Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak!:) Remélem ebben az évben is velem lesztek, és olvassátok, majd a történéteim.:D <3
2013. december 31., kedd
2013. december 30., hétfő
7.rész
Sziasztok!
Háát részt is rég raktam már fel. :D Most elérkezettnek láttam rá az időt szóval el is hoztam. :) Egyébként láttam, hogy tetszett nektek ez a novellás dolog, ezért gondoltam, hogy majd csinálok... egyszer... valamikor. xD A részhez pedig jó olvasást, és komizzatok pls! :))
7.rész A szomorú hír
Ránéztem az
órára: 17:32. Louis még mindig nem jött. Dolly kihajtja szegényekből az életet
is! És még miattunk lesz bajuk, mi? Éreztem, hogy korog a hasam. Úgy döntöttem
rendelek valami kaját, de előtte még áthívtam Flórát. Pizsamában jött át, így
én is magamra kaptam a ruhadarabot. Beszélgettünk. Kb. 17 perc után meg is
hozták az ételt. Leültünk az ágyra és bekapcsoltuk a TV-t. Nem nagyon néztük,
mert helyette inkább beszélgettünk, és persze ettünk. Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk egy csajos
napot tartani. Reggel 11:00-re beszéltük meg a találkozót a hotel előtt. Ennyi
nálunk az ébredést, felöltözést, elkészülést és a reggelizést jelenti. Vásárolgatunk,
megyünk megnézni valami csöpögős filmet, meg hasonlók. Csak egy pillanatban
kaptuk fel a fejünket a Tv-re. A fiúk voltak benne. „ A One Direction sikeresen veszi az akadályokat és tör a csúcsra a
világhírnév felé. Az öt fiú: Harry, Liam, Niall, Louis és Zayn megbirkóznak a
néha nehéznek tűnő feladatokkal. A legújabb albumuk a Take Me Home a toplisták
élén van. Országszerte milliókat adnak el a lemezekből. Louis Tomlinson így
nyilatkozott az albumról:
- Kétség kívül nagyon sokat
dolgoztunk ezen a lemezen is, de megérte! A rajongókért bármit!
Flórával itt
összenéztünk. Olyan aranyos volt! Vége volt a hírnek és átkapcsoltunk egy
zenecsatornára, hátha azon is ők lesznek. És milyen jól tettük! A Kiss You
ment.
Nagyon sokat nevettem régen is a klippen, de most különösen. Tudtam
milyen a fiúkkal lenni, velük dolgozni, látni őket, érezni. Remek dolog volt.
Hirtelen Louis rontott be az ajtón, mint egy őrült. Mérgesnek látszott.
- Az az
átkozott Dolly! Képtelen felfogni, hogy együtt akarunk lenni? – ordítozott.
Mikor beért
a szobába és ránézett az ágyra hirtelen megszeppent. Nem tudta, hogy Flóra is
itt lesz. Barátnőm Louis láttán sietősen távozott át a mellettünk lévő szobába,
ahol már kétség kívül Harry várta. Louis-szal egy darabig csak néztük egymást,
majd megszólalt:
- Elmegyek
letusolni, aztán aludhatunk. Rendben? – mosolygott, de én láttam a dühöt a
szemében.
Csak
bólintottam egyet, majd Louis beviharzott a fürdőbe. Én addig betelepedtem az
ágyba. Magamra húztam a takarót és rátettem a laptopot. A TV-t kikapcsoltam,
mert zavart. Elkezdtem böngészni a gépen. Már alig bírtam nyitva tartani a
szemem, mikor Louis kijött a fürdőből. Az alsó részét csak egy törölközővel
takarta el, miközben egy másikkal a haját törölgette.
- Mi jót
csinálsz? – huppant le mellém.
- Nem nézünk
meg egy filmet? – mosolyogtam.
- De,
persze! Mit szeretnél?
Ráböktem a
képernyőre, amin már előre megkerestem a filmet. Magyar felirattal kerestem
meg, mert még sajnos annyira nem tudok angolul, hogy lefordítsam magamnak az
egész filmet.
- 50 első
randi? Nekem jó! – mondta, majd elment a szekrényhez és felvett egy bokszert.
Én csak
bámultam rá. Figyeltem mit csinál.
- Általában boxerben
alszok… - kezdett bele. – De gondolom neked is jobb lesz, ha felveszek egy pólót.
– vigyorgott.
Én csak
megszeppenve bólogattam és vártam, hogy visszafeküdjön, mellém én pedig
kényelmesen elhelyezkedhessek mellette. Beindítottam a filmet és néztük.
- Flórával
megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk csajos napot tartani. – szólaltam meg a
film közben.
- Jól
teszitek! – adott egy puszit a fejemre.
- Majd
szólok Dollynak, hogy adjon egy kis zsebpénzt!
- Ühümm… -
morogtam a vállába.
A film végén
annyira elérzékenyültem, hogy nem tudtam visszafogni a könnyeimet és sírtam, habár
nagyon sokszor láttam már. Louis átkarolt, én pedig nevettem. Fogtam egy
zsepit, kifújtam az orrom, majd megtöröltem. Nyugodtan feküdtem Louis mellett,
amíg el nem aludtam. Arról álmodtam, hogy gyönyörű tengerparton vagyunk
Louis-szal, egy teliholdas éjszakán. Ő gitározik és énekel nekem. Annyira szép
volt.
Flóra szemszöge:
Amikor megláttam Louist, nagy meglepetésemben kiszaladtam az
ajtón. Tudtam, hogy már Harry is megérkezett, ha Louis itt volt. Gyorsan kaptam
a kilincsért, hogy minél előbb bent lehessek a szobában. Mikor beértem Harry
pont akkor jött ki a fürdőből. Én gyorsan a nyakába ugrottam és megöleltem.
- Szia, szépségem! – motyogta a vállamba.
Én csak hümmögtem egyet és megpusziltam a nyakát.
- Felöltözhetek? – nevetett, mire én rájöttem, hogy csak egy
szál törülközőben áll és elpirultam.
Elengedtem és kimentem az erkélyre. Lenéztem, mikor láttam,
hogy egy csomó sátor van a Hotel előtt. Biztos a rajongók táboroztak le. Kicsit
hunyorítottam, hogy lássam, hogy az egyikből éppen akkor jött ki két lány egy
nagy táblával. „I love One Direction” meg „Vas Happening” és ilyen egyéb
feliratok voltak rajta. Láttam, hogy engem néznek, majd elkezdenek sikítozni.
Hirtelen két nagy kezet éreztem a derekamon, majd egy puszit a vállamon. Harry
integetett a lent lévő rajongóknak, mire ők visszaintettek neki.
- Te is! – bátorított.
Félénken felemeltem a kezem és egy aprót intettem. A két lány
szintén elkezdett sikítani és integetni. Ezen meglepődtem. Nekem miért örülnek
ennyire, mikor lehet, hogy most a kedvencükkel járok vagy éppen Szandi.
Harry még egyet intett nekik, majd bevezetett a szobába. Bekapcsolta a TV-t, és
befeküdt az ágyba. Én csak mozdulatlanul és mereven bámultam a képernyőt,
miközben Harry váltogatta a csatornákat. Megállt, mikor meglátta Demi Lovatót a
képernyőn. A Disney Csatornán voltunk és a Rock tábor 2 ment. Felugrottam és
egy halkan sikoltottam örömömben, mert imádom ezt a filmet. Harry intett, hogy
menjek mellé, de nem tettem. Leültem az ágy közepére törökülésben. A kezemet
hátra raktam, hogy megtámasszam magam és, hogy kényelmesebb legyen. Csak
bámultam a képernyőre. Harry hirtelen ötlettől vezérelve megfogta a csuklómat
és megrántotta, minek hatására hátradőltem az ágyon. Harry fölém magasodott,
miközben én belenéztem smaragdzöld szemeibe. Egy kicsit lejjebb hajolt és egy
csókot lopott az ajkaimról. Egy pillanatra odanéztem a képernyőre, hogy mi is
történik most a filmben, mire hirtelen felkaptam a fejem. Harry épp, hogy
elkapta a fejét, különben lefejeltem volna. Gyorsan az ágy szélére ültem, mert
Nick énekelt Diananak és ide-oda hajoltam, közben motyogtam a szöveget. Harry
az előbbi megmozdulásomtól feküdt az ágyon. Sóhajtott egyet, mert nem tudta
magára vonni a figyelmemet. Hátra néztem rá és mosolyogtam. Úgy döntöttem, hogy
nem kínzom tovább, így mellé feküdtem. Szorosan magához ölelt és megpuszilta a
fejem búbját.
- Mikor lesz ennek vége? – bökött a fejével a Tv-re.
- Hamarosan – mosolyogtam.
Egy kicsit füllentettem Harrynek, de ha nem így teszem, akkor
biztos kikapcsolná. Még 1 órán keresztül a filmet néztük, közben Harry
néhányszor megcsikizett, mert rájött a hazugságomra. A film a vége felé
közeledett. Idegesen néztem végig, hogyan csókolja meg egymást a két
főszereplő, Demi és Joe Jonas, alias Mitchie és Shane. Néztem, hogyan éneklik
az utolsó dalt is a filmben és, hogy megmenekül a Rock tábor. Kifejezetten
örültem, hogy megnéztem ezt a filmet. Harry kissé ingerülten kikapcsolta a
Tv-t, majd felém fordult az ágyban. Lehelete szinte égette az arcomon a bőrt.
Az ajkunk már majdnem összeért, olyan közel voltunk.
- Mi jót csináltatok Szandival? Ugye onnan szaladtál át az
előbb? – érdeklődött viccesen.
- Néztük a Tv-t, ettünk és beszélgettünk. – mosolyogtam. –
Képzeld benne voltatok, miközben a Take Me Home-os interjútok volt. És a Kiss
You is ment. – vigyorodtam el még jobban.
- Abba az interjúba csak Louis beszélt nem?
- Igen csak ő volt. Ja
és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk csajos napot tartani. – mosolyogtam
újra.
- Értem… Ó, még mielőtt elfelejtem, vigyétek Daniellet is! –
vigyorgott a tipikus gödröcskés mosolyával.
- Ő is itt van? – lepődtem meg.
- Igen, ma érkezett. A próba közben jött meg.
- Liam biztos nagyon boldog volt. – mosolyogtam.
- Az biztos!
- De akkor szólni kéne neki nem? Hátha holnap együtt
akarnának lenni, mi meg megzavarjuk itt. – sütöttem le a szemem.
