3.rész

Hááát sziasztook! :DD

Nagyon nagyon szépen köszönöm aki megnézte az oldalt vagy kommentelt, nagyon örültem nekik és jól estek. :) Amiért ilyen kedvesek voltatok, úgy gondoltam, hogy tegnapra hozom az új rész, de sajnos nem jött össze, így ma hoztam. :)

Jó szórakozást hozzá, és lécci ne veszítsétek el ezt a jó kommentelős szokásotokat! :P Köszönööm! :)

3. rész Párizs

- Harry egy idióta! – förmedek rá.

- Sajnálom, de azért vicces volt! – mondja nekem nevetve, de én ezen korántsem mulattam olyan jót.

Flóra látta a komoly tekintetemet, így még egyszer bocsánatot kért.

- Elhiszem, hogy rossz lehetett. – kezdett bel. – Tisztára leégetett Louis előtt... de legalább össze voltatok kötve egy picit  – próbált nyugtatni.

- De, hát ez olyan ciki volt! Már nagyon vörös lehetett a fejem igaz?

Flóra ezt egy bólogatással jelezte.

- Mindjárt elsüllyedek szégyenemben… – suttogok, majd lekuporodok a földre.

Kopognak az ajtón.

- Lányok, nyissátok ki! Szandi nagyon sajnálom csak egy kis vicc volt – hallom Harry szomorkás szavait.

Kinyitom az ajtót. Harry szemébe nézek.

- Jól van, megbocsátok... EGY feltétellel... hihi – egy hatalmas, dacos  vigyor telepedett arcomra. – Ha megöleled Flórát és adsz egy puszit az arcára.

- De ez kettő volt! – vágta hozzám Harry mosolyogva. Éreztem, hogy ez a mosoly egy „köszönöm” akart lenni.

Elmentem Harry elől, Zayn mellé és néztem a fejleményeket. Mindenki izgatottan várta, hogy megteszi-e. Hát, hogyisne tenné meg! Hiszen ő Harry Styles! Most Flóra volt rák vörös. Láttam a száján, hogy ezeket a szavakat próbálja kiartikulálni: „Ezért még megöllek, de azért köszi.” Ez jó, megköszöni, de aztán meg is öl. Köszi, Flóra én is szeretlek! Na, megvolt a nagy ölelés, puszilás, minden! A rádióban, vagyis a hangosbemondóban meghalljuk a buszvezető hangját: Készüljetek, mindjárt ott vagyunk!

- Úristen, Párizs! – rohantam ki a busz elejébe. Aztán visszarohantam, mert rájöttem, hogy egy szál bugyiban vagyok. – Honnan lesznek ruháink? – kérdezem.

- Az éjszaka elküldtek a szüleitek nekünk pár ruhát meg cuccot, ami jól jöhet. – válaszolja Liam.

- Mi? A szüleink? Mikor? Hol? És ki beszélt velük? – kérdezem kiakadva.

- Igen, tegnap, itt, a buszvezető beszélt velük. – válaszolt egy szép kerek válasszal Zayn.

- Huhh…. – fújom ki az idegességtől bent ragadt levegőt.

- Mi az talán van valami titkos abban a telefonban? – kérdezte Louis felvont szemöldökkel.

- Szerinted egy Directioner-nek mi lehet benne?

- Sok kép rólunk... vaaagy a kedvencéről. – mondja Harry.

- Bingó! – kiáltom kacsintva.

- Melyikre?

- 2. – mutatom kezemmel is az előbb említett számot.

- Ne érjetek a telómhoz! – kiáltom, miközben megfordulok. Liam, Zayn, Louis és Niall próbálják a táskámból – amit a koncertre vittem – kiszedni a telefonom.

- Másrészt, nem tudom, hogy, de itt van Louis ágyán. – mutatok a telefonomra. Erre a négy fiú olyan pillantást vetett rá, mintha oroszlánok elé dobtak volna egy szelet húst. – Nah jó… - adom meg magam. – Itt van, megmutatom. – Felvettem a telefonom az ágyról és bemutattam a hátteremet a fiúknak. Nem nagyon lepődtek meg mikor meglátták rajta Lou-t, de én egy picit elszégyelltem magam.

- Na örültök?

- Igeeen, köszi Szandii!! – ezzel Niallt találtam a nyakamban.

- Ennyire örülsz, hogy megmutattam? – kérdeztem nevetve.

