekem. Én is neki.

- Hogy egészen pontos legyek két különleges lány van itt! – mosolygott Harry, majd Flórára kacsintott.

Flóra csak nevetett. Én kértem tőle egy ölelést és meg is kaptam. Aztán a közönség éljenzett és elkezdődött a Little Things. A fiúk megpróbáltak nem folyamatosan nekünk énekelni, hogy nehogy elrontsák a koncertet. Ez aránylag sikerült is nekik azon kívül, hogy Harry miközben a szöveget énekelte elemelte egy kicsit a mikrofont, mintha csak beszélne Flórához. Szerintem ezt a közönség nem vette észre, de a fiúk igen. Liam megdorgálta Lou-t, hogy ő nehogy csináljon ilyet. Ezen mosolyogtam egyet és inkább egy kicsit beljebb mentem, hogy alig látszódjak. Féltem, hogy elvonom Louis figyelmét az éneklésről, mint a próbán. Mire vége lett a koncertnek, mind nagyon fáradtak voltak, de azért még Lounak volt annyi ereje, hogy egy csókot adjon nekem. Harrynek pedig annyira, hogy megölelje Flórát. Szerintem el is tudott volna aludni. A menedzser mondta, hogy menjenek átöltözni és még akkor lesz egy kis időnk megnézni a várost. Engem ez nagyon érdekelt, így gyorsan elbúcsúztam Lou-tól, gyakorlatilag elüldöztem, hogy menjen már öltözni. Harryt Zayn és Niall vitte be az öltözőbe, mert tényleg elaludt. Fél óra múlva a fiúk kész is lettek. Elmentünk várost nézni. A hosszú utcákon minden ki volt világítva, szinte nappal volt.

Louis és én fogtuk egymás kezét. Szorosan megszorítottam jelezve, hogy soha ne engedje el. Néha rajongók is odajöttek hozzánk és csináltak a fiúkkal képeket. Liam hozott magával egy sporttáskát, de, hogy minek azt nem árulta el. Elérkeztünk egy nagy focipályához. Louis kivett a táskából egy focilabdát. A többiek - velem együtt – figyelték, hogy mit akar.

- Állj ott meg! – parancsolt rám, majd elém rakta a labdát.

Én kérdői tekintettel figyeltem, hogy mit csinál. Csak álltam ott, mint a… inkább nem mondom, hogy mi… A srácok a pálya szélén lévő padra ültek. Flóráék meg hova tűntek? Ezt nem értettem, de nem kérdeztem rá. Ez az ő dolguk én nem avatkozok bele.  Louis szedett valahonnan a földről két követ és egymástól lerakta őket kb. 3m-re. Beállt a két kő közé, mint egy kapus.

- Ha berúgod, kapsz tőlem egy ölelést! – mondta dacosan.

- Így is – úgy is kapnék! – vágok vissza.

- Nem baj csak rúgd!

- Hát jó… - aztán hatalmas erővel belerúgtam a labdába. Az repült Louis felé és Louis ki is védte csak…khm… az érzékeny pontjával. A kis kapusom a fájdalomtól a földre zuhant és elkezdett jajgatni. A többiek csak röhögtek. Zayn még le is esett a padról. Így jár az, aki nem segít! Odarohantam - a még mindig a földön fekvő – Louishoz és kétségbeesetten letérdeltem mellé.

- Bocsi nagyon sajnálom! Fáj?

- Igen nagyon… - válaszolta fájdalmas hangon. – De ez majd segít rendbe hozni! – majd lerántott maga mellé a fűbe átölelt, majd adott egy csókot.

- Héj, de hát nem is lőttem át a kapun! – vágtam a morcos pofit, de persze nem haragudtam rá.

- Pedig pontosan betaláltál középre! – nevetett.

Én is elkezdtem nevetni, majd megint átölelt.

- Hahó, ti gerlepár, nem szeretnétek fölkelni? – kérdezte Liam.

- Jó. – ülök fel. – De hol vannak Harryék?

- Hát… Harry egy kis meglepetést szánt a barátnődnek. – mondta Zayn.

- Akkor siessünk! – ugrok fel a földről Lout is magammal rántva. – És pontosan hova is vitte Flórát?

- Fel az Eiffel toronyba! – mutatott az ég felé Niall.