- Nem dehogy is! Reggel szóltok neki és kész! Ők utána is
tudnak, majd együtt eleget együtt lenni, mert most Dani 2 hétig itthon lesz, mi
pedig ugye megyünk haza. – ennél a mondatánál kicsit lesütötte a szemét.
- Mi a baj? – emeltem meg a fejét.
Harry szemszög:
Hoppá! Elszóltam magam. Ez így nem lesz jó! Most muszáj lesz
elmondanom neki, mert nem tudok ellenállni azoknak a gyönyörű barna szemeinek.
Lehajtom a fejem, hátha nem kérdez rá, de tévednem kellett.
- Mi a baj? – emeli meg a fejem.
Belenézek sötét szemeibe és aggódást fedezek fel bennük.
Kissé bűntudatom volt, hogy nem szólaltam meg. Nem szabad megtudnia! Nem
láthatom sírni! Túlságosan fájna.
- Nem… semmi… ne is törődj vele! – dadogtam idegesen.
Féltem… Féltem attól, hogy megbántom. Louis sem teszi meg
Szandival. De én hülye voltam, mert elszóltam magam.
- Kérlek, mondd el!
- Rendben… - adtam meg magam. – De egy valamit meg kell
ígérned!
Bólintott, hogy folytassam. Idegesen babráltam az ujjaival,
amit időközben a kezembe vettem. Nem tudtam, hogyan közöljem vele.
- Szandinak semmiképp nem mondhatod el! Oké?
- Miért nem?
- Mert ő érzékenyebb ilyenekre…
- Azt mondod, hogy érzéketlen vagyok? – kérdezte idegesen.
- Nem, dehogy! – szabadkoztam. – Csak őt jobban feldúlják
ezek a dolgok.
- Értem. Folytasd! – hangja szinte parancsoló volt.
- Van egy szerződés… - Flóra kíváncsian felfigyelt. – Dolly
kötötte a szüleitekkel, hogy ha eljöttök, velünk turnézni utána haza kell
vinnünk. – az utolsó három szót nagyon kihangsúlyoztam.
- Mi? És még Angliába sem mehetünk veletek? – ajkai elé
tette a kezét, de gyorsan átvitte szemeire, sírt. – És nem is találkozhatunk
veletek többet… - szinte suttogott.
Ezt nem akartam! Sír… de most nem az örömtől. Mikor először
találkoztunk ezek még örömkönnyek voltak, most viszont már a bánattól folytak.
Nekem is nagyon szörnyű volt látni, hiszen tudtam, én okoztam ezt!
- Kérlek, nyugodj meg! Megoldjuk! – mosolyogtam erőtlenül,
majd átöleltem, hogy könnyítsek fájdalmán.
Sokáig zokogott a karjaimban, de végül csak elnyomta az álom.
Adtam egy puszit a fejére egy bocsánatkérésképp, mire ő mocorogni kezdett és
jobban hozzám bújt. Nem tudom jó ötlet volt-e elmondani neki.
2013. december 28., szombat
Liam-es novella
Mint, ahogy említettem nekem ez jobban tetszik, mint a másik. :)) De olvassátok el ezt is és megtudjátok, hogy nektek melyik a jobb. :D
Jó olvasást ehhez is! ^^
Timea Pohli Liam-es novellája: ( beletettem neked egy kicsit Louis-t is, mert ugye eleve őt szeretted volna kérni. :) )
Veletek is történt már olyan, hogy két srác udvarolt
egyszerre? Velem pont ez történik! Szörnyű érzés. Igazából az egyiket előbb
ismertem meg, mint a másikat, így vele járok. Ez a másik tolakodó – ám nagyon
helyes – alak pár hete lépett be a kapcsolatunkba Louis-val. Igen, ez a barátom
neve. Vele már fél éve együtt vagyunk, de most valami megváltozott. Itt van ez
az új srác Liam. Nemrég költöztek a házunk közelébe – pontosabban velünk
szemben laknak – és átjött hozzánk bemutatkozni. Anyukám – jótét lélek módjára
– meghívta az egész családját vacsorára. Itt kezdődött el az egész! A vacsora
alatt végig engem bámult. Én már kezdtem egy kicsit kényelmetlenül érezni
magam, így felmentem a szobámba. Elterültem az ágyon, és vártam, hogy menjenek
el. Nagyon megharagudtam a srácra. Idegesített, hogy nem is tudja, hogy van-e
pasim mégis, le se száll rólam. Gondolkozásomat kopogás zaja zavarta meg. Azt
hittem anya az, hogy szóljon, elmentek a vendégek, én pedig segítsek mosogatni.
Sajnos tévednem kellett, és a szomszéd fiúcska lépett be az ajtón. Idegességtől
fűtve ültem fel az ágyon, és már kiabáltam volna rá, hogy húzzon ki a
szobámból, de ő a kezével betapasztotta a számat és visszadöntött az ágyra.
Sikítani akartam, de hatalmas keze eltakarta a számat, így nem sikerült.
- Meg foglak magamnak szerezni! – súgta a fülembe, majd
elengedett.
Leszállt rólam, és elindult az ajtó felé. Mérgesen
felálltam, mert még senki sem viselkedett így velem. Azt hittem behúzok neki
egyet. Nem értettem, hogy képzeli ezt magáról, hogy csak így eldönti, hogy az
övé leszek. Liam még mielőtt kilépett az ajtón mosolygott egyet rám. Meglepett,
mert nagyon aranyos mosolya van. Nem, nem! Nem szabad ilyen hülyeségeken
gondolkoznom, hiszen itt van nekem Louis. Néhány perc múlva hallottam, hogy
elköszönnek a szüleimtől a vendégek, és a bejárati ajtó csapódását.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, és leültem az ágyra. Anya feljött, majd jól
leszidott, amiért így otthagytam a vacsorát. Nem mondtam neki semmit a fiúról,
aki bejött a szobámba, letepert az ágyra, és gyakorlatilag magának titulált.
Senkinek sem említettem. Még Louisnak sem. El sem merem képzelni mit csinálna
ha megtudná. Tuti megverné. Nem lehetett ezt már sokáig bírni. Nem egy iskolába
járunk szerencsére, de ő mindig megvárt a suli előtt. Nagyon furcsán éreztem
magam a közelébe, mert sokszor hozott nekem kis apróságokat: rózsát, csokit… és
ma nyakláncot. Te jó ég! Van ennek esze? Csodálom, hogy Louis még nem vette
észre. Vagy valamelyik ép eszű osztálytársam be nem árult neki. Nagyon szép
nyaklánc volt. Furcsa… amikor hozta ezeket az ajándékokat olyan kedves volt.
Nem is hasonlított arra a srácra, akit azon az estén ismertem meg. Liam
megkért, hogy tegyem fel a láncot. Először tiltakoztam, de végül beleegyeztem,
mert nagyon nem hagyott békén. Elindultunk hazafelé. Egész úton kérdezősködött
a napomról, én pedig válaszoltam rá. Néha én is kíváncsiskodtam. Amikor az
utcánkba értünk kissé szorongni kezdtem. Mi van, ha be akar jönni a házba? Túl
közel engedtem magamhoz, ezt nem szabadott volna. A házak elé érve elköszöntünk
egymástól. Láttam rajta, hogy kicsit szomorú lett. Lehetséges, hogy azt várta,
hogy megöleljem? Liam ne csináld ezt velem! Mikor nyitottam a kapunkat anya
lépett ki a ház ajtaján.
Szia, kicsim! – kiáltott nekem.
- Szia, anya! – csuktam be a kaput.
- Mi van a barátoddal? – bökött Liam felé, aki a bejárati
ajtójuk előtt állt, és a táskájában kereste a kulcsait.
- Fogalmam sincs…
Láttam, hogy anyának felcsillan a szeme egy újabb remek
ötlettől. Gondolom ez is olyan lesz, mint a múltkori.
- Menj csak oda, és hívd át hozzánk ebédre!
- De anyaaaa – nyavajogtam.
- Úgyis gondod van a matekkal, úgyhogy nyomás.
Idegesen átmentem a túloldalra, és megálltam a kapu előtt.
Liam még mindig a kulcsait kereste.
- Héjj – kiáltottam neki bunkón – anya mondta, hogy hívjalak
meg ebédre. – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
- Rendben. – vigyorgott a szokásos, elbűvölő mosolyával.
Mikor kiért mellém a kapuba, összekulcsolta a kezünket. A
szemem erre kikerekedett, és kiszedtem a kezem az övéből. Szúrós szemmel néztem
rá, de ő csak nevetett. Idegesen rohantam át a házunkba. Na, jó lehet egy
kicsit túllőttem a célon, mert rácsaptam véletlenül – de tényleg – a bejárati
ajtót. Az ebédnél még nem tett semmi olyat, amiért mérgesnek kellett volna
lennem, habár lehetséges, hogy anya miatt volt. Ebéd után anya felparancsolt
minket a szobámba tanulni. Nee… A szobámba érve Liam csak nekidőlt a falnak, és
várt.
- Hol szeretnél tanulni? – fordultam felé. – Az ágyon, vagy
az asztalnál.
- Normál esetben az ágyat választanám, de mivel nem akarlak
ma nagyon felidegesíteni, ezért az asztalt választom.
Dühöngtem egy ideig, majd utasítottam, hogy hozzon a
mellettünk lévő szobából egy széket. Áthozta és elkezdtünk tanulni. A matekot
hagytam utoljára, hogy Liam segítsen nekem. Ő is kész lett a saját házijaival,
de még mielőtt nekikezdtünk volna a mateknak, csörgött a telefonom. Ajajajjj…
itt nagy baj lesz. Felvettem.
- Szia, édesem! – köszöntem Louisnak a telefonba, és
próbáltam kislisszolni a szobából, nehogy Liam valami olyat csináljon, amiből
Lou-nak kiderülne az ittléte.
A tervem nem sikerült, mert Liam az ajtóhoz állt, és bezárta
azt.
- Szia, hogy vagy? – kérdezte Louis.
- Remekül! – mondtam, és idegesen rúgásra emeltem a lábam,
mert ki akartam menni, mindenáron!
Nem tettem meg. Sóhajtottam, és az ágyhoz kóvályogtam, majd
leültem.
- És te? – kérdeztem
vissza Louis-t.
- Én is jól vagyok. De beszélnünk kéne este, ráérsz?
- Öhmm… - felnéztem Liamre – de minek is? – és láttam, hogy
mérges. Biztos kihallatszik, amit beszélünk. Na, pont ezért akartan kimenni a
szobából! – Hát oké… De hova is megyünk?
- Az legyen titok!
- Rendben, de most sajna mennem kell, mert tanulok. Szia!