- Annak örülök, hogy egy magyar rajongó van a buszunkon... vagyis kettő. – mondta ezt egy hatalmas vigyorral majd elengedett.

- Nem kéne már készülődnünk? – kérdezte Zayn.

 - De kéne! – kiáltottam.

- Ne olyan gyorsan előbb menjetek ki! – vágott közbe Flóra.

- Jah télleg. – mondtam zavartan.

- Remélem, ti nem készülődtök addig míg Zayn! – dobta oda Harry viccelődve.

- Nem dehogy!!

Néhány perc alatt el is készültünk. Én egy kisebb divatbemutatót csináltam a fiúknak, amíg kiválasztottuk a megfelelő ruhát nekem. Az angliai mintás ejtett vállú fölső volt rajtam, a szakadt rövidnadrágommal és a fehér cipőmmel.

 Lou pillantásából ítélve neki nagyon tetszett.

A többieknek inkább az tetszett, hogy angliai mintás volt. Ők azzal voltak elbűvölve, na meg azzal, hogy ki van a fél oldalam. Mondtam, hogy legfeljebb nem emelem fel a kezem, eddig se okozott ez problémát. Flóra is elkészült. Az egyik Mickey egeres felsőjét vette fel, fekete hosszú nadrággal és fekete cipővel. Harry megjegyezte, hogy milyen cuki Mickey. Ezen mindenki nevetett. Ezután mi mentünk ki. Harry nekünk nem divatbemutatót, hanem chippendél show-t tartott.

Nagyon sokat nevettünk Flórával, mert Harry félmeztelen szaladgált és húzogatta ki a függönyt. Egyszer megláttam Zaynt alsógatyában. Senkit nem hagyott öltözni. Végül mindenki nagy nehezen elkészült. Louis egy világosbarna felsőben volt, barna kötött sapkával és piros nadrággal. Azt hittem elájulok. Olyan cuki egy szerencsétlen sapkától, hogy az csak, na! Amint megláttam elmosolyodtam, erre ő végignézett magán. Szerintem azt hitte valamit viccesnek találok rajta. Megnyugtattam, hogy nem és megmutattam a telefonomban a kedvenc képemet róla.

Mosolygott, mert pont úgy nézett ki, mint azon a képen.  Amint végigcsodáltuk a fiúkat, megszólalt a hangosbemondó a buszban: „ Figyeljetek, már Párizsban vagyunk!” Erre én és Flóra fejvesztve rohantunk ki. Láttuk a sok 1D rajongót, plakátokkal meg mindennel. Olyan szerencsésnek éreztük magunkat. Hát végül is azok is voltunk! Ekkor a fiúk is kijöttek. A sok rajongó szinte egyszerre sikított fel. Azt hittem megsüketülök, így a két kezemmel betapasztottam a füleimet. Ránéztem Flórára. Na, ő szerencsésebb volt, mert neki Harry tapasztotta be a füleit. Mosolyogtam egyet. Egy kicsit még kocsikáztunk majd megállt a busz. Louis megfogta a kezem és felvezetett a busz tetejére. Harry ugyanezt tette, csak ugyebár Flórával. Aztán mindenki jött utánunk. Odafönt még jobban hallani lehetett a sipítozást.

Látom, hogy némelyik rajongó gúnyosan mutogat felénk Flórával. Azt hittem elsüllyedek szégyenemben. Ezért lekuporodtam a földre, hogy ne lássanak. Az öt fiú rám nézett meg Flóra is én meg csak lesütött fejjel ültem. Harry Flóra mögé lépett és megfogta mindkét kezét. Aztán úgy kezdett el integetni a rajongóknak. Flóra szerintem élvezte ezt. A rajongók is nevettek ezen. Én csak elmosolyodtam és ültem tovább. Felnéztem az égre és csak a fénylő napot láttam. Egyszer csak valami - vagy inkább valaki – eltakarta. Louis nyújtotta felém szinte tökéletes kezét. Én megfogtam, majd felhúzott magához és átölelte a derekamat.

- Ebből nem lesz baj? – kérdezem tőle aggódva.

- Majd megoldom. – mosolygott.

Lenézek a busz ajtajához és látom, hogy egy elég elegáns nő lép be rajta. Majdnem felkiáltottam, hogy egy rajongó beszökött, de közben rájöttem, hogy az csak a fiúk menedzsere volt.

Lementünk közben Lou végig fogta a kezem, de mikor a menedzsert megpillantotta egyből elengedte. Szerintem nem vett észre semmit.