Én elráncigáltam Lout egy darabon, mikor észrevettem, hogy senki sincs mögöttünk. Megálltunk, hogy bevárjuk őket. Louis ennek örült is, mert kettesben lehettünk. Nem mintha egész éjjel kettesben lettünk volna, áh! Az az utcarész is nagyon ki volt világítva, de Lou – nagyon ügyesen - talált egy sötét helyet ahol elbújhattunk. Ott megcsókolt egy párszor meg ölelgetett… de nagyon szorosan.

Egy kicsit fájt. Ezt meg is említettem neki, mire gyengédebbre vette az ölelését. Nem értettem miért csinálja ezt. Mintha nemsokára egyikünk meghalna valamiben, vagy nem tudom. Olyan volt, mintha soha nem akarna elengedni. Igaz ez nálam is így van, de ő kétségbeesettebben ölelt. Hirtelen meghallottuk a többieket: „ Hová tűntek ezek?” Előjöttünk.

- Ezek itt vannak. – fintorgok a többiek arcába.

- Na akkor menjünk az Eiffel torony alatti fagyizóba. Ott nagyon finomat adnak. – vetette fel az ötletet Niall.

- Rendben! – válaszoltuk szinte egyszerre.

Elsétáltunk a fagyizóhoz. Közben egy csomó rajongó megrohamozta őket. A legtöbben mindig ugyanazzal a kérdéssel jöttek oda: „Harry nincs itt? Hol van? Hogy-hogy nincs veletek?”  Liam halkan elmondta neki, hogy hol is van Harry és mind a torony alá gyűltek. Már kezdtek nagyon idegesíteni a sok kérdéssel. Mintha Harrynek nem lehetne magánélete. Mintha ő nem mehetne oda, ahova csak ő akar. Ő határozza meg a saját döntéseit és nem a rajongók. Na jó egy kicsit azért ők is, de amit ő akar az a legfontosabb.

Flóra szemszög:

Ez volt életem 2. legszuperebb 1D koncertje. Igaz ezt volt életem 2. 1D koncertje. Azt hittem sírok, mikor Harry megemlített a színpadon. Most Párizs utcáin sétálgatunk, Szandi szokás szerint túlságosan is fel van pörögve, de ezért is illik Louishoz. Harry egy kicsit megrántotta a kezem, jelezve, hogy maradjunk le. Lassítottam a tempómon, majd Harry gyorsan sarkon fordult és csak vonszolt maga után egy darabig. Most hova visz? Egy idő után ezt a sietséget felváltotta a séta. Én csak bámultam rá választ kérve az előbbi tettéért. Vette a lapot, de csak annyit mondott, hogy titok. Hát jó… ő tudja. Egyszer csak megállt és előhúzott a zsebéből valami rongydarabot. Rákötötte a szememre.

- Harry így nem látok semmit! – mordulok rá.

- Pont ez volt a cél, Édes! – majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Ezután már csak megfogta a kezem és vezetett.

- Most hosszú lépcső jön, vigyázz!

- Rendben.

Mentem fel. Harry nagyon vigyázott rám nehogy elessek, habár egyszer majdnem sikerült, de ő szerencsére elkapott. Azt hiszem 127 lépcsőfokot számoltam. Mikor felértünk Harry leültetett egy székre. Úristen, hova vitt ez engem?

- Tádáá! – hirtelen lehúzta szememről a kendőt.

Gyönyörű látvány tárult elém, amitől könny szökött a szemembe. Harry odaadta az előbbi kendőt. Az Eiffel toronyban voltunk. Az egész várost be lehetett látni. Az előttem lévő asztalon vacsorához volt megterítve. Harry leült velem szemben a székre, majd a pincért (?) utasította, hogy hozza a kaját. Francia különlegesség volt.

- Az első fogás Ratatouille. – mondta Harry francia – elég béna – akcentussal.

- Oh köszönöm mösziö! – vágtam vissza én is.

Ezen mindketten jót nevettünk. Nem sokat beszélgettünk. Csak élveztük egymás társaságát és a tájat. Na meg persze ettünk. Szerintem azért nem beszélt sokat, mert akart valamit mondani.

- A desszert hölgyem és uram csíkos croissant. – rakta elénk az ételt a pincér.

Na neki már természetesen jó akcentusa volt. Az étellel Harryvel elkezdtük dobálni a pincért. Vagyis inkább Harry dobálta én meg csak nevettem. Már szerintem unhatta egy kicsit magát. Amikor vége volt a dobálódzásának, nyugodtan leült a székre, arca komolyra fordult, egyenesen a szemembe nézett.