- Szia!
Letettem a telefont, és Liam felé fordultam, majd az
asztalhoz ültem. Hatalmas nagy megkönnyebbülés volt, hogy Louis nem árulta el,
hova megyünk, mert Liam biztos követett volna. Ismerem már őt, vannak piszkos
trükkjei. Például itt van a nyaklánc, és a gyönyörű barna szeme. Állj! Miket
beszélek? Liam odaült mellém. Ó, és ez az illat. Nem! Gondolkozz! Ma mész
Louis-val randizni, és ezt semmi sem ronthatja el! Liam elmagyarázott mindent,
amit eddig nem értettem. Anya még marasztalni akarta volna vacsorára, de Liam
inkább nemet mondott, és hazament. Éreztem, hogy ezt értem csinálta. Louis
küldött nekem egy üzenetet miszerint fél óra múlva legyek kész, mert jön értem.
A beígért idő alatt elvégeztem a ruhaválasztást, és a sminket, ráadásul még én
vártam Louisra a ház előtt. Egy pillantást vetettem Liam-ék házára, és valami
furcsát láttam: valaki elhúzta a függönyt. Gondolom Liam volt az. Basszus!
Louis az út alatt beszélt hozzám, de én szinte nem is figyeltem, mert folyamatosan
hátrafelé néztem, hogy nem jön-e valaki utánunk. De nem láttam senkit. Miért
lepte el szomorúság a szívemet? Nem is értem… Odaértünk egy gyönyörű
étteremhez. Bementünk, és egy szépen megterített asztal várt minket.
Rendeltünk, és mikor megettük Louis a tárgyra tért.
- Szeretsz még engem? – nézett fel a tányérjáról, és próbált
nem a szememre koncentrálni.
Kissé megszeppentem erre a kérdésre, mert nem tudtam
teljesen mire vélni. Na, jó itt van Liam, de nem hiszem, hogy Louis tud róla.
- H-hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze!
- Teljesen biztos vagy benne? - most már a szemembe nézett.
- Nem! Nem biztos magában! – hallottam meg egy ismerős
hangot.
Az ajtó felé néztem, ahonnan Liam jött felénk. Csak három
kérdés: Mikor? Hogy? És miéért? De most komolyan… egész úton nem is láttam,
honnan tudta hova jövünk? Felálltam, és értetlenül meredtem rá. Liam megállt
előttem, és át akart ölelni, de Louis félrelökte.
- Hogy kerülsz ide te szemét? – nézett mérgesen Louis a
földön elterülő Liamre.
- Hát… - közben felállt – ez a szüleim étterme. – vigyorgott
rám.
Mi? És én nem vettem észre mikor bejöttünk? Gyorsan az
étlapra pillantottam, amin megláttam a nevet: Payne’s Haus. Értelmes név egy
ilyen puccos étteremnek.
- Mit vigyorogsz te barom? – szólalt fel ismét Louis.
Louis hirtelen mozdulatot tett. Meg akarta ütni Liam-et, de
ő kitért előle. Louis ezután három folyamatos ütést mért Liam-re, de mindet
kivédte. Megkönnyebbültem felsóhajtottam, mikor Louis hirtelen hátrafordult, és
felém vette az irányt. Nagyon féltem, ezért összehúztam magam.
- Tényleg őt szereted? – nézett rám már-már könnyes szemmel.
- Nem tudom… - felnéztem Liam-re, aki már felállt a földről,
és szomorúan nézett rám az előbbi válaszomért. – vagyis… igen! – Liam arca
felderült. – Szeretem őt bármennyire is idióta, makacs és kitartó!
- Értem… - mondta Louis, és hátat fordított nekem.
Láttam, hogy a kezét a szeméhez emeli, majd megtörli. Nem
hiszem el! Louis sírt, és miattam! Még sosem csinált ilyet…
- Szia, Louis… - mondtam neki, ő pedig elment.
Mikor körbenéztem láttam, hogy az emberek mind minket
néztek. Kissé frusztráló volt ez az érzés, mert nem szeretem, ha mindenki
bámul. Liam elém jött mosolygott, és megölelt. Eltávolodásunk pillanatában
lábujjhegyre álltam, és egy szájra puszit adtam neki. Meglepődött, viszont az
arcára kiült az a szokásos cuki mosolya. Megcsókolt, majd mindenki hangos
éljenzésben tört ki. Liam a szüleire nézett, akik időközben kijöttek a
konyhából. Én is hátrapillantottam, és láttam a boldogságot, és a büszkeséget a
szemükben. Addig maradtunk, amíg minden vendég el nem távozott az étteremből,
és mi segítettünk Liam szüleinek kitakarítani, és mosogatni. Később mikor
hazamentünk az én szüleimnek is elújságoltuk a hírt. Nagyon örültek neki, mert
Louis-t túl erőszakosnak találták. Ezen a napon Liamnél aludtam.
Az estét a fantáziátokra bízom. :3 :D
Remélem tetszett nektek, hogy ilyen kis novellákat írtam. :) Szerintem fogok még ilyeneket csinálni, mert még én is élveztem mikor írtam. xd
Louis-os novella
Szép estét mindenkinek! :D
Elhoztam a beígért novellákat. :) Remélem mindkettő tetszeni fog nektek. ^^ Nekem személy szerint a Liam-es jobb lett. xd De persze olvassátok el mindkettőt és döntsétek el ti! Ja, és még annyit, hogy egy picit rosszul esett, hogy senki nem kommentelt az előző részhez... Talán nem tetszett? :/ Akkor azt is odaírhatjátok nyugodtan, nem haragszok meg érte. Csak még ezt közölni akartam veletek. :)
Kellemes olvasást mindenkinek! ^^
dóra csák Louis-os novellája:
Nem sok
ember mondhatja el magáról, hogy Louis Tomlinsonnal járt egy osztályba a
középiskolában. Én egy vagyok közülük. Igen azzal a Louis Tomlinsonnal, aki 19
évesen elment az X-factorba és 4 másik sráccal összetették, hogy megalakuljon a
One Direction. Louis egy nagyon kedves barátom is. Egy időben túl kedves is.
Ebben az időszakban jártam is vele. Sajnos egy vita miatt szétmentünk, és
sokáig nem beszéltünk egymással. Még a suliban is kerültük egymást. Nagyon
bántott az egész, de viszont haragudtam egy kicsit, ezért nem léptem a békülés
felé. Ez az X-factor idején volt. Nagyon örülök, hogy közelebbről is
megismerkedhettem a fiúkkal. Különösen Harryvel, mert ő hozott újra össze
minket Lou-val. Mármint csak barátoknak. Azóta szinte elválaszthatatlanok
vagyunk. A média nagyon sokszor azt hitte már, hogy együtt vagyunk, de Louis
mindig megcáfolta. Igaz hosszú kapcsolatra soha nem jött össze senkivel. Mindig
csak ilyen 3-4 hét volt az egész. Simon Cowell, miután kiestek szerződtette
őket. Boldog voltam, hogy a One Direction-nek sikere van. Mikor a fiúk
híressebbek lettek, és már látszott, hogy meghódítják a világot kicsit kezdtem
összetörni. Örültem Louis sikereinek, de nagyon féltem, hogy el fog menni.
Nagyon sok dolguk volt. Utazhattak bárhová Louis mindenhova elhívott, és én
vele mentem. Donchasterből már elköltöztünk Londonba. Egy lakásban vagyunk
hárman. Harry, ő és én. Rengeteg koncerten voltak, meg mindenféle dedikáláson.
Én mindenen részt vettem, habár volt, amelyik unalmas volt, de Louis mindenhova
elrángatott. Örültem, mert már az egész világ kezdte megismerni, és megszeretni
őket. Néha már attól féltem, hogy beleszeret egy rajongóba, és engem örökre
elfelejt. Na, igen… ebből is látszik, hogy féltékeny lennék. Féltékenység… a
szerelem egyik jele. Úgy tűnik 1 év alatt nem sikerült elfelejtenem őt. Egyik
nap, mikor a fiúknak nem volt se fellépése, se fotózása, se dedikálása – ami
nagy csodának számított – Louis kitalálta, hogy menjünk el kirándulni. Nem
mondta el, hogy hova akar vinni, de azért beleegyeztem, hátha valami vicceset
talált ki – mint általában. Mielőtt beültem volna a kocsiba az anyósülésre Lou
gondosan bekötötte a szememet valami kendővel. Nem értettem mit akar vele, de
muszáj volt engednem neki, mert akkor jön elő a hisztis gyerek énje. Igen erre
már rájöttem középiskola óta. Volt egy érdekes eset mikor még ezt nem tudtam
róla. Éppen egy boltban voltunk és vásároltunk, mikor meglátott valamit – már
nem emlékszek mi volt az – és ő azt mindenképp meg akarta venni. Azt hiszem én
hülyeségnek tartottam, és ezért nem akartam megvenni. Előjött ez a hisztis
énje, én meg csak bámultam rá, hogy mi baja lett hirtelen. Az emberek is
kezdtek már megbámulni, mikor beleegyeztem, hogy megvegyük azt a valamit. Néha
– sokszor – olyan, mint egy gyerek. Louis a kocsiban bekapcsolta a rádiót. Ha
nem ment a What Makes You Beautiful 10-szer a rádióban, akkor egyszer sem! De
nem lehet megunni. Egyszerűen csodálatos a szövege, a klipje, minden. Igen Lou
még Californiába is elvitt a forgatásra. Még a klipbe is bele akart rakni, de
én nagyon ellenkeztem. Már kezdtem egy kicsit kíváncsi lenni, hogy hova visz,
mert már érzékeltem az idő múlását.
- Hallod…
hova viszel már? Unatkozok…
- Nyugalom
mindjárt megtudod. – érződött a hangjában, hogy mosolyog, így én is azt tettem.
Ha ő
mosolygott nekem is mindig vigyorra görbült a szám. Érdekes tulajdonsága van a
mosolyának.
- Legalább a
kendőt levehetem? – már szinte könyörögtem.
- Nem lehet…
akkor rájössz, hova megyünk.
Kezdtem
morcos lenni. Az út alatt végig kíváncsiskodtam, de választ sosem kaptam. Végül
megkönnyebbülten hallottam meg a motor elfolyó hangját, mikor megálltunk. Én
gyorsan a szememhez kaptam, hogy lehúzzam végre ezt az átkozott kendőt, de
Louis megállított.
- Várj… -
hangja komoly volt.
A hangokból
ítélve átfutott a kocsi másik oldalára, vagyis, hogy kinyissa nekem az ajtót.