- Ó, hát szervusztok édeskéim! – köszöntötte a fiúkat, majd egy hatalmas puszit adott mindegyikőjüknek.

- Jó napot Dolly néni!! – üdvözölték mind.

- Sziasztok, lányok!

 - Izéé... jó napot Mrs. Dolly… - köszöntünk mi is.  

 - Mrs.?? Jajj édeskéim, hagyjátok csak ezt a butaságot. Szólítsatok nyugodtad Dollynak! – mondta széles vigyorral.

Komolyan mondom ijesztő volt. Bele is borzongtam. Erre adott egy kabátot, hogy meg ne fázzak. Aztán hatalmas nevetésben törtek ki a fiúk. Ez a nő kiakaszt...

Aztán megbeszélték, hogy, hogy lesz a párizsi koncert. Ma bejelentkezünk a Hotelbe és az egész nap a miénk. Holnap lesz a koncert, és aztán még lesz egy kis szabadidő, csak azután állunk tovább a következő helyszínre, ami Olaszország lesz. Hmmm... spagetti!!  Na meg aztán jól megdorgálta a fiúkat, hogy ha bármit mernek tenni velünk, pontosabban azt mondta a lányaival, akkor bajban lesznek. Hát mi nem hiszem, hogy bánjuk, ha valamit tesznek.

Ismét elindultunk. Mindenki „leült” egy-egy székre. Én elkezdtem böngészni a telómat. Habár nem tudom mit kereshettem rajta, mert minden, amit meg szoktam nézni itt van körülöttem. Így csak belementem a zenékbe és azokat nézegettem. Harry odakukucskált, hogy mit csinálok és egy hirtelen pillanatban rányomott a képernyőre ezzel kiválasztva egy számot. Az One Way or Another-re esett a választás. Erre mindenki belekezdett a saját szólójába, de közben bohóckodtak. Amikor jött a táncos rész én is felálltam, és szép libasorban mind elkezdtünk táncolni.

Harry még Flórát is berángatta, sőt Lou még Dollyt is! Mire vége lett a számnak én betettem a Rock Me-t.

- Ez az egyik kedvencem! – kiáltok mosolyogva.

Erre mindenki rám néz, szintén mosolyognak és énekelnek. Amikor Louis énekelt ráült a kartámlára és engem nézett. Harry meg úgy döntött átírja a szöveget. Nem „rock me” volt hanem „fuck me”.

-  Felőlem oké. – súgta Flóra nagyon halkan nehogy meghallják, de Harry csak meghallotta, majd mosolygott.

Ez alatt oda is értünk a hotelhez. Kiszálltunk a buszból, mire egyből odajött egy rakat őr. A nagy táblán olvasom a hotel nevét: Mandarin Oriental.

- Mandarin…- mosolyodok el a nevén.

Louis erre rám nézett és ő a levegőbe vigyorgott.

Beléptünk a hatalmas ajtón, mire egy egész sereg rajongót találtunk odabent kordonok és biztonsági őrök mögött. A fiúk integettek nekik. Mi csak lehajtott fejjel mentünk utánuk. Odaértünk a recepcióhoz. Megint egy hatalmas asztal fogadott minket. Benne volt egy félkör és abban állt a recepciós. Ő köszönt, mi is. Elkért minden fontos papírt aztán mikor Liam, Zayn és Niall elment mi mentünk utánuk, de hátrafordultunk, mert észrevettük, hogy Harry meg Lou nincs meg. Ők még ott álltak a nőnél és beszéltek vele valamit. Felénk néztek aztán legyintett Lou a kezével, hogy menjünk. Oké… mentünk tovább, de a – szintén hatalmas – lépcsőnél megvártuk őket. Mikor odaértek hozzánk érdeklődve kérdeztük, hogy mi dolguk volt még. Erre csak vigyorogtak egyet majd továbbmentünk. Aztán felértünk az 5. emeletre és ott megkerestük a szobaszámunkat. De náluk csak 2 kulcs volt! Akkor ki alszik a folyosón? A szobák egymás mellett voltak.

- Most akkor, hogy alszunk? – kérdezi Flóra.

- Nem úgy volt, hogy mi ketten ti meg külön? – érdeklődöm én is.

 - De úgy volt, csak mi kicsit átrendeztük. – Harry arcára perverz mosoly ült ki miközben ránk nézett.

