6.rész

Sziasztok!

Mivel most kibírtam több, mint egy hetet, hogy ne rakjak föl részt ezért, most elhoztam. Bocsánat, hogy nem tagnap raktam fel csak írtam a novellákat, amiket ígértem. És még egyszer elnézést a rész rövidségéért. :/ Jah és remélem nem haragszotok, mert ebben a részben benne lesz a Big Time Rush. Egyik barátnőm ír egy fanficet, és úgy gondoltuk összehozzuk egy kicsit. :)

Nos... jó szórakozást a részhez, és komizzatok! ;)

6. rész Egy új barát

Kinyitom a szemem. Álmos fejjel nézek a plafonra. Mi? Nézelődök, mikor látom, hogy már megint a földön vagyok. Hát ezt nem hiszem el! Louis álmosan pillant le rám. Lenyújtotta nekem a kezét, hogy felhúzzon, de én megrántottam, így leesett. Nem volt nagy puffanás, mert felfogtam az ütést.

- Élsz még? – nevetett Lou.

- Fogyóznod kéne! – mondtam elfojtott nevetéssel, mire ő a hasára nézett. – Nyugi nem vagy nehéz! De én még úgyis szeretnélek! – majd megcsókoltam. Feküdtünk a földön még egy kicsit. Sajnos ez a kicsi túl sok volt nekünk, így elaludtunk.

Reggel, mikor felkeltünk mindenki kíváncsian kérdezgette Louist, hogy átvette-e a leesős szokásomat. Álmosan besétáltam a fürdőszobába és nagy örömmel nyugtáztam magamban, hogy borzasztóan nézek ki. Kócos haj, táskás szemek… Gyorsan megfésülködtem és a kinézetem olyan lett, amilyen egy igazi 1D barátnőhöz illik.

Dolly már a hotelnél várt minket. Hát persze, hogy ő luxus körülmények között repülővel utazik! Mikor leszálltunk Dolly egyből odajött üdvözölni és beszámolt, hogy mik lesznek a tegnap este és a koncertpróba következményei. Idézem: „Nem mehettek a fiúk közelébe a koncertig! Rossz hatással vagytok rájuk, emlékezzetek csak mi történt Párizsban! Na meg a tegnap este! Az botrány volt, drágáim, botrány!”

- Azért még egy szobában lehetünk ugye? – kérdezte Louis, közben kicsit megszorította a kezemet.

- Igen, azért ennyire nem leszek szigorú! Most még felmehettek kipakolni együtt, aztán irány a próba fiúk! – majd legyintett egyet a kezével.

Fölmenetelkor a szobába végig csak tomboltam! Nem bírtam elviselni, hogy 2 napig nem láthatom Louist! Habár mindenki nagyon ideges volt. Szerintem Louis volt a legjobban kiakadva.

- Mi az, hogy nem jöhettek a közelünkbe? Hát hülye ez a Dolly? Nem sok esélyünk marad már a találkozásra!

- Louis azért ne túlozz… - nyugtatta Niall.

Liam Niall vállára tette a kezét, egy „inkább hagyd” arckifejezéssel. Nem értettem az egészet. Miért ne látnánk egymást? Idegességtől fűtve rontottunk be a szobába, majd pakolni kezdtünk. Most próbáltunk minél közelebb menni egymáshoz.  Louis elővett egy nagy fekete laptoptáskát és az ágyra tette.

- Hogyha unatkozol, nyugodtan használhatod! – bökött a táska felé, majd rám mosolygott.