Gyorsan kiléptem a járműből, mire Lou megfogta a kezemet. Maga mellé vezetett,
bezárta a kocsit és elindultunk. Még mindig nem tudtam, hova megyünk.
Ajtónyitódást hallottam. Kissé vízhangos volt, pont olyan, mint mikor valami
üres iskolába mész be. A cipőnk kopogását lehetett hallani, ezért arra
következtettem, hogy csempézve van a padló. Louis egyszer csak megállt. A
megkönnyebbülés járta át a testem, mikor lassan lehúzta rólam a vakságot okozó
szemfedőt. Mikor megláttam a látványt, könny szökött a szemembe. A régi
középiskolában voltunk, ahova együtt jártunk. Elkezdtem a sírást. Ez alatt 3 év
alatt szinte semmit nem sírtam, mert nem volt okom rá. Most megvolt. Előjött az
összes emlék. Louis nekidőlt a porta melletti falnak és onnan nézett. Csillogó
szemekkel néztem körbe.
- Miért
csináltad? – fordultam felé komolyan, miközben felemeltem egy rég nem látott
vázát.
- Nemsokára
ezt is megtudod.
- Miket
titkolsz még előlem? – kérdeztem gúnyosan, nevetve.
Louis csak
mosolygott, és ellökte magát a faltól, majd odajött elém. Megfogta mindkét
kezemet, és lóbálni kezdte ide-oda. Egy darabig nézte, majd szemében
komolysággal felnézett, bele a szemembe.
- Gyere…
Már csak az
egyik kezemet fogta, és húzott fel a lépcsőn. Még néhány dolog dereng, hogy mi
merre van, de nem sok, így megintcsak nem tudtam, hogy hova visz. Már a második
emeleten jártunk, ott pedig befordult egy folyosón, aminek a végén volt egy
terem. Pontosan tudtam melyik tanterem van ott. Ez mindig benne marad az
emlékeimben. Az ajtó előtt megálltunk, és én könnyes szemmel olvastam a
feliratot: Zeneterem. Gyorsan a kilincsért nyúltam, és gyakorlatilag
berontottam a terembe. Csodálattal néztem végig az összes hangszeren. A
zongorán végigsimítottam, közben mosolyogtam, mert eszembe jutott, hogy Louis
mennyit szenvedett, hogy megtanítson.
- Na,
eszedbe jutott valami? – lépett oda mögém.
Erre a
kérdésre nem számítottam. Igen… sosem fogom elfelejteni. Ebben a teremben
vallott nekem szerelmet Louis, és én is neki. Ez a zongora az emlékeink őrzője.
Egy kicsit meglepett, hogy eszébe jutott ennyi minden után, ami ebben a
szobában történt.
- Rengeteg
dolog. – mosolyogtam.
Közelebb
jött hozzám. Én egy kicsit hátráltam és nekiütköztem a zongorának. Nem bírtam
hátrébb menni, de ő csak jött közelebb, mígnem teljesen előttem volt.
- Például? –
suttogta.
Nyeltem egy
nagyot mielőtt válaszoltam volna.
- Itt…
mondtad először, hogy szeretsz. És itt kérted meg, hogy járjunk…
- Rendben… -
vigyorgott. – Akkor megkérlek még egyszer! Légy újra a barátnőm!
Az arcomra
tapasztottam a kezem, és sírtam. Ilyen messzire elment csak ezért.
- Olyan
hülye vagy! – bújtam oda hozzá. – Hát persze, hogy igen!
- Akkor most
ez jön… - vigyorgott, majd odaült a zongorához.
-
Forgatókönyvet írtál, vagy mi? – nevettem és leültem mellé.
Ő csak
oldalba bökött. Mélyen a szemébe néztem, és a billentyűkre tettem a kezem,
vártam, hogy mondja, mit játszunk. Hirtelen megfogta az államat, és a fejemet
maga felé fordította. Megcsókolt. Végigsimítottam alsó ajkamon, mert már rég
volt, mikor utoljára történt velem ez. Odafordult a zongorához, és eljátszotta
a One Thing refrénjét, közben énekelt is. Mikor abbahagyta elégedetten nézett
rám, én pedig átöleltem. Lassan búcsúzkodtam el az iskola – néhol romos –
falaitól. Végül a kocsiba beülve, és egy utolsó pillantást vetve rá otthagytuk
magányosan, a sok emlékünkkel együtt. Az életünkben most egy új fejezet
kezdődött.
2013. december 25., szerda
Karácsony és Szülinaap! :3
Sziasztok! :)
Utólag is minden olvasómnak szeretnék boldog karácsonyt kívánni. Sajnálom, hogy nem tegnap írtam csak sokáig voltak nálunk vendégek. :D Éss Louis 22 lett! :O *.* Olyaaan jóó! :DD
Egyébként... ki mit kapott Karácsonyra? Írjátok le komiba. :) Én nagyon kíváncsi vagyok. :3
2013. december 23., hétfő
6.rész
Sziasztok!
Mivel most kibírtam több, mint egy hetet, hogy ne rakjak föl részt ezért, most elhoztam. Bocsánat, hogy nem tagnap raktam fel csak írtam a novellákat, amiket ígértem. És még egyszer elnézést a rész rövidségéért. :/ Jah és remélem nem haragszotok, mert ebben a részben benne lesz a Big Time Rush. Egyik barátnőm ír egy fanficet, és úgy gondoltuk összehozzuk egy kicsit. :)
Nos... jó szórakozást a részhez, és komizzatok! ;)
6. rész Egy új barát
Kinyitom a
szemem. Álmos fejjel nézek a plafonra. Mi? Nézelődök, mikor látom, hogy már
megint a földön vagyok. Hát ezt nem hiszem el! Louis álmosan pillant le rám.
Lenyújtotta nekem a kezét, hogy felhúzzon, de én megrántottam, így leesett. Nem
volt nagy puffanás, mert felfogtam az ütést.
- Élsz még?
– nevetett Lou.
- Fogyóznod
kéne! – mondtam elfojtott nevetéssel, mire ő a hasára nézett. – Nyugi nem vagy
nehéz! De én még úgyis szeretnélek! – majd megcsókoltam. Feküdtünk a földön még
egy kicsit. Sajnos ez a kicsi túl sok volt nekünk, így elaludtunk.
Reggel,
mikor felkeltünk mindenki kíváncsian kérdezgette Louist, hogy átvette-e a
leesős szokásomat. Álmosan besétáltam a fürdőszobába és nagy örömmel nyugtáztam
magamban, hogy borzasztóan nézek ki. Kócos haj, táskás szemek… Gyorsan
megfésülködtem és a kinézetem olyan lett, amilyen egy igazi 1D barátnőhöz
illik.
Dolly már a hotelnél várt minket. Hát persze, hogy ő luxus körülmények
között repülővel utazik! Mikor leszálltunk Dolly egyből odajött üdvözölni és
beszámolt, hogy mik lesznek a tegnap este és a koncertpróba következményei.
Idézem: „Nem mehettek a fiúk közelébe a
koncertig! Rossz hatással vagytok rájuk, emlékezzetek csak mi történt
Párizsban! Na meg a tegnap este! Az botrány volt, drágáim, botrány!”
- Azért még
egy szobában lehetünk ugye? – kérdezte Louis, közben kicsit megszorította a
kezemet.
- Igen,
azért ennyire nem leszek szigorú! Most még felmehettek kipakolni együtt, aztán
irány a próba fiúk! – majd legyintett egyet a kezével.
Fölmenetelkor
a szobába végig csak tomboltam! Nem bírtam elviselni, hogy 2 napig nem láthatom
Louist! Habár mindenki nagyon ideges volt. Szerintem Louis volt a legjobban
kiakadva.
- Mi az,
hogy nem jöhettek a közelünkbe? Hát hülye ez a Dolly? Nem sok esélyünk marad
már a találkozásra!
- Louis
azért ne túlozz… - nyugtatta Niall.
Liam Niall
vállára tette a kezét, egy „inkább hagyd” arckifejezéssel. Nem értettem az
egészet. Miért ne látnánk egymást? Idegességtől fűtve rontottunk be a szobába,
majd pakolni kezdtünk. Most próbáltunk minél közelebb menni egymáshoz. Louis elővett egy nagy fekete laptoptáskát és
az ágyra tette.
- Hogyha
unatkozol, nyugodtan használhatod! – bökött a táska felé, majd rám mosolygott.
Azt, hogy
értettem egy bólogatással jeleztem felé. Kb. fél óra múlva bejött Paul és kérte
Louis, hogy menjen vele, mert – Dolly kérte – próba lesz. Lou nem nagyon akart
elmenni, ezért kergetőztek egy darabig a szobában, míg végül Louis vesztett.
Megkérte Pault, hogy még hadd köszönjön el tőlem. Adott egy hosszú, forró
csókot a számra és szorosan megölelt. Úgy sétált ki az ajtón, mintha temetésre
menne. Az ajtóban – mielőtt még Paul becsukta volna – visszafordult és még
egyszer megölelt. Olyan gyengéd volt, mint mikor abban a sötét sikátorban voltunk.
Ugyanaz az érzés fogott el, mint akkor. Fájt, hogy el kell mennie. Végül csak
elment, én pedig egyedül maradtam az üres szobában a laptoppal. Bekapcsoltam a
gépet és elkezdtem böngészni. Valahogy végül a Twitter-en lyukadtam ki. Habár
sejtem miért. Volt egy lány, akiről a fiúk meséltek, hogy szerepelni fog a Big
Time Rush-ban. Vagyis ugye a sorozatban. Mondták, hogy ők bekövették és én is
tegyem azt. Hát oké megpróbálom. De mi is volt a neve a csajnak? Ááá, fene nem
jut eszembe… Valami Ariel… nem-nem…Aria? Igen Ariana! Áháá!! Ariana Jackson! Végre csak eszembe jutott,
majd beírtam a keresőbe. Wow… máris, hogy az egekbe szökött a követője 5millió.
Bekövettem a lányt. Néhány perc böngészés után jelzett a Twitter, hogy történt
valami. Visszajelölt. Egy hirtelen jött ötlettől, úgy gondoltam írok neki egy
üzenetet. Gondolkoztam mit is írhatnék, majd ennél a szövegnél lyukadtam ki: „ Szia Aria! :D Köszi, hogy visszakövettél
és őszintén gratulálok a szereplésedhez a BTR-ban! Üdv: Szandy J„ Elküldtem az
üzenetet, vártam, hogy válaszoljon. Közben 1D-s klippeket néztem, mert
hiányzott Louis. Igaz még csak fél órája ment el, de mégis, mintha a szívemből
téptek volna ki egy darabot. A gép megint jelzett. Aria üzent vissza: „ Szia Szandi! :D Köszönöm szépen! Én pedig
örülök, hogy Louisnak végre normális barátnője van!” Ezen meglepődtem.