- Ez a mi szobánk! – mutatott Lou az előtte lévő szobára és rám nézett. Én csak kérdői tekintettel néztem rá, de azért mellé álltam. Flóra természetesen Harry-vel van egy szobában.

291. Ez volt a szobaszámunk. Louis kinyitotta a kártyával működő ajtót. Előre engedett én pedig bementem. Egy gyönyörű szoba tárult elém, de valami nagyon szemet szúrt.

- Miért van itt franciaágy? Talán velem akarsz aludni? Vagy tán a földön kívánsz feküdni? – mondom neki teljesen komoly fejjel, erre ő elneveti magát. Hát ő tudja. Nem fogok 16 évesen egy sráccal se aludni egy ágyban. Ne is álmodjon róla! Akár az életem szerelme, akár nem.

- Pakoljunk ki! – vetette fel az ötletet Lou.

Elkezdtünk pakolni én a szoba legtávolabbi sarkába húzódtam Louistól. Ő meg csak röhögött rajtam, mert egyfolytában felestem valamiben. Ez azért volt, mert nem tudtam róla levenni a szemem. Egyszer a bőröndben, egyszer a fotelben, de a végén, a legjobb helyen kötöttem ki. Tommo karjaiban.

- Engedj el, még pakolnom kell! – hangomban nem volt semmi felszólítás szerű. Szerintem Louis is látta a szemeimben, hogy nem akarom, hogy elengedjen. Azt akarom, hogy öleljen, szorosan, gyengéden, bárhogy! Csak a közelében lehessek. Ezt ő mind ki tudta olvasni a szememből. A lelkembe látott. Egy nyitott könyv voltam számára. „ Csókolj meg!” Ezt mondtam legbelül, de valahogy mégse akartam. Ilyen hamar? Hiszen még alig ismer. Arca egyre közelebb került az enyémhez. Lehelete már szinte égette a számat. Már nagyon akartam. Én is egy kicsit mozdultam. Ezt a tökéletesnek tűnő pillanatot egy teljesen tökéletlen alak zavarta meg, aki kopogott. Louis erre reflexből elengedett. Persze én a földön kötöttem ki. Egy gyors „bocsi-val” megoldotta és szaladt ajtót nyitni. Harry volt az hatalmas vigyorral.

- Este gyertek át hozzánk! – mondta a váratlan vendégünk.

- Minek? – kérdezte Lou unott arccal.

- Az titok! – majd kacsintott egyet. – Kicsit felavatjuk a lánykákat. – erre rám nézett és ismét kacsintott. Szerintem én el is pirultam.

- Sz-szóval, mi még pakolunk… mikor menjünk? – kérdeztem zavarodottan.

- Háát, 7-kor van vacsi arra lemegyünk, aztán feljöhetünk még átöltözni és aztán.

 - Vettem! – ezzel a mondatommal felpattantam a földről, odaszaladtam a bőröndömhöz és pakolásztam tovább. Lou és Hazz még egy kicsit beszélgettek aztán Harry becsukta az ajtót és – gondolom – visszament a szobájukba. Remélem, nem csinál semmit Flórával... habár Flóra se olyan, hogy hagyná... habár ha Harryről van szó. Na, mindegy! Lou is elkezdett pakolni. Láttam a sok csíkos felsőjét, amitől mosolygásra görbült a szám.

- Min nevetsz? – kérdezte tőlem mosolyogva.

 - Tetszenek a pólóid! – mondtam majd kinyújtottam a nyelvem. – Jó volt pizsinek is!

- Megkaphatod mára is! – válaszolta széles vigyorral.

 - Neem köszi, már megvan a cuki rózsaszín pingvines is!

Ő csak nevetett egy nagyot majd pakolt tovább, én is így tettem. Hirtelen felkapom a fejem.

- Úristen! – kiáltok fel.

- Mi a baj? – kérdezi Lou kikerekedett szemekkel.

- Fel kellett volna hívnom a legjobb barátnőmet. És csak most jutott eszembe. – mondtam kicsit szégyenkezve, mert éreztem, hogy Tommo valami rosszabbra gondolt. – Bocsi, most biztos rád ijesztettem! – mondtam mosolyogva.

- Nem gond, hívd őt akkor nyugodtan! De nem Flóra a legjobb barátnőd? – kérdezi egy elég értetlen fejjel.