Azt, hogy értettem egy bólogatással jeleztem felé. Kb. fél óra múlva bejött Paul és kérte Louis, hogy menjen vele, mert – Dolly kérte – próba lesz. Lou nem nagyon akart elmenni, ezért kergetőztek egy darabig a szobában, míg végül Louis vesztett. Megkérte Pault, hogy még hadd köszönjön el tőlem. Adott egy hosszú, forró csókot a számra és szorosan megölelt. Úgy sétált ki az ajtón, mintha temetésre menne. Az ajtóban – mielőtt még Paul becsukta volna – visszafordult és még egyszer megölelt. Olyan gyengéd volt, mint mikor abban a sötét sikátorban voltunk. Ugyanaz az érzés fogott el, mint akkor. Fájt, hogy el kell mennie. Végül csak elment, én pedig egyedül maradtam az üres szobában a laptoppal. Bekapcsoltam a gépet és elkezdtem böngészni. Valahogy végül a Twitter-en lyukadtam ki. Habár sejtem miért. Volt egy lány, akiről a fiúk meséltek, hogy szerepelni fog a Big Time Rush-ban. Vagyis ugye a sorozatban. Mondták, hogy ők bekövették és én is tegyem azt. Hát oké megpróbálom. De mi is volt a neve a csajnak? Ááá, fene nem jut eszembe… Valami Ariel… nem-nem…Aria? Igen Ariana! Áháá!!  Ariana Jackson! Végre csak eszembe jutott, majd beírtam a keresőbe. Wow… máris, hogy az egekbe szökött a követője 5millió. Bekövettem a lányt. Néhány perc böngészés után jelzett a Twitter, hogy történt valami. Visszajelölt. Egy hirtelen jött ötlettől, úgy gondoltam írok neki egy üzenetet. Gondolkoztam mit is írhatnék, majd ennél a szövegnél lyukadtam ki: „ Szia Aria! :D Köszi, hogy visszakövettél és őszintén gratulálok a szereplésedhez a BTR-ban! Üdv: Szandy J„ Elküldtem az üzenetet, vártam, hogy válaszoljon. Közben 1D-s klippeket néztem, mert hiányzott Louis. Igaz még csak fél órája ment el, de mégis, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot. A gép megint jelzett. Aria üzent vissza: „ Szia Szandi! :D Köszönöm szépen! Én pedig örülök, hogy Louisnak végre normális barátnője van!” Ezen meglepődtem. Honnan tud róla? Hiszen még a sajtó nem tudhatja és a rajongókat is megkértük, hogy ne tegyék fel sehova. „ Ezt te honnan tudtad meg? Mi nem mondtuk el senkinek! :/ „ Írtam vissza neki kissé idegesen.  Ezt kaptam válaszul: „Hát akkor láttam meg mikor… Nincs véletlenül Skype-od? :D Ott könnyebb lenne elmesélni. J”  Leírtam neki a címemet, mert már nagyon ideges voltam és mindenáron meg kellett tudnom, hogy ki fecsegte ki! Felmentem Skype-ra és láttam, hogy bejelölt, én visszaigazoltam. Gyorsan hívást kezdeményeztem és ő elfogadta. Mikor megláttam, ő csak mosolygott, de valamiért hirtelen hátraugrott. Hamar rájöttem, hogy miért. Én voltam az oka. Túl közel ültem a kamerához. Gyorsan hátrébb helyezkedtem, Aria pedig visszaült.

- Jól vagy? – kérdeztem nevetve.

- Aha.

- Szóval honnan tudtad meg? Honaann? – erőteljesen elkezdtem rázni a laptop kameráját.

- Relax! Mindjárt belinkelem az oldalt! – mondta, majd elkezdett böngészni.

Pár perccel később elküldött egy oldalt. Végignéztem és próbáltam elemezni az elég homályos képeket. Aria csak várta a reakciómat.

Hirtelen bevillant.

- Ezt nem hiszem el! – suttogok. – Ez Párizsban van! – teszem szám elé a kezem meglepődöttségemben. – Azok az átkozott paparazzik! – szitkozódom.

- Ismerős… mi is így jártunk Kendall-el… pont az utcán sétáltunk, mikor lekapott egy. Kendall egyből kapcsolt és utána rohant, de sajnos nem sikerült elkapni. – biggyesztette le a száját Aria.

Hirtelen mindkettőnknél kinyílt az ajtó. Louis és Kendall rohant be rajta ezt kiáltozva:

- Megyünk Ausztráliába!

- Mi? – fordultunk hátra.

- Mondom A-uszt-rá-li-a! Megyünk! – kiáltja Kendall.

- Szupii! – csapom össze a kezem.

- Oh… szia Kendall! – vigyorgott a kamerába Louis.

- Csá haver!

- Ti ismeritek egymást? – nézett hitetlenkedve Aria.