Honnan tud róla? Hiszen még a sajtó nem tudhatja és a rajongókat is megkértük,
hogy ne tegyék fel sehova. „ Ezt te
honnan tudtad meg? Mi nem mondtuk el senkinek! :/ „ Írtam vissza neki kissé
idegesen. Ezt kaptam válaszul: „Hát akkor láttam meg mikor… Nincs
véletlenül Skype-od? :D Ott könnyebb lenne elmesélni. J” Leírtam neki a címemet, mert már nagyon ideges
voltam és mindenáron meg kellett tudnom, hogy ki fecsegte ki! Felmentem
Skype-ra és láttam, hogy bejelölt, én visszaigazoltam. Gyorsan hívást
kezdeményeztem és ő elfogadta. Mikor megláttam, ő csak mosolygott, de valamiért
hirtelen hátraugrott. Hamar rájöttem, hogy miért. Én voltam az oka. Túl közel
ültem a kamerához. Gyorsan hátrébb helyezkedtem, Aria pedig visszaült.
- Jól vagy?
– kérdeztem nevetve.
- Aha.
- Szóval
honnan tudtad meg? Honaann? – erőteljesen elkezdtem rázni a laptop kameráját.
- Relax!
Mindjárt belinkelem az oldalt! – mondta, majd elkezdett böngészni.
Pár perccel
később elküldött egy oldalt. Végignéztem és próbáltam elemezni az elég homályos
képeket. Aria csak várta a reakciómat.
Hirtelen bevillant.
- Ezt nem
hiszem el! – suttogok. – Ez Párizsban van! – teszem szám elé a kezem
meglepődöttségemben. – Azok az átkozott paparazzik! – szitkozódom.
- Ismerős…
mi is így jártunk Kendall-el… pont az utcán sétáltunk, mikor lekapott egy.
Kendall egyből kapcsolt és utána rohant, de sajnos nem sikerült elkapni. –
biggyesztette le a száját Aria.
Hirtelen
mindkettőnknél kinyílt az ajtó. Louis és Kendall rohant be rajta ezt kiáltozva:
- Megyünk
Ausztráliába!
- Mi? –
fordultunk hátra.
- Szupii! –
csapom össze a kezem.
- Oh… szia
Kendall! – vigyorgott a kamerába Louis.
- Csá haver!
- Ti
ismeritek egymást? – nézett hitetlenkedve Aria.
Na, erre a
kérdésére nagyon nem számítottam. Egy „ezt most komolyan kérdezed?” fejet vágtam. Furcsálltam, hogy nem tudja,
hogy ők milyen jóban is vannak egymással. Hiszen még egy kisebb turnén is voltak egymással.
- Persze!
Mizu? – nézett Louis Kendallre.
- Semmi.
Akkor ti is jöttök?
- Jepp!
- Ácsi! Mi
is van ott? – néztem Louisra.
- Lesz ott
egy nagy fesztivál, amire az egész világból meghívnak különféle bandákat, hogy
bemutassák az embereknek a zenei kultúrákat vagymi. – nevetett.
- Akkor
magyar együttesek is lesznek?
-
Lehetséges!
- Jajj de
jóó! – ugrok a nyakába.
Hirtelen
valaki dörömbölni kezdett az ajtón. Benyitott. Paul volt az. Louis egy
„o-ó”-val nyugtázta azt a lappangó kérdésemet, hogy ő, hogyan is került ide. Ez
most kiderült. Elszökött a próbáról. Paul és ő kergetőztek egy darabig a
szobában. Aria és Kendall mindezt végignézték és hangosan nevettek.
- Szóval
elszöktél mi? – vontam fel a szemöldököm.
- Igenn! –
mondta lihegve.
10 perc
kergetőzés után Paul sikeresen elkapta szegénykémet, majd egy laza mozdulattal
a vállára tette. Louis elkezdett kapálózni, mint egy gyerek, mondván, hogy
engedje el. Én is megkértem Paul-t, hogy tegye még le egy kicsit, hogy adjak
neki egy búcsúcsókot. Letette, majd egy gyors, de szenvedélyes csók csattant el
közöttünk. Nem zavartattuk magunkat, hogy többen is látták. Louis szomorúan
kikullogott az ajtón – Paullal az élen -, de még kiáltott nekem egyet.
- Majd este,
édes! – kacsintott.
Én erre
elpirultam, majd visszaültem a géphez.
- Ez mi
volt? – kérdezték egyszerre.
- Áh, csak a
párizsi út hatása. – mosolyogtam.
- Na, mesélj! – kérlelt Aria. – Kendall te meg
menj ki, ezek női dolgok! - tessékelte ki az ajtón.
Kendall egy
hatalmas „Mi van?” kiáltással ment
ki. Aria nevetve ült vissza elém.
- Huhh, hát
hol is kezdjem? Szóval úgy volt, hogy Párizsban koncerteztek a fiúk és utána
mind elmentünk sétálni. Ott pedig Harry elrabolta a barátnőmet, Flórát és
felvitte az Eiffel - toronyba. Mi addig elmentünk egy focipályára. Ott
hülyéskedtünk, de ebből az lett, hogy egy labdával Louis büszkeségére rúgtam – ezen
hatalmasat nevettünk. – Azután mikor visszamentünk a – már addigra lett –
szerelmes párunkhoz, elidőztünk egy kicsit, majd jött Dolly, a fiúk menedzsere és
elrángatott onnan. Ma pedig azt mondta, hogy nem mehetünk a fiúk közelébe, mert
bajt hozunk rájuk. – sóhajtottam egy nagyot.
- Az kemény!
És a koncerten volt valami?
- Honnan
tudsz róla? – nevettem.
- Miért
tényleg volt? – lepődött meg.
- Igenn! –
mondtam széles vigyorral.
- Akkor
mesélj csak!
- Úgy volt,
hogy amikor a Little Things-t énekelték bemondták, hogy az nekünk fog szólni.
- Olyat
Kendall nekem is csinált! – kiáltott fel. – Vagyis ki akart velem békülni és
azt így oldotta meg. – mosolygott.
Ariával sok
mindenről beszélgettünk. Ő is mesélt magáról, én is. Sokat nevettünk. Elmesélte
az első találkozását a BTR-el. Carlos beszorult a szekrény alá. Na, ennél a
mondatánál annyira nevettem, hogy leestem a székről. Én is meséltem neki, hogy,
hogyan is jutottam el én idáig, hogy Louis barátnője vagyok, és az 1D-vel
turnézok. 2 órát beszélgettünk. Eléggé fáradt volt már Aria – mert egész nap
dolgozott, így elköszöntünk egymástól és megígértük, hogy, majd még
mindenképpen beszélünk.
2013. december 21., szombat
Sikerült! :D
Szép estét kedves olvasók! :))
A mai nappal több mint 900 oldalmegjelenítés lett az oldalon - ezt nagyon köszönöm - és ezzel elkezdem írni, azokat a novellákat, amiket ígértem. :) Már a történet meg van, csak le kell írnom. :D Egy hét folyamán még hozni fogom.
Ui.: Kellemes Karácsonyt és Boldog Új évet nektek előre is! ^^ Remélem mindenki sok, szépséges ajándékot fog kapni! :D
2013. december 17., kedd
egy kis ajándék nektek ^^
Sziasztook! :D
Arra gondoltam, hogy ha meglesz az oldalon a 900 vagy 1000 - még nem tudom - oldalmegjelenítés ( nyugalom nemsokára meglesz ;) ), akkor csinálni fogok egy "játékot", amiben az első két kommentelőnek írni fogok egy rövidebb fanficet, azzal akivel szeretne. :) Persze, majd írja oda, hogy kivel. :D Ha reagáltok erre, csak akkor fogom meghirdetni. Ez nem olyan lesz, mint egy KE sztori, hanem rendes fanficszerű lesz. Hosszú, értelmes történettel. xD
Remélem örültök neki, és ez afféle ajándékként szolgál, amiért olvassátok a blogom és támogattok részről-részre. Csak a köszönetemet akartam ezzel kifejezni. :)
2013. december 15., vasárnap
5.rész
Sziasztok! :)
Szeretném megköszönni a kommenteket, és azt is, hogy megnézitek az oldalt. Nagyon jól esik. Próbálnám betartani azt, hogy hetente hozom a részeket, de sosem bírom ki. Engem nagyon érdekel a véleményetek, úgyhogy jó szórakozást hozzá és komizzatok! ;)
Szeretném megköszönni a kommenteket, és azt is, hogy megnézitek az oldalt. Nagyon jól esik. Próbálnám betartani azt, hogy hetente hozom a részeket, de sosem bírom ki. Engem nagyon érdekel a véleményetek, úgyhogy jó szórakozást hozzá és komizzatok! ;)
5.rész A párizsi koncert
Hamar eljött
a reggel. Mikor kinyitottam a szemem egy kávéscsészével találtam szembe magam,
amit Lou nyújtott felém. Én elvettem, de mielőtt beleittam volna adtam Tommonak
egy lágy csókot az ajkaira. Mire végeztem a kávémmal, Lou már útra készen állt.
Először eszembe se jutott, hogy ma van a koncert. Én is gyorsan összekapkodtam
magam, majd elindultunk a többiekért. Persze megint Zaynre kellett várni. Ahogy
egyszer Harry is mondta: „ Zaynnek van a
legrövidebb haja, mégis ő készül el a legkésőbb.” Ez az idézet
megmosolyogtatott. Végre Zayn is elkészült és mehettünk a próbára. A hotel
ajtaja előtt hatalmas tömeg állt. Persze mind rajongók. Mielőtt még kinyitottuk
volna az ajtót, egy csapatnyi őr állt nekünk ilyen várfalszerűséget. Louis is
megfogta a kezem, így nem ijedtem meg a nagy tömegtől.