- Gondolom, tudod, hogy nem azért hoztalak ide föl vacsorázni, hogy megdobálhassam a pincért… - kezdett bele, én csak bólogattam. – Igazából valami fontosat szeretnék neked elmondani.

Hatásszünetet tartott, majd lehajolt egy croissant-ért.

- Ez a croissant túl száraz volt! – mondta teljes komolysággal, amin én elnevettem magam.

- Biztos, hogy nem ezt akartad elmondani!

- Hát persze, hogy nem! – mondta, majd felállt.

Megfogta a kezemet, felállított a székemből és kivitt a torony szélére. Felém fordult és a szemembe nézett.

- Szeretlek! Lennél a barátnőm? – mondta mosolyogva.

Én vártam egy kicsit.

- Ha nem válaszolsz gyorsan, akkor itt és most kiordítom egész Párizsnak, hogy téged szeretlek! – a „téged” szócskát direkt hangosabban mondta, hogy jelezze az embereknek hollétünket.

- Hé emberek! – ordított lefelé. – Ez a lány itt…

- Nagyon szeret téged! – kiáltottam, majd magam felé fordítottam.

Ő megcsókolt. A lenti emberektől hallottam a hangos éljenzést, amin csak kuncogni tudtam. Szorosan hozzábújtam újdonsült barátomhoz és megöleltem. Harry is megölelt, majd elkezdtünk ide-oda ringatózni.

- Éljen a másik gerlepár! – hallom meg Szandi hangját lentről.

Én boldogan oldalra fordultam és integettem neki. Ő is integetett nekem. Később láttam, hogy a fiúk is kijönnek a – szerintem – fagyizóból. Harryvel lementünk, majd megint mindenki hangos ujjongásba kezdett. Én csak nevettem és Szandit láttam kikászálódni a tömegből. Futottunk egymás felé, mint a filmekben. Olyan drámai volt. Gyorsan és szorosan megöleltük egymást, közben nevettünk. Louis is odament Harryhez és a vállára tette a kezét egy „Szép volt haver!” kijelentéssel. Szandival még ölelkeztünk egy darabig, majd láttunk valakit, aki próbál odajutni hozzánk a tömegben.

Szandi szemszög:

- Elnézést! Bocsánat! Vigyázzatok már! – kiabálta Dolly miközben átjött a tömegen. – Srácok már fél órája a hotelnél kéne lennetek! Mégis mit csináltatok eddig? – ordibált velünk.

Harry gyorsan megfogta Flóra karját és magához rántotta, majd megcsókolta. Mindenkinek kikerekedett a szeme és a szája.

- Ezt! – mondta Harry mikor befejezték.

- Jól van, engem nem érdekel a ti szerelmi életetek! Gyertek gyorsan, mert nem megyünk Olaszországba! – mondta szigorúan Dolly, majd megfogta a fiúkat és elviharzott.

A sok rajongó utat nyitott neki. Azt hittük mindjárt felrobban mérgében. Mi csak kullogtunk utánuk csendben, miközben mosolyogtunk. Mikor elhaladtunk a tömeg mellett az hatalmas sikítozásban és éljenzésben tört ki. A fiúk még intettek nekik a kocsiból. Egyikünk sem ült a szerelme mellé. Én Liam mellett, Flóra pedig Niall mellett ült. Dolly útközben végig csak szidott minket. Mire visszaértünk már éjjel 11 óra volt. A kocsiból gyorsan átfutottunk a buszba és az már indult is. Integettünk Dollynak, majd bementünk belülre.

- Kölcsönkérhetem megint a pólódat? – kérdeztem boci szemekkel Loutól.

- Hát hogyne, édes! – nyomott egy puszit a fejemre.

- Így most már gondolom, nem kell senkinek se kint aludnia a kényelmetlen székeken. – nevetett Niall.

- Pontosan! – ölelte meg Flórát Harry.

Mind átöltöztünk pizsibe és lefeküdtünk aludni. Én Louis mellett, Flóra Harry mellett. Annyira jó volt. Szóval elindultunk Olaszba.

A következő részből elárulok annyit, hogy lesz benne egy új szereplő, de nem lesz benne minden részben. A következőben, meg talán még egyben lesz csak benne. Majd megtudjátok, ki az, honnan szedtem stb. :)