Na, erre a kérdésére nagyon nem számítottam. Egy „ezt most komolyan kérdezed?”  fejet vágtam. Furcsálltam, hogy nem tudja, hogy ők milyen jóban is vannak egymással. Hiszen még egy kisebb turnén is voltak egymással.

- Persze! Mizu? – nézett Louis Kendallre.

- Semmi. Akkor ti is jöttök?

- Jepp!

- Ácsi! Mi is van ott? – néztem Louisra.

- Lesz ott egy nagy fesztivál, amire az egész világból meghívnak különféle bandákat, hogy bemutassák az embereknek a zenei kultúrákat vagymi. – nevetett.

- Akkor magyar együttesek is lesznek?

- Lehetséges!

- Jajj de jóó! – ugrok a nyakába.

Hirtelen valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Benyitott. Paul volt az. Louis egy „o-ó”-val nyugtázta azt a lappangó kérdésemet, hogy ő, hogyan is került ide. Ez most kiderült. Elszökött a próbáról. Paul és ő kergetőztek egy darabig a szobában. Aria és Kendall mindezt végignézték és hangosan nevettek.

- Szóval elszöktél mi? – vontam fel a szemöldököm.

- Igenn! – mondta lihegve.

10 perc kergetőzés után Paul sikeresen elkapta szegénykémet, majd egy laza mozdulattal a vállára tette. Louis elkezdett kapálózni, mint egy gyerek, mondván, hogy engedje el. Én is megkértem Paul-t, hogy tegye még le egy kicsit, hogy adjak neki egy búcsúcsókot. Letette, majd egy gyors, de szenvedélyes csók csattant el közöttünk. Nem zavartattuk magunkat, hogy többen is látták. Louis szomorúan kikullogott az ajtón – Paullal az élen -, de még kiáltott nekem egyet.

- Majd este, édes! – kacsintott.

Én erre elpirultam, majd visszaültem a géphez.

- Ez mi volt? – kérdezték egyszerre.

- Áh, csak a párizsi út hatása. – mosolyogtam.

-  Na, mesélj! – kérlelt Aria. – Kendall te meg menj ki, ezek női dolgok! - tessékelte ki az ajtón.

Kendall egy hatalmas „Mi van?” kiáltással ment ki. Aria nevetve ült vissza elém.

- Huhh, hát hol is kezdjem? Szóval úgy volt, hogy Párizsban koncerteztek a fiúk és utána mind elmentünk sétálni. Ott pedig Harry elrabolta a barátnőmet, Flórát és felvitte az Eiffel - toronyba. Mi addig elmentünk egy focipályára. Ott hülyéskedtünk, de ebből az lett, hogy egy labdával Louis büszkeségére rúgtam – ezen hatalmasat nevettünk. – Azután mikor visszamentünk a – már addigra lett – szerelmes párunkhoz, elidőztünk egy kicsit, majd jött Dolly, a fiúk menedzsere és elrángatott onnan. Ma pedig azt mondta, hogy nem mehetünk a fiúk közelébe, mert bajt hozunk rájuk. – sóhajtottam egy nagyot.

- Az kemény! És a koncerten volt valami?

- Honnan tudsz róla? – nevettem.

- Miért tényleg volt? – lepődött meg.

- Igenn! – mondtam széles vigyorral.

- Akkor mesélj csak!

- Úgy volt, hogy amikor a Little Things-t énekelték bemondták, hogy az nekünk fog szólni.

- Olyat Kendall nekem is csinált! – kiáltott fel. – Vagyis ki akart velem békülni és azt így oldotta meg. – mosolygott.

Ariával sok mindenről beszélgettünk. Ő is mesélt magáról, én is. Sokat nevettünk. Elmesélte az első találkozását a BTR-el. Carlos beszorult a szekrény alá. Na, ennél a mondatánál annyira nevettem, hogy leestem a székről. Én is meséltem neki, hogy, hogyan is jutottam el én idáig, hogy Louis barátnője vagyok, és az 1D-vel turnézok. 2 órát beszélgettünk. Eléggé fáradt volt már Aria – mert egész nap dolgozott, így elköszöntünk egymástól és megígértük, hogy, majd még mindenképpen beszélünk.