Kukucskáltam hátha meglátom Flóráékat, de csak egy pillanatra sikerült. Neki is fogta Harry a kezét. És nekem erről miért nem szólt?! Amikor átértünk a tömegen egy nagy fekete limuzin állt előttünk. Hát mit is várhatnánk? Én ültem az ablakhoz Louis mellém, Lou mellé pedig Liam. Velem szemben Harry ült, jobbján Flóra, mellette pedig Niall. Ahogy mentünk a stadion felé én nézelődtem. Louis is néha mutogatott dolgokat, mert ugye ők már voltak itt turnézni. Mikor odaértünk megláttuk Dollyt. Sokkal másabb volt, mint mikor először találkoztunk. Kiszálltunk a kocsiból és fiúkat elrángatta mondván, hogy elkésnek. Honnan késnek el mikor a koncert 8 (!) óra múlva kezdődik? Na, jó addig még volt egy csomó próba. Hangpróba, ruhapróba és még egy csomóféle próba. A próbán mikor a fiúk a Live Were We Young-ot énekelték Harry leszaladt Flórért a színpadról és elkezdett vele „táncolni”. Mert amit ők csináltak azt nem nevezhetjük táncnak. Engem Niall hívott fel és táncoltatott meg. Persze később odapörgetetett Lounak. Ő pedig a karjában oldalra döntött és meg akart csókolni, mire meghallottuk a menedzser köhincselését, hogy inkább a próbára figyeljenek. Igen most már nekünk is menedzser, nem Dolly. Lou szomorúan elengedett, majd lekullogtam a színpadról. Harry nyomott még Flóra arcára egy puszit és útjára engedte. Leültem a székembe, Flóra mellém.
Kukucskáltam hátha meglátom Flóráékat, de csak egy pillanatra sikerült. Neki is fogta Harry a kezét. És nekem erről miért nem szólt?! Amikor átértünk a tömegen egy nagy fekete limuzin állt előttünk. Hát mit is várhatnánk? Én ültem az ablakhoz Louis mellém, Lou mellé pedig Liam. Velem szemben Harry ült, jobbján Flóra, mellette pedig Niall. Ahogy mentünk a stadion felé én nézelődtem. Louis is néha mutogatott dolgokat, mert ugye ők már voltak itt turnézni. Mikor odaértünk megláttuk Dollyt. Sokkal másabb volt, mint mikor először találkoztunk. Kiszálltunk a kocsiból és fiúkat elrángatta mondván, hogy elkésnek. Honnan késnek el mikor a koncert 8 (!) óra múlva kezdődik? Na, jó addig még volt egy csomó próba. Hangpróba, ruhapróba és még egy csomóféle próba. A próbán mikor a fiúk a Live Were We Young-ot énekelték Harry leszaladt Flórért a színpadról és elkezdett vele „táncolni”. Mert amit ők csináltak azt nem nevezhetjük táncnak. Engem Niall hívott fel és táncoltatott meg. Persze később odapörgetetett Lounak. Ő pedig a karjában oldalra döntött és meg akart csókolni, mire meghallottuk a menedzser köhincselését, hogy inkább a próbára figyeljenek. Igen most már nekünk is menedzser, nem Dolly. Lou szomorúan elengedett, majd lekullogtam a színpadról. Harry nyomott még Flóra arcára egy puszit és útjára engedte. Leültem a székembe, Flóra mellém.
- Mi volt
ez? – kérdezem, miközben szememmel Harryre bökdösök.
- Áh, semmi.
– mondta Flóra mintha mi sem történt volna az előbb.
Én morcosan
hátradőltem a székemben és figyeltem a fiúkat. Szegény Lou a Magic alatt
annyira figyelt engem, hogy eltévesztette a szöveget. Harry meg majdnem leesett
a színpadról, Liam rántotta vissza. Nagyon sokat hülyültek a fiúk, mi meg csak
nevettünk rajtuk. Dolly – vagyis a menedzser - meg csak zsörtölődött, hogy
miattunk a fiúknak valami baja lesz. Eljött a koncert is a sok rajongó már bent
sikítozott fél órával a kezdés előtt. Mi is ezt csináltunk? Mielőtt kiszaladtak
volna a fiúk Lou nyomott egy csókot a számra. Harry szorosan megölelte Flórát
és egy szép mosolyt villantott. Ennyi? – kérdeztem
volna hangosan, de nem tettem. Az első szám az I Wish volt. Nagyon jó
hangulatot csináltak a fiúk. Habár mit is várunk? Harry mondott egy rövid beszédet
a szám után, majd elénekelték a Na Na Na-t. A szám közben elkezdtem ugrálni.
Mikor vége lett Louis beszélt:
- A most
következő szám egy különleges lánynak szól. – mondja mosolyogva a közönségnek.
Na itt
jöttek elő a könnyeim.
Az arcomra tapasztottam a kezem, hogy ne lássák, hogy sírok. Nem szeretem, ha így látnak az emberek.
Az arcomra tapasztottam a kezem, hogy ne lássák, hogy sírok. Nem szeretem, ha így látnak az emberek.
- Nagyon
szeretem őt! – nézett hátra rám Louis.
Flóra
megbökdösött, hogy nézzek fel. Megtettem és Lou integetett nekem. Én is neki.
- Hogy
egészen pontos legyek két különleges lány van itt! – mosolygott Harry, majd
Flórára kacsintott.
Flóra csak
nevetett. Én kértem tőle egy ölelést és meg is kaptam. Aztán a közönség
éljenzett és elkezdődött a Little Things. A fiúk megpróbáltak nem folyamatosan
nekünk énekelni, hogy nehogy elrontsák a koncertet. Ez aránylag sikerült is
nekik azon kívül, hogy Harry miközben a szöveget énekelte elemelte egy kicsit a
mikrofont, mintha csak beszélne Flórához. Szerintem ezt a közönség nem vette
észre, de a fiúk igen. Liam megdorgálta Lou-t, hogy ő nehogy csináljon ilyet.
Ezen mosolyogtam egyet és inkább egy kicsit beljebb mentem, hogy alig
látszódjak. Féltem, hogy elvonom Louis figyelmét az éneklésről, mint a próbán.
Mire vége lett a koncertnek, mind nagyon fáradtak voltak, de azért még Lounak
volt annyi ereje, hogy egy csókot adjon nekem. Harrynek pedig annyira, hogy
megölelje Flórát. Szerintem el is tudott volna aludni. A menedzser mondta, hogy
menjenek átöltözni és még akkor lesz egy kis időnk megnézni a várost. Engem ez
nagyon érdekelt, így gyorsan elbúcsúztam Lou-tól, gyakorlatilag elüldöztem,
hogy menjen már öltözni. Harryt Zayn és Niall vitte be az öltözőbe, mert
tényleg elaludt. Fél óra múlva a fiúk kész is lettek. Elmentünk várost nézni. A
hosszú utcákon minden ki volt világítva, szinte nappal volt.
Louis és én fogtuk egymás kezét. Szorosan megszorítottam jelezve, hogy soha ne engedje el. Néha rajongók is odajöttek hozzánk és csináltak a fiúkkal képeket. Liam hozott magával egy sporttáskát, de, hogy minek azt nem árulta el. Elérkeztünk egy nagy focipályához. Louis kivett a táskából egy focilabdát. A többiek - velem együtt – figyelték, hogy mit akar.
Louis és én fogtuk egymás kezét. Szorosan megszorítottam jelezve, hogy soha ne engedje el. Néha rajongók is odajöttek hozzánk és csináltak a fiúkkal képeket. Liam hozott magával egy sporttáskát, de, hogy minek azt nem árulta el. Elérkeztünk egy nagy focipályához. Louis kivett a táskából egy focilabdát. A többiek - velem együtt – figyelték, hogy mit akar.
- Állj ott
meg! – parancsolt rám, majd elém rakta a labdát.
Én kérdői
tekintettel figyeltem, hogy mit csinál. Csak álltam ott, mint a… inkább nem
mondom, hogy mi… A srácok a pálya szélén lévő padra ültek. Flóráék meg hova
tűntek? Ezt nem értettem, de nem kérdeztem rá. Ez az ő dolguk én nem avatkozok
bele. Louis szedett valahonnan a földről
két követ és egymástól lerakta őket kb. 3m-re. Beállt a két kő közé, mint egy
kapus.
- Ha
berúgod, kapsz tőlem egy ölelést! – mondta dacosan.
- Így is –
úgy is kapnék! – vágok vissza.
- Nem baj
csak rúgd!
- Hát jó… -
aztán hatalmas erővel belerúgtam a labdába. Az repült Louis felé és Louis ki is
védte csak…khm… az érzékeny pontjával. A kis kapusom a fájdalomtól a földre
zuhant és elkezdett jajgatni. A többiek csak röhögtek. Zayn még le is esett a
padról. Így jár az, aki nem segít! Odarohantam - a még mindig a földön fekvő –
Louishoz és kétségbeesetten letérdeltem mellé.
- Bocsi
nagyon sajnálom! Fáj?
- Igen
nagyon… - válaszolta fájdalmas hangon. – De ez majd segít rendbe hozni! – majd
lerántott maga mellé a fűbe átölelt, majd adott egy csókot.
- Héj, de
hát nem is lőttem át a kapun! – vágtam a morcos pofit, de persze nem haragudtam
rá.
- Pedig
pontosan betaláltál középre! – nevetett.
Én is
elkezdtem nevetni, majd megint átölelt.
- Hahó, ti
gerlepár, nem szeretnétek fölkelni? – kérdezte Liam.
- Jó. – ülök
fel. – De hol vannak Harryék?
- Hát… Harry
egy kis meglepetést szánt a barátnődnek. – mondta Zayn.
- Akkor
siessünk! – ugrok fel a földről Lout is magammal rántva. – És pontosan hova is
vitte Flórát?
- Fel az
Eiffel toronyba! – mutatott az ég felé Niall.
Én
elráncigáltam Lout egy darabon, mikor észrevettem, hogy senki sincs mögöttünk.
Megálltunk, hogy bevárjuk őket. Louis ennek örült is, mert kettesben lehettünk.
Nem mintha egész éjjel kettesben lettünk volna, áh! Az az utcarész is nagyon ki
volt világítva, de Lou – nagyon ügyesen - talált egy sötét helyet ahol
elbújhattunk. Ott megcsókolt egy párszor meg ölelgetett… de nagyon szorosan.
Egy kicsit fájt. Ezt meg is említettem neki, mire gyengédebbre vette az ölelését. Nem értettem miért csinálja ezt. Mintha nemsokára egyikünk meghalna valamiben, vagy nem tudom. Olyan volt, mintha soha nem akarna elengedni. Igaz ez nálam is így van, de ő kétségbeesettebben ölelt. Hirtelen meghallottuk a többieket: „ Hová tűntek ezek?” Előjöttünk.
Egy kicsit fájt. Ezt meg is említettem neki, mire gyengédebbre vette az ölelését. Nem értettem miért csinálja ezt. Mintha nemsokára egyikünk meghalna valamiben, vagy nem tudom. Olyan volt, mintha soha nem akarna elengedni. Igaz ez nálam is így van, de ő kétségbeesettebben ölelt. Hirtelen meghallottuk a többieket: „ Hová tűntek ezek?” Előjöttünk.