- De ő is! Csak van egy „másik oldalam” is, amit még nem ismertek és abban a „világban” ő a legjobb! – válaszoltam dacosan, aztán megfogtam a telefonomat és beviharoztam a fürdőbe. Majdnem akkora volt, mint az otthoni szobám! Leültem a WC-re és már tárcsáztam is Brigi számát. Kicsöngött. Remélem, most nem az apjával van, mert akkor nem fogja hallani a telefont.

- Halló? Szandi te vagy? – kérdezi meglepődve.

- Brigi? Szia! Igen én vagyok! Jajj de örülök neked!

 - Mi van veled már rég nem beszéltünk? Na, jó 3 napja, de nálunk az is sok!

 - Hát van egy számodra rossz, számomra jó hírem... – kezdek bele.

- Na, mondd…

- Azt ugye tudod, hogy elmentünk Flórával 1D koncertre?

- Ahaamm… és?

 - Elhívtak minket turnézni és most Párizsban vagyunk!! – ordítok bele a telefonba majd nagy sikítozásba kezdek. Szerintem Lou hülyének nézhetett.

- Woww, gratu... – mondja érzelem nélkül. Ez az én Brigim!

 - Egy kicsit több lelkesedéssel? –kérdezem.

 - Juhúúúú… - próbálna valami érdeklődést formálni a mondandóm iránt.

- Attól még, hogy apád a Skillet menedzsere nem kéne, így viselkedned velem!

 - Nem azért csinálom, csak tudod, hogy nem szeretem az 1D-t…

- Igen, tudom bocsi…

Na, ilyesmi veszekedések mentek végbe a telefonba 2 órán keresztül, ami Louisból azt váltotta ki, hogy bejöjjön a fürdőbe és kinyomja a telefont. Szerintem nagyon elege lett. Jah meg az is lehetséges, hogy már nagyon kellett neki… khm... a Wc használata. Helyet cseréltünk, ő bement én kijöttem. Újra a bőröndömnek, a ruháimnak és a szekrényeknek szenteltem az időmet. Kinyitom a szekrényt, hogy bepakoljak, erre gyakorlatilag megszédülök a sok csíkos cucctól. Azokat egy mozdulattal szépen odébb csúszattam és betettem a saját dolgaimat. Louis is végzett. Kijött majd ránézett a karján nem létező órájára majd így szólt:

- El fogunk késni.

Ez az egy mondat belőlem hatalmas nevetést váltott ki. Én megnéztem a létező telefonomban az időt és Lounak igaza volt! Tényleg elkésünk! Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és bekulcsoltam az ajtót.

- Így is tökéletes vagy estére! – mondta mielőtt a fürdőben találtam volna magam.

 - Nem mászkálhatok veletek így! – mutatok végig magamon, amit ő természetesen nem látott.

 Életem leggyorsabb fürdését hajtottam végre ebben az 5 percben. Azután felöltöztem. A zöld mellig érő toppomat vettem föl a fekete rövidnadrágommal. És a gitáros nyakláncomat. Kimentem a helyiségből, majd Louis fürkésző tekintetével találtam szembe magam. Végignézett rajtam, majd a szájához kapta a kezét és eltakarta a mosolyát. Én csak értetlenül meredtem rá.

- Nagyon szép vagy! – suttogta alig hallható hangon.

Én persze hallottam, de inkább idegesítettem.

- Mi? Nem hallom! – mondtam gúnyos mosollyal.

Ő is észrevette, hogy csak tréfálok így odajött mellém és felkapott a karjába. Én átöleltem a nyakát és belenéztem a szemeibe.

Elindult velem, de nem néztem, hogy hova. Letett majd becsukta rám az ajtót. A fürdőben voltam. Háttal nekidőltem az ajtónak – ami kifelé nyillott – és vártam, hogy mikor lesz kész Lou. Olyan 5 perc után nyílt is az ajtó és mivel nem figyeltem hátraestem, de a lovagom elkapott.

 - Hehe, köszi. – nyomok egy puszit az arcára.

Ő csak édesen mosolyog rám. Kopognak. Mikor ajtót nyitok Niall áll mögötte kék farmerjében és zöld ingjében.

- Mehetünk? – kérdezte végignézve rajtam és Louis-on.

- Útra készen! – tettem a homlokomhoz a kezem, mint egy kapitány.

Niall a derekához tette a kezét, ezzel ívet formálva, hogy karoljam át. Én udvariasan engedelmeskedtem, de egy futó pillantást azért vetettem Louisra. Ő csak bólintott egyet. Elindultunk begyűjteni a többieket is.