- Ezek itt
vannak. – fintorgok a többiek arcába.
- Na akkor
menjünk az Eiffel torony alatti fagyizóba. Ott nagyon finomat adnak. – vetette
fel az ötletet Niall.
- Rendben! –
válaszoltuk szinte egyszerre.
Elsétáltunk
a fagyizóhoz. Közben egy csomó rajongó megrohamozta őket. A legtöbben mindig
ugyanazzal a kérdéssel jöttek oda: „Harry nincs itt? Hol van? Hogy-hogy nincs
veletek?” Liam halkan elmondta neki,
hogy hol is van Harry és mind a torony alá gyűltek. Már kezdtek nagyon
idegesíteni a sok kérdéssel. Mintha Harrynek nem lehetne magánélete. Mintha ő
nem mehetne oda, ahova csak ő akar. Ő határozza meg a saját döntéseit és nem a
rajongók. Na jó egy kicsit azért ők is, de amit ő akar az a legfontosabb.
Flóra
szemszög:
Ez volt
életem 2. legszuperebb 1D koncertje. Igaz ezt volt életem 2. 1D koncertje. Azt
hittem sírok, mikor Harry megemlített a színpadon. Most Párizs utcáin
sétálgatunk, Szandi szokás szerint túlságosan is fel van pörögve, de ezért is
illik Louishoz. Harry egy kicsit megrántotta a kezem, jelezve, hogy maradjunk
le. Lassítottam a tempómon, majd Harry gyorsan sarkon fordult és csak vonszolt
maga után egy darabig. Most hova visz? Egy idő után ezt a sietséget felváltotta
a séta. Én csak bámultam rá választ kérve az előbbi tettéért. Vette a lapot, de
csak annyit mondott, hogy titok. Hát jó… ő tudja. Egyszer csak megállt és
előhúzott a zsebéből valami rongydarabot. Rákötötte a szememre.
- Harry így
nem látok semmit! – mordulok rá.
- Pont ez
volt a cél, Édes! – majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Ezután már
csak megfogta a kezem és vezetett.
- Most
hosszú lépcső jön, vigyázz!
- Rendben.
Mentem fel.
Harry nagyon vigyázott rám nehogy elessek, habár egyszer majdnem sikerült, de ő
szerencsére elkapott. Azt hiszem 127 lépcsőfokot számoltam. Mikor felértünk
Harry leültetett egy székre. Úristen, hova vitt ez engem?
- Tádáá! –
hirtelen lehúzta szememről a kendőt.
Gyönyörű
látvány tárult elém, amitől könny szökött a szemembe. Harry odaadta az előbbi
kendőt. Az Eiffel toronyban voltunk. Az egész várost be lehetett látni. Az
előttem lévő asztalon vacsorához volt megterítve. Harry leült velem szemben a
székre, majd a pincért (?) utasította, hogy hozza a kaját. Francia
különlegesség volt.
- Oh
köszönöm mösziö! – vágtam vissza én is.
Ezen
mindketten jót nevettünk. Nem sokat beszélgettünk. Csak élveztük egymás
társaságát és a tájat. Na meg persze ettünk. Szerintem azért nem beszélt sokat,
mert akart valamit mondani.
Na neki már
természetesen jó akcentusa volt. Az étellel Harryvel elkezdtük dobálni a
pincért. Vagyis inkább Harry dobálta én meg csak nevettem. Már szerintem
unhatta egy kicsit magát. Amikor vége volt a dobálódzásának, nyugodtan leült a
székre, arca komolyra fordult, egyenesen a szemembe nézett.
- Gondolom,
tudod, hogy nem azért hoztalak ide föl vacsorázni, hogy megdobálhassam a
pincért… - kezdett bele, én csak bólogattam. – Igazából valami fontosat
szeretnék neked elmondani.
Hatásszünetet
tartott, majd lehajolt egy croissant-ért.
- Ez a
croissant túl száraz volt! – mondta teljes komolysággal, amin én elnevettem
magam.
- Biztos,
hogy nem ezt akartad elmondani!
- Hát
persze, hogy nem! – mondta, majd felállt.
Megfogta a
kezemet, felállított a székemből és kivitt a torony szélére. Felém fordult és a
szemembe nézett.
- Szeretlek!
Lennél a barátnőm? – mondta mosolyogva.
Én vártam
egy kicsit.
- Ha nem
válaszolsz gyorsan, akkor itt és most kiordítom egész Párizsnak, hogy téged
szeretlek! – a „téged” szócskát direkt hangosabban mondta, hogy jelezze az
embereknek hollétünket.
- Hé
emberek! – ordított lefelé. – Ez a lány itt…
- Nagyon
szeret téged! – kiáltottam, majd magam felé fordítottam.
Ő
megcsókolt. A lenti emberektől hallottam a hangos éljenzést, amin csak kuncogni
tudtam. Szorosan hozzábújtam újdonsült barátomhoz és megöleltem. Harry is
megölelt, majd elkezdtünk ide-oda ringatózni.
- Éljen a
másik gerlepár! – hallom meg Szandi hangját lentről.
Én boldogan
oldalra fordultam és integettem neki. Ő is integetett nekem. Később láttam,
hogy a fiúk is kijönnek a – szerintem – fagyizóból. Harryvel lementünk, majd
megint mindenki hangos ujjongásba kezdett. Én csak nevettem és Szandit láttam
kikászálódni a tömegből. Futottunk egymás felé, mint a filmekben. Olyan drámai
volt. Gyorsan és szorosan megöleltük egymást, közben nevettünk. Louis is
odament Harryhez és a vállára tette a kezét egy „Szép volt haver!”
kijelentéssel. Szandival még ölelkeztünk egy darabig, majd láttunk valakit, aki
próbál odajutni hozzánk a tömegben.
Szandi
szemszög:
- Elnézést!
Bocsánat! Vigyázzatok már! – kiabálta Dolly miközben átjött a tömegen. – Srácok
már fél órája a hotelnél kéne lennetek! Mégis mit csináltatok eddig? – ordibált
velünk.
Harry
gyorsan megfogta Flóra karját és magához rántotta, majd megcsókolta.
Mindenkinek kikerekedett a szeme és a szája.
- Ezt! –
mondta Harry mikor befejezték.
- Jól van,
engem nem érdekel a ti szerelmi életetek! Gyertek gyorsan, mert nem megyünk
Olaszországba! – mondta szigorúan Dolly, majd megfogta a fiúkat és elviharzott.
A sok
rajongó utat nyitott neki. Azt hittük mindjárt felrobban mérgében. Mi csak
kullogtunk utánuk csendben, miközben mosolyogtunk. Mikor elhaladtunk a tömeg
mellett az hatalmas sikítozásban és éljenzésben tört ki. A fiúk még intettek
nekik a kocsiból. Egyikünk sem ült a szerelme mellé. Én Liam mellett, Flóra pedig
Niall mellett ült. Dolly útközben végig csak szidott minket. Mire visszaértünk
már éjjel 11 óra volt. A kocsiból gyorsan átfutottunk a buszba és az már indult
is. Integettünk Dollynak, majd bementünk belülre.
-
Kölcsönkérhetem megint a pólódat? – kérdeztem boci szemekkel Loutól.
- Hát
hogyne, édes! – nyomott egy puszit a fejemre.
- Így most
már gondolom, nem kell senkinek se kint aludnia a kényelmetlen székeken. –
nevetett Niall.
- Pontosan!
– ölelte meg Flórát Harry.
Mind
átöltöztünk pizsibe és lefeküdtünk aludni. Én Louis mellett, Flóra Harry
mellett. Annyira jó volt. Szóval elindultunk Olaszba.
A következő részből elárulok annyit, hogy lesz benne egy új szereplő, de nem lesz benne minden részben. A következőben, meg talán még egyben lesz csak benne. Majd megtudjátok, ki az, honnan szedtem stb. :)
2013. december 8., vasárnap
4.rész
Sziasztok kedves olvasók! :))
Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok ezt a kis szerényke szösszenetet, és hogy kommenteltek. Ezeknek nagyon örültem így gondoltam és megajándékozlak titeket a 4. résszel. :)
Úgy érzem ez a rész nagyon fog nektek tetszeni! :3 :D
Jó olvasást hozzá! :)
4. rész Egy őrült éjszaka
Körbejártuk
az egész emeletet mire Niall rájött, hogy lent várnak ránk. Lementünk. Harry
ÖLTÖNYBEN volt.
Zayn egy farmerdzsekiben, ami nagyon jól állt neki Liam pedig
kockás ingben. Flóra a zöld csíkos fölsőjében volt. Mikor megláttam Harryt
kitört belőlem a nevetés. Jó láttam már öltönyben, de olyan, mint aki esküvőre
készül. Ugye nem most akarja megkérni Flóra kezét? Dehogyis ez hülyeség!
Csóválom meg a fejem mire mindenki értetlenül mered rám. Niall, mikor leértünk
a lépcsőn átengedett Louisnak, ő átkarolta a derekamat, én ránéztem és mosolyogtam.
A hotel előtt sikítozó rajongók tolongtak egy kis látványért. Hatalmas táblákat
nyomtak az ajtókhoz, de a fiúk csak egy gyors pillantást vetettek rájuk.
Szedtük a lábunkat az étterem felé. A pincér elvezetett minket egy csöndes
sarokba. Néhányan odajöttek a fiúkhoz, de ők nem bánták, csináltak képet, meg
adtak autogramot. Az egyik lány még velem is beszélt, sőt nagyon is kedvesen
beszélt velem, ahhoz képest, hogy ő is Lou-t szereti. Miután mindenki elment
egy kis kajacsata után mind „normálisan” megvacsoráztunk. Már ha azt lehet
normálisnak nevezni, hogy Lou és Harry nevettették Niall-t és már az orrán jött
ki a leves. Az a kis sarok a mi nevetésünktől volt hangos. A desszert fagyi
volt sült banánnal. Hmm… nagyon fincsi volt. Mikor én megettem a banánt akkor
elszontyolodtam, mert nagyon ízletes volt. Louis erre adott az övéből. Harry megjegyezte, hogy milyen jó étvágyam
van. Én csak mosolyogtam. Amikor már mindenki végzett és eléggé kinevettük
magunkat – szerintem ezzel a sok nevetéssel le is ment a vacsiból szerzett
kalória - felmentünk a szobánkba. Louis átöltözött, én nem. Minek mikor csak a
„szomszédba” megyünk. Átmentük. Mikor beléptünk már az egész csapat ott volt.
Mindenki ült valahol. Harry, Flóra és Liam az ágyon, Zayn és Niall a földön Lou
és én pedig a fotelen osztoztunk. Ő, úgy döntött, hogy üljek az ölébe, de én
csak a karfára ültem.
- Nos… -
kezdett bele Harry – azért jöttünk most ide mind, hogy felavassuk a leányzókat
– erre mindenki csak forgatta felénk a fejét.
- És mégis, hogy kívántok minket felavatni? –
kérdezem.
- Egy jó kis felelsz vagy mersz-el! - kiáltotta Niall, miközben a karját a plafon
felé lóbálta.
- Nekem jó, én úgyis szeretek ilyet játszani –
mondta Flóra.
Mindenki
szeme csak rajtam volt, hogy mit válaszolok.
- Chh, felőlem… - mondtam gúnyosan.
De igazából
akartam játszani, hátha valami szaftos feladatot csinálhatok Lou-val.
- Na, akkor
kezdjük is! – mondta Liam, nagy lelkesedéssel. – Kezdjen akkor Niall!
- Niall! Menj oda Louishoz és puszild meg! –
mondta nevetve Zayn.
Niall
odament, de mikor közelített Louis arcához – miközben fintorgott- áttért hozzám
és engem puszilt meg. Én meglepődtem.
- Nem ér!
Nem ez volt a feladat! – kiáltott Liam.
- Mi az csak
nem féltékeny vagy? – mondta gúnyos mosollyal Niall.
- Tudod,
hogy én Danielle-t szeretem! – vágott vissza Liam.
Erre Niall
elszégyellte magát, én meg csak mosolyogtam egyet. Éreztem, hogy Louis karja
lassan körbefonja a derekamat. Már teljesen átölelt, mikor a szemébe néztem és
ő is az enyémbe. Nagyon szép pillanat volt. Egy picit oldalra néztem, erre
láttam, hogy mindenki kidülledt szemekkel néz ránk. Olyan volt, mintha azt
mondták volna, hogy „Ti meg mi a fenét csináltok? Játszunk már!” Aztán
abbahagytuk azt, amit az előbb csináltunk, vagyis csak Lou. De a karja még
mindig a derekam köré volt fonódva, de az nekem nem volt baj.
-
Következzen Harry! – mondta Lou. – Harry, menj oda az ablakhoz és ordítsd ki,
hogy hülye vagyok és szerelmes!
- A vége
minek kell? Nem elég annyi, hogy hülye vagyok? – kérdezte értetlen fejjel.
- Ezt eddig is tudtuk csak a másikat nem! –
vágott közbe Zayn.
- Kösz ez kedves! – mondta Harry majd
rámosolygott Flórára.
Mindenki
nevetett. Odament az ablakhoz és ordított egy nagyot:
- Én egy
hatalmas idióta vagyok és őrülten szerelmes! – kiáltotta.
- Hát egy
kicsit átírtad a szöveget, de megelégszünk ezzel is ugye? – kérdeztem a
többiektől.
Mindenki a
helyeslést egy bólogatással jelezte.
- Kértek
valamit inni? – kérdezte Niall.
- Én igen!
Egy baracklevet! Köszi. – majd puszit intettem Niallnak.
Louis
ugyanezt kérte. Zayn energiaitalt kért, Liam teát, Flóra és Harry pedig szinte
egyszerre mondták a Colát. Nevettek. Ez jó jel! Niall hozott magának egy
Sprite-ot. Amikor iszogattunk beszélgettünk is. Most egy kicsit abbahagytuk a
játékot. Amikor már csak egy nagyon kicsi volt a poharamba Louis egy kicsit
rántott a derekamon, hogy oldalra dőljek. A terve sikertelenül végződött, mert
leöntöttem az italommal. Nagy bocsánatok áradatát zúdítottam a nyakába.
Úristen, mit tettem? Louis csak mosolygott majd intett, hogy menjek vele
átöltözni a szobába. Mindenki csak értetlenül nézett utánunk mikor kimentünk az
ajtón. Flóra már majdnem leesett az ágyról, úgy nézett. Mikor elértünk az
ajtónk elé – ami kb. 2 m-re volt a Harry-ékétől – neki szegeztem a kérdésemet.
- Én, minek
kellek ahhoz, hogy te átöltözz? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Majd
meglátod! – mondta, majd kacsintott egyet.
Bementünk.
Mondta, hogy üljek le az ágyra és várjam meg. Ott ültem egy pár másodpercig.
- És ezért
kellett nekem felkelnem arról a kényelmesnek nem mondható karfáról… - mondtam
miközben a fürdőszobát pásztázta tekintetem.
Louis kijött
rajta és…és…és félmeztelen volt. Azt hittem menten elájulok!
- De ezért a
látványért megérte! – fejeztem be az előző mondatomat, közben szememet le sem
vettem Lou kidolgozott felsőtestéről.
- Haha, azt
mindjárt gondoltam! – mondta nevetve, miközben egyre közelebb jött hozzám.
Én csak
néztem, mint borjú azt új kapura, habár gondoltam mit akart. De még csak 16
vagyok! >.< Odaért elém, én lassan emeltem fel a fejem, hogy minden
szegletét megfigyelhessem a tökéletes testének. Megfogta a csuklóm és a fejem
fölé emelte, aztán hátradöntött az ágyon.
- Mássz
följebb! – súgta érzékien a fülembe.
Én
bólogattam és engedelmeskedtem, majd az előző testhelyzetbe kerültünk. Egyre
közelebb került hozzám. Ajkai már szinte érintették az enyémet, mire én
beleharaptam alsó ajkamba. Erre Louis csak morgott egyet majd, lassan de
gyengéden hozzáért a számhoz. Éreztem, hogy a nyelve bejutást kér, amit én meg
is adtam neki.
- Az első
csókunk! – nevettem bele a csókba.
Ő csak mosolygott
és folytatta tovább. Csak csókolt, de
már egyre vadabban és szenvedélyesebben. Mikor már elkezdett egy kicsit
gyengédebben csókolni éreztem, hogy a pólóm alá készül benyúlni. Na ekkor nagy
dörömbölést hallottam és Liam rohant be egy vizipisztollyal a kezében.
- Bármit
csináltok, állj! –kiáltotta, miközben felénk tartotta a pisztolyt.
Louis még
mindig rajtam volt, de csak bámult a társa felé. Azután szép sorjában bejöttek
a többiek is. Niall hozott magával egy dinnyét. Nem tudom honnan szedte
azt.
- Szóval
nálad ezt jelenti, hogy átveszek egy pólót, Louis! – mondta Harry kaján
vigyorral az arcán.
Közben már
Louis is lemászott rólam.
- És még nem
is vettél fel! – mondta Zayn.
Én erre csak
elpirultam, felültem az ágyon és igazgattam magam. Flóra odaült mellém, kicsit
oldalba bökött és mosolygott. Tudta mit érzek most. Legszívesebben nevettem
volna, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk, hogy pont a legjobb pillanatban
zavarnak meg minket, de egyben rossz is volt. Louis közben felvett egy pólót,
majd kijött, de nem tudott a szemembe nézni.
- Most akkor
mi is van köztetek? – kérdezte Harry miközben Louis vállára tette a kezét. – Ő
szeret, te nem tudom, de ez, amit csináltál elég árulkodó volt.
Louis csak
lesütött fejjel állt, én meg ugyanezt tettem csak ülve.
- Louis,
mondj már neki valamit! – kiáltotta Liam.
Egyikünk sem
tudott megszólalni. Elhiszem mit érezhetett Lou. Nemrég szakított Eleanorral,
de máris itt van egy új csaj, vagyis én. Mit gondolhatnak majd róla a sajtóban.
- Na jó, nem
érdekel mit mondd a sajtó, de én akkor is szeretlek! – álltam fel az ágyból.
Habár ezt
nem biztos, hogy ki kellett volna mondanom hangosan, de Louis csak mosolygott.
A többiek mind döbbenten néztek rám, miket nem merek vágni az arcába. Aztán
mindenki kérdői tekintettel nézett Loura. Nem tudta mit válaszoljon. Végül egy
határozott bólogatással jelezte, hogy szeret. Odamentem elé, majd megöleltem.
Kissé eltolt magától, mosolygott és megcsókolt. Niall egy hangos „úúú-val” jelezte, hogy számára milyen aranyosak
vagyunk.
Életem
legjobb napja volt! Mindenki nagyon örült nekünk. Én is! Flóra pedig kioktatta
Lou-t, hogy ha bármi rosszat tesz velem, akkor vele gyűlik meg a baja. A végére
már mindenki NEKEM osztogatott tanácsokat. Lou már az ágyban fetrengve nevetett
rajtam. Én gúnyosan kinyújtottam rá a nyelvem. Ő egy puszit nyomott a levegőbe,
amit nekem küldött. Végre eljött az este. A többiek visszamentek a szobájukba
mi pedig lefeküdtünk az ágyba. Lou felém, én felé fordulva.
- Akarod? –
kérdezte, valamire utalva.
- Nem,
sajnálom. Még nem.
- Rendben,
megértem. – majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Átkarolt és
így aludtunk el. Nagyon jó volt a karjaiban lenni. Huhh, holnap koncert. Vajon
a rajongók mit fognak szólni? Na, ebbe még bele se gondoltam. Elaludtam. Valami
csodálatos álmom volt. Louis-val már évek óta házasok voltunk és volt egy
gyerekünk Kevin. Szerintem az álom e részén a valóságban mosolyogtam. Egy
gyönyörű házban laktunk, közel a tengerparthoz. Kimentem az erkélyre, majd
megláttam egy színpadot. A the Gazette( japán rock együttes ) játszott rajta.
Ők, hogy a fenébe kerülnek ide? Visszaszaladtam a szobába, majd Lou helyén csak
egy cetlit találtam: „Szakítok veled.” Na ezen a ponton elsírtam magam. Erős
kéz fogta meg a karomat, majd erőteljesen elkezdett rázni. Felébredtem és Louis
volt előttem.
- Csak
álmodtad… - mondta megnyugtatásképpen, miközben a könnyeimet törölgette.
Én hirtelen
megöleltem, mert azt hittem, hogy el is veszíteném, ha nem tenném. Ő is
átkarolt, majd így bújtunk vissza az ágyba. Most nem álmodtam semmi rosszat.
Bocsánat, hogy most ilyen kevés kép van, csak nem találtam megfelelőeket... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)